Kovács Ákos dalszerző, énekes Ákos 50 - Visszaszámlálás című könyvét mutatták be vasárnap este a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét zárórendezvényén. 

Az album azokat a gazdagon illusztrált visszaemlékezéseket, történeteket tartalmazza, amelyeket Kovács Ákos az áprilisban ünnepelt 50. születésnapja előtti ötven napon jegyzett le. A könyvbemutató alkalmából tartott kolozsvári pódiumbeszélgetésen a művész képes sztorigyűjteménynek nevezte a könyvet. Megjegyezte: ha egyszer megírja az igazi önéletrajzát, annak az lesz a címe, hogy „ez is csak velem történhet meg”. 

„Ákos, a zene és te két külön világ”

Felidézte: amikor gyermekként hegedülni kezdett tanulni, azzal „Guantanamon foglyokat lehetett volna kínozni”, és az első zenetanára egy rosszul sikerült fellépés után azt mondta neki, hogy „Ákos, a zene és te két külön világ”.

Ennek ellenére folytatta a tanulást, mert úgy érezte: valami tűz ég benne, amit meg kell osztani másokkal. Saját kreatív működése nyitjának is ezt a megosztási vágyat tartotta. Magyarázatként hozzátette: ha valaki egyedül nézi a naplementét, bármilyen szép lehet, nem tudja megélni. Ehhez az is kell, hogy az élményt megossza valakivel.

Úgy vélte: az élet rendje az, hogy a fiatalok liberálisan gondolkoznak, és lázadnak a keretek ellen. Felidézte: ő tinédzserként azzal lázadt, hogy konzervatív volt: miután megnézte Huszárik Zoltán Szindbád című filmjét, a nagyapja kabátját és kalapját kezdte hordani. Azt is megjegyezte: elég nevetséges lehetett, mert a fiatal konzervatívoknál csak az idős liberálisok nevetségesebbek.

Elmondta, felnéz a zenészekre, mert velük dolgozik, és látja a munkájukat, de magát nem tartja zenésznek, hanem inkább dalszerzőnek, dalszövegírónak, és énekesnek. Arra a Fodor Ákos verssorra reagálva, hogy „mire megtanulsz énekelni, a dalod már rég nem arról szól” kijelentette: neki az a mentsége, hogy nem tanult meg énekelni. Csak tevékenysége és nem a hangképzése szerint énekes.