A tehetség nem veleszületett zsenialitást, hanem hajtóerőt jelent, a tekintélyelvű, néha kirekesztő kritikai közegre pedig van alternatíva, hangzott el a Láthatatlan Kollégium irodalmi tehetséggondozásról szóló múlt heti kerekasztal-beszélgetésén. A Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékének szakkollégiuma fiatal tehetségeket, illetve tehetséggondozással is foglalkozó irodalmárokat hívott meg a tranzit.ro székhelyén zajló eseményre, ahol többek között a Bretter György Irodalmi Kör „beavatási rítusának” létjogosultsága is szóba került.

A Juhász-Boylán Kincső és Györfi Tünde Edina vezette kerekasztal-beszélgetés célja a tehetség és a tehetséggondozás fogalmához kapcsolódó beavatás, elitizmus és siker kontextusba helyezése, árnyalása volt, ehhez Adorjáni Panna, szabadúszó színikritikus, dramaturg, író, Vass Csaba, slammer, költő, hírszerkesztő, Balázs Imre József költő, egyetemi tanár, kreatív írás műhelyek vezetője és André Ferenc költő, a Bretter-kör jelenlegi elnökének segítségét kérték.

Mennyire kirekesztő az irodalmi tehetséggondozás?

A tehetség nem egyenlő a zsenialitással, hangzott el a beszélgetés elején. A háttérben sokkal inkább a személyes hajtóerő, drive áll. Éppen ezért nem csak fiatalon, hanem hatvanévesen is lehet tehetséges az ember, hangsúlyozta Balázs Imre József, felidézve, hogy a Korunk folyóirat égisze alatt korábban szervezett kreatív írás műhelynek több idősebb résztvevője is volt.

A hatvanas résztvevők viszont nem hemzsegnek az irodalmi tehetséggondozás fórumain, sőt, gyakran a fiatalok is kirekesztettséget tapasztalnak az irodalmi közegben.

A beszámolók alapján úgy tűnt, a tekintélyelvűségbe, elitizmusba társadalmi háttértől függetlenül bárki beleütközhet. Vass Csaba slammer, költő például egy kis erdélyi faluból került fel Kolozsvárra egyetemre, ahol eleinte rendkívül műveletlennek érezte magát. Úgy gondolja, hogy aki valóban szeret írni, azt semmilyen kritika nem állítja meg.

Adorjáni Panna Kolozsvár belvárosában nőtt fel, közszereplő édesapa gyermekeként, középiskolában is művészképzésben volt része. Pályakezdő íróként az volt az élménye, hogy az idős, többnyire férfi szerkesztők nem azért publikálták az írásait, mert jók, hanem mert „lányos” témái, illetve ő maga „izgatták” őket.

Durva beavató rítus a Bretter-körön?

A kolozsvári irodalmi tehetséggondozás legkézenfekvőbb intézménye a Bulgakov Kávéházban szervezett Bretter-kör, amelyről az hír járja, hogy kíméletlenül „szétszedik” a meghívottak szövegeit. Az irodalmi kör alapszabálya, hogy míg a szövegről bárki mondhat kritikát a jelenlévők közül, maga a szerző nem szólalhat meg.  

A közönség soraiból hozzászóló Székely Örs költő saját bretter-körös tapasztalatát idézte fel: „nincs egyértelmű játékszabály, hogy csak a szövegről lehet szó, szexualizálódik a beszélgetés, van a szerző, aki nőnemű, és vannak a hímnemű mesterek, akik beavatják” – mondta. Bizalmi zónák kialakítása helyett bizonyos tekintélyektől függ, hogy kit tekintünk szerzőnek és kit olvasónak, vázolta a problémát.A Bretter-kör elnöke, André Ferenc szerint a cél „boncasztal” helyett konstruktív kritikát mondani a szövegekről. Leszögezte, a kör vezetősége senkire nem tesz szexista megjegyzéseket, de nem tudják kizárni azt, hogy olyan menjen oda, aki ilyet tesz. Az összképhez egyébként az is hozzátartozik, hogy a kerekasztal-beszélgetést követő hétfőn éppen André Ferenc szövegeit szedték ízekre az irodalmi kör résztvevői.

Balázs Imre József szerint egyértelmű, hogy André Ferenc és Horváth Benji vezetése alatt jó irányba változott a szövegekről való beszéd a Bretter-körön. Az irodalmi kör rendszeres résztvevőjeként Jancsó Noémi és Papp-Zakor Ilka elnökségét emelte még ki pozitív példaként. A költő szerint ugyanakkor a kialakult intézményes, esetenként kirekesztő intézmények mellett léteznek alternatív utak, el lehet küldeni a szövegeket bárkinek, aki szimpatikus, vagy akár saját irodalmi kört is lehet alapítani.

Adorjáni Panna a szerkesztőkkel, tanárokkal való személyes találkozásokat tartja a legfontosabbnak eddigi pályája során. „Ha érdeklődő, jófej ember, eleve nem tekintélyből fog beszélni” – mondta.

Kihez szól a kortárs irodalom?

A beszélgetés végén a kortárs irodalom belterjessége, zártsága is szóba került. Vass Csaba szerint az internet kora a lehető legalkalmasabb arra, hogy a szerző kommunikáljon az olvasóval, egy slam-estről készült videó révén például Kolozsvártól messze is ismertté válhat az ember, idézte fel személyes tapasztalatát. Rajzórán rajzolgatunk, énekórán énekelgetünk, irodalomórán viszont megtanuljunk, hogy ki volt szifiliszes, világított rá az oktatás hiányosságaira André Ferenc. A fiatal költő nemrég iskolai felolvasáson tapasztalta, hogy mennyire fogékonyak a fiatalok a kortárs irodalomra, ha megtalálják velük a megfelelő hangot.