Lassan öt éve, hogy hónapról hónapra bemutatja és népszerűsíti az erdélyi zenekarok munkáit a Marosvásárhelyi Rádió zenés műsora, a Kotta. Az Erdélyben egyedülálló kezdeményezés tavaly elnyerte a MÚRE elismerését is: megkapták az egyik legeredetibb és legjobb rádiós projektért járó díjat. Ennél is fontosabb visszajelzés, hogy a zenekarok már maguktól jelentkeznek a műsorba. Az elmúlt öt évről, az közel ötven koncertről, a kezdeményezés fogadtatásáról Kurta Kinga szerkesztő-műsorvezetővel és Kacsó Tibor zenei szerkesztő- hangmérnökkel beszélgettünk.

Milyen igényre volt válasz a Kotta megalapítása: a rádió szeretett volna egy ilyen műsort vagy inkább a zenészek vágytak egy ilyen megmutatkozási lehetőségre?

Kurta Kinga: 2013 áprilisában indult a Kotta, rádiónk főszerkesztő-helyettese, Szász Attila fejéből pattant ki az ötlet egy hosszú utazás során. Arra gondolt, hogy milyen jó lenne egy olyan műsor, ami egyrészt népszerűsíti, másrészt felkutatja az erdélyi tehetségeket, utána meg támogatja őket. A Kotta szerepe nemcsak annyiban merül ki, hogy bemutatjuk a zenekarokat, van utóélete is, amely lehetővé teszi, hogy állandóan kapcsolatban maradjunk a zenészekkel.

Egyébként eddig nemcsak erdélyi zenészek jöttek hozzánk „kottázni”, itt volt Magyarországról Takáts Eszter, Van Zozéka, és rajtuk kívül vannak még olyan fellépők és zenakarok onnan, akikkel tartjuk a kapcsolatot, úgyhogy határon túl is kezdik megismerni a Kottát.Említetted, hogy bár erdélyi tehetségeket akartatok megcélozni, magyarországi zenészek is felléptek a Kottában. Volt még bármiféle változás az öt év alatt az eredeti koncepcióhoz képest?

K. K.: Mindig megpróbáltunk ragaszkodni ahhoz, hogy legyen erdélyi vonatkozása a csapatnak, csak Takáts Eszter volt kivétel, ő éppen itt turnézott, mi meg nem akartuk kihagyni a lehetőséget. A másik magyarországi zenekarban kolozsvári származású zenész is játszik. Továbbra is erdélyi zenekarokra helyeznénk a hangsúlyt. Már eljutottunk arra a szintre, hogy nem kell hívni zenekarokat, hanem van egy e-mailcím, ahol tudnak jelentkezni. Idén már júniusig tudjuk, hogy kik fognak jönni, ami jó dolog, mert én az elején picit tartottam attól, hogy vajon lesz-e elég erdélyi zenekar, akikkel ezt lehet vinni, de most már tudom, hogy igen.

Milyen szempontok szerint válogattok a jelentkezők közül?

K. K.: Fontos hangsúlyozni, hogy műfaji megkötöttség nélkül zajlik ez az egész, nem mondjuk azt, hogy csak egyfajta zene jelent számunkra értéket.

Kacsó Tibor: Van egy szint, amit meg kell üssenek, ha azt elérik, akkor nem számít, hogy milyen műfajt képviselnek. Megtörtént már az is, hogy nekünk tetszett egy csapat, amit fesztiválon láttunk, s a koncert annyira nem jött össze. A terem és a kötöttség se mindig segíti a zenekart, meg azt se szabad elfelejteni, hogy rádióról van szó: hatkor tényleg el kell kezdeni a koncertet, nincs mellébeszélés, nincs a számok között idő sörözgetni.K. K.: De ennek is megvan a maga hangulata, és arról sem kell megfeledkezni, hogy Románia egyik legprofibb stúdiója ez akusztikailag, aki ide bejön, az mindig azt mondja, hogy nagyon jól szól, és ennek oka van. A felvételek, amelyek itt készülnek, azok megállják a helyüket.

Miért jó egy zenekarnak „kottázni”?

K. K.: A koncertet rögzítjük jó minőségben, egy ideje Facebookon is közvetítjuk, ez nagy segítség lehet egy bandának. Miután lemegy a stream, többkamerás felvételeket is összevágunk néhány jól sikerült dalról, az felkerül a youtube csatornánkra, így végül lesz néhány felvétele a zenekarnak, amivel el tudnak indulni. Készülnek róluk fényképek is, ami ugyancsak fontos része a későbbi portfóliójuknak. Kevés olyan fiatal együttes van, aki meg tudja engedni magának, hogy elmenjen egy stúdióba, s ott rögzítse az első dalait. A Kotta erre is egy megoldás.

K.T.: A csapat, amelyik igényli, megkapja a többsávos hangfelvételt is, hogy ha van rá kedvük, lehetőségük, akkor azt kikeverjék, dolgozzanak még rajta.

Hangmérnökként mekkora kihívás élő adásban mindenféle szakmai követelménynek megfelelő hangot varázsolni?

K.T.: Meg kell oldjam a monitorozást, azaz, hogy a csapat jól hallja magát, de fontos, hogy a közönségnek is jól szóljon, és közben a rádió fele megint más mix menjen. Általában kettőkor szoktam itt lenni, a csapat jön három-fél négy körül és egészen hatig megy a kábelezés, mikrofonozás és a hangképek kialakítása úgy, hogy a zenészeknek is jól szóljon. Számomra az a legfontosabb, hogy amikor befejeződik a koncert, akkor legelőször is a csapat legyen megelégedve.

Mennyire követitek a zenekarok utóéletét, milyen dobbantó volt a Kotta egyes együtteseknek?

K.T.: Például egy csíkszeredai zenekar, a 1st Attempt itt felvett anyagából kislemez lett; a Nobody Elses a Kotta után visszajött, és itt vették fel az első lemezük anyagát, a Bagossy Brothers Company néhány itt rögzített dala is felkerült a lemezükre, Koszorús Krisztinával és csapatával most dolgozom együtt, ott is egy dal születik éppen. Molnár Edével és az Esztánnal rengeteg közös munkánk volt, mert megkerestek egy felvétel után, illetve Pásztor Márk is jelezte, hogy jelentkezne stúdiózásra.

K. K.: Emellett követjük azt is, hogy hol lépnek fel, szoktuk a rádióban promózni a dalaikat. Minden felvétel bekerül a Marosvásárhelyi Rádió hangtárába, és játsszuk őket.

Mik a visszajelzések a csapatok részéről?

K. K.: Volt egy nagyon kellemes élményünk: amikor négyéves lett a műsor, Máthé Kincső kolléganőm a Kultúrcseppbe készített egy nagyon szép összeállítást a Kottáról, be kell vallanom, hogy én nagyon meghatódtam akkor, hiszen ott hallhattam, hogy mit mondanak azok a zenészek, akik felléptek nálunk. Majdnem mindegyik azt emelte ki, hogy hiánypótló műsorról van szó, ami róluk szól mindenféle anyagi vonzat nélkül. Hozzá kell tennünk, hogy ez egy „karitatív műsor”: mi se fizetjük a zenészeket, minket se fizetnek a szerkesztésért. Azért csináljuk, mert szeretjük, és mert úgy látjuk, hogy van egy fontos üzenete a sajtó, a zenészek, a közösség fele, akik kíváncsiak, hogy Erdélyben hogyan szólnak a dalok, és milyen egy erdélyi fiatal zenész élete.

Milyen az erdélyi fiatal zenész élete? Vannak Erdélyben profi zenei menedzserek?

K.T.: Nagyon kevés együttesnek van menedzsere, általában ők próbálják magukat menedzselni.

K. K.: Egy-két példát látunk, de nincs ennek nagy hagyománya Erdélyben, pedig többen elmondják, hogy mennyi időt felvesz a szervezés, és nehéz tagként is és „menedzserként” is helytállni.

Mit tapasztaltatok, van specifikusan erdélyi zene, erdélyi zenekar? Összeköti ezeket az embereket bármi az indulási helyüket leszámítva?

K. K.: A közös talán bennük, hogy szeretnének valamit létrehozni és megvalósítani, és mindegyikükben megvan a vágy, hogy akár külföldön is bemutatkozhassanak. Egyre több csapat van, akiknek nagy álmuk, hogy fesztiválon lépjenek fel.

K.T.: Én személy szerint nem látok közöset bennük, nagyon változatos a felhozatal. Mi is egyre inkább arra törekszünk, hogy nyitottak legyünk, és az újabb irányzatokat is bevonzzuk.

Hallgatóktól kaptok visszajelzéseket a bejátszott dalokról?

K. K.: Hallgatóink szeretnének minél több magyar dalt hallani a rádióban. Az együtteseknek zöme viszont nem feltétlenül magyar zenét hoz. Több emberhez akarnak eljutni, vagy a műfajhoz nem talál a magyar dalszöveg.

Szerintem a legjobb visszajelzés a közönség: egyre többen eljönnek a koncertre, van egy mag és vannak új arcok is, ami azt bizonyítja, hogy igény van a minőségi élő zenére, mi ebben próbálunk valamiféle fogódzót adni. Ami még nagyon érdekes az a korosztály: annyira széles a skála, gyerekektől egészen nagyon idősig – akit már talán segíteni kell, hogy bejöjjön a stúdióba – jönnek, és hallgatják.

Áprilisban lesz öt éve, hogy van Kotta. Készültök valamivel az ünnepre?

K. K.: Nem is annyira az ötödik szülinapra, mint a rádió fennállásának hatvanadik évfordulójára készülünk, erre lesz felfűzve több esemény, ami az idén a rádióval kapcsolatos. A Kotta mindenképpen része lesz ennek az ünnepnek, nem akarunk sokat elárulni még erről, de ígérjük, hogy szülinaphoz méltóan fogunk ünnepelni. Reméljük, hogy az ötödik szülinapra visszajön egy olyan csapat, aki most a legújabb lemezét Budapesten rögzítette, és először nálunk mutatná be.