A dráMa9 főszervezője a Tomcsa Sándor Színház sokévi munkája elismerésének véli Matei Vișniec drámaíró szívélyes jelenlétét a most zajló kortárs drámafesztiválon. A jeles színházi alkotónak egyedi, személyes meglepetéssel is kedveskedtek Székelyudvarhelyen.

Javában tart a kilencedik alkalommal megrendezett dráMA kortárs színházi fesztivál, amely kedd este rendkívüli, érzelmekben gazdag pillanatokat is tartogatott a résztvevőknek. A székelyudvarhelyi szervezőcsapat előbb egy találkozóra hívta az érdeklődőket Matei Vișniec kortárs román, de 30 éve Franciaországban élő drámaíróval. Ezt követően pedig ősbemutatóra, a szerző Migránsoook darabjának első magyarnyelvű bemutatójára. A beszélgetésnek Zakariás Zalán, a darab rendezője volt a moderátora. A két esemény között pedig egy olyan személyes  meglepetés-momentumnak lehettek tanúi a jelenlevők, mely révén az est díszmeghívottját 40 évnyi időutazásra röpítették a cselekményszálak – és jócskán meghatódott. 

„Egy ismerősük szólt régebb, hogy Bíró Gábor festőművésznél olyan rajzok vannak, melyeket Vișniec készített 40 éve, és ha véletlenül jönne Székelyudvarhelyre, össze kellene őket hozni. Nem szóltunk neki semmit, annyit se, hogy van egy meglepetés a számára. Hanem a kedd esti fórum után azt kérdeztem tőle: jó, jó, írni azt tud, de rajzolni tud-e? Mire ő azt válaszolta, hogy tud, de már rég abbahagyta, áttért az írásra. Már csak azért kérdem, folytattam, mert itt van egy helyi művész, aki meg szeretné véleményeztetni általa a rajzait. Mondta, hogy jó, gondolom udvariaskodni akart. Akkor jött Gábor, kezében a bekeretezett grafikákkal. Nézte egy kicsit, úgy láttam, könnybe is lábadt a szeme. „Ah, acum te recunosc!”, mondta, és utána nem is lehetett velük tárgyalni, úgy elvoltak. Tehát ez egy jól sikerült meglepetés volt, és azt hiszem, hogy jól esett neki. Megérintette a dolog” – idézte fel a történteket Nagy Pál igazgató.

Mint kiderült, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével hat éve megjutalmazott Biró Gábor helyi festőművész, restaurátor, és Matei Vișniec 1972-ben ismerkedett meg egy alkotótáborban, Bușteni-ben. Ekkor Birónak adott a rajzaiból, és barátsággal váltak el  - de azóta nem találkoztak. Biró Gábor beüvegezte és rámáztatta a rajzokat – mint bevallotta, párat még most is tart szobája falán. Viszont az esten többet belőlük visszaajándékozott alkotójuknak, és a fórum közönsége is megnézhette őket.

„Nekünk azért volt nagyon fontos ez a találkozás, mert szakmailag is tetszett neki a darab, és érzelmileg is kapott valamit, amit más városokban talán nem kaphat. Mondta is, hogy ezután havonta visszajön Udvarhelyre” – mesélte a Maszolnak Nagy Pál. Úgy értékelte, ez az elismerése a sokévi munkájuknak, hiszen nem a Migránsoook az első előadás, amit tőle színpadra vittek. Folyamatosan tartották vele a kapcsolatot, mindig jelezvén, hogy tart a munka az adott előadással, s a könyveit, kiadványait is meg szokták kapni. Mikor jelezték tavaly ősszel, hogy itt az ideje eljönnie is, akkor igent mondott, és ezt az ígéretét tartotta most be. De közben az is kellett – magyarázta az igazgató -, hogy időközben színre vitték ősbemutatóként a legújabb darabját, a Migránsookat, amit a Tomcsa Sándor Színház fordíttatott le magyarra Bereczky Ágota dramaturggal, így egy abszolút premier volt.

Ezután nézték meg együtt az előadást, utána volt egy találkozó is, amin Vișniec elmondta, nyugaton már nem lehetne ilyen merészen bemutatni ezt az előadást, mivel provokatív, és gratulált a készítőknek.

Amint azt a Marosvásárhelyi Rádió Kultúrpresszó műsorában nyilatkozta: meghatotta mindaz, amit Székelyudvarhelyen az ő szavain kívül ki tudtak hozni az előadásból. „Nem a szövegre tapadva rendezték, minden párbeszédből kihozták a maximumot.” Gratulált a társulatnak, mert ezt az előadás dilemmákra koncentrál, miként a dráma is – nem pedig problémákra, hiszen, vélekedésében, a problémáknak, a dilemmákkal szemben, van megoldásuk is.