A kortárs televíziózásról szóló, december 7–9. között zajló 9. Kommunikációs Napokon az HBO sorozatában megjelenő rendszerváltás-nosztalgiáról hallgattunk előadást, majd az Aranyélet Gáll Ferije, Végh Zsolt színész mesélt a karakterével, forgatással és általában a televíziós sorozatokkal kapcsolatos tapasztalatairól. Például kiderült: a stábbal végigizgulták a második évad csavarjait, pedig pontosan ismerték a cselekményszálat.

Keszeg Anna kultúrakutató Rendszerváltás-nosztalgia az Aranyélet című sorozatban című előadásában az Aranyélet sorozat kontextusában azt vizsgálta, miért és hogyan vagyunk nosztalgikusok egy-egy korszakkal szemben. Az Aranyélet második évadában ugyanis fontos szerepet kap a múltnak, a 80-90-es éveknek a rekonstruálása. Megmagyarázzák a nézőknek, hogy a szereplők hogyan váltak olyanokká, amilyeneknek az első évadban megismertük őket. Betétdalokkal, tárgyakkal, ruhákkal nyújtanak hiteles képet a sorozatalkotók arról, milyen is volt fiatalnak lenni ezekben az években. 

A Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének adjunktusa és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója a médianosztalgia fogalmáról beszélt, amely azt fedi, hogy különböző médiafelületeken a múltnak valamely szegmenséhez való – általában pozitív – viszonyulásunkat jelenítjük meg. Jellemzően olyan korszakkal szemben érzünk nosztalgiát, amely a saját vagy a szüleink gyerek-, fiatalkorához kapcsolódik. Ezért nem véletlen, hogy napjainkban a 80-90-es évek után "sóvárgunk" a leginkább. Ez a trend számos területen visszaköszön, a divatban, de a zenében is, például a Wellhello és a The Biebers együttesek esetében. A médianosztalgia válságot és fejlődést is jelez, míg például a pszichológiában a nosztalgia válságtudatot, a memóriakutatásban pedig traumát jelent, és a múlt feldolgozásának lelki hátteréhez kapcsolódik.

Keszeg Anna ugyanakkor letisztázta a retro és a vintage, a mindennapokban is gyakran használt fogalmak közötti különbséget: az előbbi egy múltbéli tárgy alapján a jelenben megalkotott új tárgyat jelent, míg egy vintage tárgy anélkül kerül be a mai környezetbe, hogy átalakulna. 

A tárgykultúrát tisztességesen felépítették a sorozatban, hangzott el. Például az IPM Magazin, a Conan képregények vagy az autó visszapillantótükrére akasztható fuzzy dices díszítőtárgyak mind megjelentek a rendszerváltás korszakát rekonstruáló jelenetekben.

Más sorozatokban is használják a nosztalgiát, az 50-60-as évek amerikai reklámiparáról szóló Mad Men-ben, az ugyanezt a korszakot feldolgozó, a szexualitás tanulmányozásával foglalkozó szakemberek munkáját bemutató Masters of Sex-ben, a Stranger Things-ben, vagy ennek német változataként emlegetett Dark-ban, vagy az új évadban a kilencvenes évek Gianni Versace-gyilkosságot tematizáló American Crime Story című sorozatban – ismertette Keszeg Anna szubjektív válogatását. Arról pedig, hogy milyen új nosztalgiahullám várható, elárulta: vannak arra vonatkozó spekulációk, hogy ez a jelenség ciklikus, tehát több mint valószínű, hogy a következő generáció a kétezres évek elejéhez fog nyúlni. 

Megtalálni a karakter mozgatórugóit

Előadása után Keszeg Anna Végh Zsolt színésszel, az Aranyélet Gáll Ferijével beszélgetett, akinek a sorozatban alakított karakterrel ellentétben nincs műlába - hangzott el többször is humorosan a megjegyzés, hiszen több színészkollégája is ebben a tévhitben él. 

Végh Zsolt úgy gondolja, akkor is meg kell találnia a karakter mozgatórugóit, ha az elején egyáltalán nem szimpatizál a szereplővel. A cél az, hogy ebben a felfedezésben eljusson odáig, hogy megértse a szereplő jellemét, motivációit. Elmondta, „belső kutatással” készül egy szerepre. Arról is beszélt, szeret gonoszt játszani, mert azt tapasztalja, sokszor nem foglalkozunk azzal, hogy miért válik valaki gonosszá. Bizony "oszthat az élet olyan kártyát, hogy nem lehetsz jó ember", fogalmazott. Ezt feszegeti az ő karaktere, ami számára nagyon izgalmas. 

Bevallotta, az Aranyélet előtt nem igazán nézett sorozatokat, ezért sok tartalmat be kellett pótolnia, hogy tisztában legyen a trendekkel. Szerinte az HBO sorozatok is külön trendet képviselnek, ezért megnézte, hogyan játszanak a csatorna sorozataiban más színészek, és valamelyest ehhez igazította a játékát. Úgy látja, az Aranyéletben nagyon koherens a játékstílus, mindenki a kortárs trendeknek megfelelően alakít. Elmondta azt is, a sorozatban megjelenített világ nagyon jellemző a magyar társadalomra, de mindez HBO-s köntösbe van csomagolva, ezért a karakterek ezek ötvözete.

Az eddigi sorozatai közül az Aranyélet munkastílusa állt a legközelebb hozzá, mert nem kellett rohanni, lehetőség volt aprólékosnak lenni, elérni bizonyos mélységeket. Csodálattal beszélt a stábról, szerinte mind nagyon felkészült emberek. Mátyássy Áron és Dyga Zsombor rendezők és a színészek között partneri viszony alakult ki, nyitottan fogadták a javaslatokat, hozzáértésükből adódóan a rendezők pontosan tudták, hogy egy megjegyzést érdemes-e beépíteni vagy sem, magyarázta Végh Zsolt.

Gáll Feri karaktere úgy kerül a történetbe, hogy először a fiatalkori énjét ismertetik meg a nézőkkel, de ettől függetlenül a felnőtthöz igazították a fiatalt. A fiatal színészeknek figyelniük kellett a felnőtt karaktereket, hogy felépíthessék a traumák nélküli énjüket, számolt be a színész.

A sorozat progresszív, a film szórakoztató

„A progressziót a sorozatok viszik”, míg a filmeknek ma már inkább a szórakoztatás a céljuk, mondta a színész. Ez Végh szerint pedig azt bizonyítja, ami akár a televíziózásról szóló konferencia mottója is lehetne, hogy a tévét "nem kellett kinyírni", mert az emberek rájöttek, hogy ez hasznos is tud lenni, képes valódi értékeket is közvetíteni, és megdőlt az a tévhit, hogy a nézőnek nem kell a minőség.

A közönség egyébként nagyon kíváncsi volt valamilyen izgalmas kulisszatitokra, és a színész hirtelen azt mesélte el, hogy amikor képernyő elé ültek, a stábbal végigizgulták a második évadot, pedig pontosan ismerték a cselekményszálat. Ekkor érezték azt, hogy jól sikerült, ha még ők is elfelejtik, hogy magukat látják játszani.