Búcsúzik Antal Imrétől, az erdélyi csángó-magyarok festőművészétől a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége és az RMDSZ Kulturális Autonómia Tanácsa. „Személyében azt az alkotót tiszteljük, aki elsőként emelte be a képzőművészet eszközeivel a moldvai csángók sajátos világát az európai művészetbe” – olvasható a szövetség hétfői közleményében.

Antal Imre 1944-ben született Gyimesfelsőlokon, a marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Líceumban végezte tanulmányait. Ezt követően hazaköltözött szülőfalujába, és több gyimesi általános iskolában rajztanár. Diákjai hazai és külföldi versenyek díjazottai, többek között az UNESCO 1971-es Párizsi, valamint az 1972-es Csehszlovákiai, majd a Kanadai Grafikai Biennálén értek el kiemelkedő eredményeket.

Antal Imre már az 1960-as évek végétől egyéni- illetve csoportos kiállításaival jelen van Csíkszeredától Budapestig. A makói, zalaegerszegi és a homoródszentmártoni művésztelep tagja. 2013-ban Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki. Legutóbb a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban, majd a kolozsvári Szépművészeti Múzeumban mutatkozott be a Magyar Napok keretében

Antal Imre alkotásait az ember és természet kapcsolata, a folklorisztikus ihletettség határozza meg, visszatérő szereplői a gyimesi asszonyok, pásztorok, magányos és csoportos figurák – melyek az idők során egyre átszellemültebbé váltak, szimbólumokká alakultak. Alkotásain keresztül igyekezett közérthető és közérdekű vizuális művészeti kultúrát közvetíteni a népszokások, a közösségi hétköznapok és ünnepek ábrázolásán keresztül.

Munkái között találunk olajfestményeket, grafikákat, toll- és tusrajzokat, linó- és fametszeteket. Az általa képviselt életérzés az expresszionizmus és az absztrakt szürrealizmus között húzódik, kifejezési technikái egyszerre tükrözik a valóságos környezetet, a gyimesi táj sokszínűségét, illetve az álomszerű, belső valóságot, az imaginárius szféra megfoghatatlan misztériumát.

„Távozásával pótolhatatlan hiányt hagyott hátra az erdélyi magyar képzőművészek körében, de munkásságán és alkotásain keresztül továbbra is folyamatosan a jelenbe emeli és újraértelmezi azt az életteret és életérzést, amit képviselt: a gyimesi táj és kultúra meghittségét és az ott élő emberek szellemi hagyományát” – olvasható a közleményben.