Brácsásként ismerkedett meg a cimbalommal, azonnal beleszeretett. Az érdeklődést zeneakadémia követte, a rajongás azóta is tart. Fazakas Alberttel, a Cimbalom Emlékkoncert és Műhely egyik meghívottjával beszélgettünk.

Brácsásként dolgozott a Háromszék Táncegyüttésnél, amikor a Tisza partján című előadáshoz szükségük volt valakire, aki cimbalmon játszik. Mivel az együttesben nem volt ilyen személy, Fazakas bevállalta, hogy megismerkedik a hangszerrel. „Mindig is nagyon izgalmasnak tartottam ezt a hangszert, nagy kihívás volt számomra, hiszen autodidakta módon kezdtem el tanulni rajta”- emlékezett vissza a kezdetekre Fazakas.

Kezdetben autodidakta módon tanult, régi gyűjteményekből, videókból leste el a tudást, 2015 nyarán felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneakadémia cimbalom mesterképzés szakára, ahol nagy örömére Balogh Kálmán cimbalomművésztől tanulhatott. „A közösség számomra ugyanaz volt, mint eddig, általában ugyanazokban a berkekben muzsikáltunk, csak megismerkedtem azzal a néhány cimbalmossal, aki itt van. Nem hányódnak errefele”- magyarázta Fazakas.

Fazakas elmondta: az a tapasztalata, hogy még mindig nagyon kevesen ismerik a cimbalmot, közel sem olyan népszerű hangszer, mint a hegedű vagy a zongora, pedig szerinte mindenkinek tudnia kellene arról, hogy milyen különleges hangszer.

Négy évezredes történelem

A hangszer történelméről megtudtuk: eredetileg egy megközelítőleg 4000 éves múlttal rendelkező, Közép-Ázsiából származó trapéz alakú húros hangszer, amit pengetve illetve verővel szólaltattak meg. Ennek több változata ismert, van kisebb-nagyobb, a hangolása is eltérő, diatónikus-kromatikus.

A cimbalmot Schunda V. József hangszergyáros tökéletesítette, hangterjedelmét megnövelte, lábra helyezte és zengést tompító pedállal látta el. Ezt a típusú hangszert használják mai napig némi módosítással, melyet Bohák Lajos hangszerkészítő mester végzett rajta a 20. század elején.

A modernizált változat nagyobb lehetőséget adott a hangszer számára. „Fontos elmondani, hogy nemcsak a városi cigányzenében, a falusi hagyományörző zenében, hanem más zenei műfajokban is, mint a komolyzene, jazz, világzene, vagy akár pop vagy rock esetében is használják már”- tette hozzá.

Fakazas szerint nagy szükség van ezekre a műhelyekre, foglalkozásokra, mert lehetőséget ad ismerkedésre, együtt muzsikálásra, egymástól tanulásra.

Az ifj. Koszorús Kálmán emlékére szervezett emlékkoncert kapcsán elmondta: „Kálmán egy kíváló egyéniség volt zeneileg, mindig is nagyra értékeltem tudását, hiszen nem csak cimbalmosként volt közismert, hanem mint brácsás, xilofonos, dobos is tevékenykedett. Tehetsége tagadhatatlan volt, többféle zenei műfajban is megállta a helyét, de véleményem szerint a szíveügye mindig is a népzene volt.”