A Pannónia filmstúdióról, a ’80-as évek cenzúrázott filmgyártásáról, Oscar-díjáról mesélt Rófusz Ferenc animációs rendező a kolozsvári Filmtettfeszten: ő volt az élő illusztráció a szombat délután bemutatott Animációs körkép. A magyar animáció oktatási, intézményi, forgalmazási és pályázati lehetőségei – rövid történeti kitekintéssel című kötethez.

Az 1946-ban született Rófusz Ferencet legtöbben 1981-es A légy című rövidfilmjéért kapott Oscar-díjáról ismerik, amit csak a díjátadó után hónapokkal vehetett át, mert nem kapott útlevelet a kiutazáshoz. A rendező azóta is aktív, 1989 előtt még két díjnyertes animációt készített el, később Kanadában, jelenleg ismét Magyarországon alkot.„A rendszerváltással megváltozott az animációs bizniszünk, majdhogynem a kortársaim sem tudják már, hogy miket csináltunk” – indokolta Rófusz a Kolozsváron az említett kötet fontosságát. Mint Buzogány Klára, a Filmtettfeszt egyik főszervezője és Kollarik Tamás, a kiadvány egyik szerkesztője kiemelte, minden animációval foglalkozónak hasznos lehet az animáció-ipar, illetve a filmigazgatás különböző területeiről érkező emberek, történészek és teoretikusok szövegeiből összeállított könyv.

A Szabad Európa rádióból értesült az Oscar-díjáról

A legyet két évig rajzolták, mesélte Rófusz Ferenc, két asszisztense ezután döntötte el, hogy szakít az animátori pályával és inkább grafikusként folytatja. A Pannónia stúdióban az alkotócsapat sem volt tisztában azzal, hogy újításuk, a háttéranimáció - nem egy változatlan háttér előtt mozgatnak egy szereplőt, hanem a teljes hátteret mozgatják szubjektív nézőpontból – az egész világon egyedi.

Oscarról álmodni sem mertek, bár a film sorra nyerte a fesztiválokat. Az ottawai fesztiválon, ahol Rófusz személyesen is ott volt, ordibálással és füttyszóval fogadták a filmet, mire a rendező szinte összeomlott, míg ki nem derült, hogy az ottani fiatalok így nyilvánulnak meg, ha nagyon tetszik nekik valami. Bill Littlejohntól, Disney utolsó élő animátorától személyesen értesült arról, hogy A légy világszinten is innováció.

Sajtómegjelenések és lobbi nélkül nyerte el az akadémia elismerését a film, mondta a rendező. „Reggel hét órakor a Szabad Európa rádió mondta be, hogy megnyertem az Oscar-díjat. A legboldogabb, de a legcsalódottabb ember voltam, hogy megnyertem, de lemaradtam a díjátadóról” – emlékezett Rófusz.

Rófusz lehetett volna A fal egyik animátora?

A Sapientia – EMTE aulájában meggyőződhettünk róla, hogy a régi fényképekre emlékeztető barnás árnyalatú, markáns képi világ, az egyszerű, de mégis rafinált üzenet 36 év után is elemi erővel hat: aki zümmög, azt betűzik a dobozba.

Az alkotó elmesélte, hogy a Pink Floyd Ummagumma című albumán hallotta a légyzümmögést, ami ötletet adott a filmhez. A hangeffektust reprodukálni kellett, mert a Pannónia vezetősége nem volt hajlandó megvásárolni a zenei jogdíjat. Pedig, vetette fel Rófusz, ha megteszik, lehet, hogy az 1982-ben elkészült Pink Floyd-filmben a Pannóniának is része lett volna.

A zümmögést egy zörejes kolléga a szájával állította elő. A filmben egyébként minden hangeffektust a stáb állított elő, igazi kézműves filmről van szó: a kb. négyezer fázisrajz celluloidra készült zsírceruzával, a kulcspozíciókhoz pedig ötven fekete-fehér fényképet készítettek egy halszemoptikával felszerelt fényképezőgéppel, így a filmben látott lakásbelső, az utolsó kilincsig eredeti helyszíneket mintáz.

A „cellek” sajnos szétszóródtak: miközben Rófusz elutazott az Oscar-díjért, a pannóniás munkatársak hazavittek belőle emlékbe, pedig az amerikai animációs kollégák segítségével akár újabb film költségvetését is összegyűjthette volna abból, hogy a Sunset Boulevard valamelyik galériájában dedikált példányokat értékesít, véli a rendező.

Egy üveg whiskyért szerezte meg saját filmje egyetlen kópiáját

Az Oscar-díj nem Magyarországon nyitott kapukat Rófusznak. A légy után még két esélyt kapott a Pannóniától, de egyik sem volt könnyű eset.

A légy után elkészítette a film ellentétét is, ahol a légy az, aki megmenekül. Az 1983-as Holtpont szintén háttéranimáció: egy halálraítélt szemébe helyezte a képzeletbeli kamerát az alkotó. Egy Doors-lemezen találta a kivégzés hangeffektusát, amit végül – miután ismét elutasították a jogdíj megvásárlását, de nem sikerült megfelelően reprodukálni – át is vett a filmhez. Mivel zenét nem használt, jogilag nem volt támadható, arra azonban nem számított, hogy apró részleten bukik majd el: a kivégzőtiszt alig hallhatóan oroszul számol a filmben.

Bár még az ottawai filmfesztiválon jelenlévő orosz delegáció tagjának sem tűnt fel, hogy „one, to, three” helyett „raz, dva, tri” hallszik a hangsávon, a magyarországi nyelvészek ez utóbbit hallották, és a filmet többé sehol sem vetíthették. Meg is semmisült volna, ha Rófusz nem szerez meg egy 16 mm-es kópiát egy üveg whiskyért cserébe.

Egy évvel később, 1984-ben készült el a Gravitáció, amely A légynél is több díjat nyert, mégsem ezt nevezték Oscar-díjra. A fiatal, egészséges alma addig fickándozik, amíg lehull a fáról és hatalmas csörömpöléssel szétfröccsen. A terv csak azzal a feltétellel készülhetett el, ha az alma nem piros, nem sárga, nem zöld. Végül kék lett. Az almaportrékat Rófusz egyébként valós személyekről mintázta, így szerepel benne például Psota Irén arca is.

Fiatal animációs társaival több egészestés filmtervét is elutasították, ekkor döntött úgy, hogy egy kiutazási lehetőséget kihasználva zenészként Kelet-Németországba költözik. Néhány év után innen ment tovább Kanadába, ahol a világ egyik legnagybb animációs stúdiójához, a Nelvanához került, később saját stúdiót alapított. 2002 óta él és dolgozik ismét Magyarországon, mint mondta jelenleg ismét egyedi filmen dolgozik, nem kisebb projekten, mint Leonardo Úrvacsorájának megmozgatásán.

2011-ben készítette el az általános üzenetű, mégis személyes újabb háttéranimációját, a Ticket-et, amit szintén láthatott a Filmtettfeszt közönsége.

A technikai forradalomról: „kár hogy nem az én generációm idejében történt”

Egy 1981-es és egy 2011-es háttéranimáció készítőjeként Rófusz úgy látja, sokkal könnyebb ma animációt készíteni. A számítógépes technikának köszönhetően is, illetve azért, mert a nagy stúdiók már nem léteznek, nem kell tíz évet araszolni a ranglétrán, amíg egy fiatal filmes eljut az élvonalba.

Példaként Bucsi Rékát említette, aki a Symphony No. 42-vel friss MOMÉ-s (Moholy-Nagy László Művészeti Egyetem) diplomásként eljutott az Oscar-nevezésig, és a LOVE-val szintén jó esélye van erre. (Bucsi Rékával a 2016-os Filmtettfeszten készítettünk interjút).

„A hölgyek átvették a hatalmat, a MOME-n 12 diákból 8 lány, és ők nyerik a díjakat” – jegyezte még meg Rófusz Ferenc.