Közel 2000 székely ruhás táncos ropta együtt csütörtökön Csíkszeredában az András Alapítvány által megszervezett, Hargita Együttes által lebonyolított Csűrdöngölő 31. kiadásának csúcspontján. A kulisszák mögé pillantva megtudtuk: ez nem csak rendezvény, hanem a romániai hiányosságok pótlására is végzett misszió.

Románia Európa azon ritka országai közé tartozik, ahol sem az iskolák alsó- vagy közép tagozatain, sem a felsőoktatásban egyáltalán nem létezik se néptánc, se népdaloktatás. Erre a Csíkszeredában csütörtökön lezajlott 31. Csűrdöngölő gyermek és ifjúsági néptánc-találkozó szervezőivel és résztvevőivel beszélgetve döbbentünk rá, méghozzá nem is egymagunkban, hanem a román sajtós kollégákkal együtt. Merthogy ez nem kisebbségi sajátosság: a románoktól is gyakorlatilag megvonja a jelenlegi oktatási struktúra azt az elemi jogot, hogy rendszeresen, és főleg hiteles forrásból tanulhassa az iskolában a saját táncát és dalait.

András Mihály – a lázárfalvi családi misszió, az András Alapítvány alapítója és elnöke, a Csűrdöngölő szervezője, nem mellesleg 22 éve a Hargita Együttes igazgatója – ugyanebben az irányba szeretne haladni, építeni, stratégiai partnereket keresni. És közben dolgoznak a Csűrdöngölővel: az együttes táncosai hetente többször kilátogatnak oktatni Hargita megye iskoláihoz, és megtanítják az általában három korcsoportot arra, hogyan szól az igazi, a hiteles székely örökség, a dalkincs, hogyan bújnak elő a táncmozdulatok az ösztönös érzékeinkből technikával.

A 31. Csűrdöngölőn 44 tánccsoport vett részt. Jelen volt az idei kiadáson Ráduly Róbert Kálmán polgármester is, aki a népviseleteket gondosan kivasaló édesanyáknak és a melléjük álló édesapáknak mondott köszönetet,  illetve a közönségben szép számban jelen levő csíksomlyói zarándokokat is köszöntötte, majd a szervezőkkel együtt maga is bekapcsolódott az össztáncba.

Nem tudnak „szintet lépni”

Kelemen Szilveszterrel, a Hargita Együttes táncosával és házirendezőjével beszélgettünk, aki egyike az oktatóknak is. Fontos jeleznünk itt, hogy a Csűrdöngölő rendezvény is abból alakult ki, hogy az oktatók a csoportjaikat szerették volna egymással összeismertetni, barátkoztatni. Gábos Endre táncosnak például három csoportját is láthattuk a színpadon.

Kelemen Szilveszter azt mondja: sajnos nem tudnak a magyarországi táncoktatáshoz mérhető erővel fejlődni, nem tudnak „szintet lépni”, mert egyrészt kevesen vannak (lásd a csíkszeredai Hargita Együttes fenntartója, a helyi önkormányzat által nemrégiben bevezetett kulturális átszervezést). Másrészt, a csoportoknak a mostaninál sokkal több fellépési lehetőség kellene ahhoz, hogy biztonságosan bánjanak az általuk oktatott tánc-technikával.

Míg beszélgetünk, számos mozzanatra figyelünk fel, ami sokat elárul a rendezvényről. Rengeteg székely ruhás baráti csoport készíttet közös felvételt az örömteli, láthatóan baráti találkozásról: 4-5 településről jöttek, és évek óta kötöttek életre szóló barátságot.

Széket kérnek Biri néninek

Hátunknál, a Megyeháza előterében kialakított szervezői csapatban rutinosan veszik az akadályokat az együttes munkatársai: halkan egyeztetnek, mindenki teszi a dolgát, egy-egy pillantásból is értve, finoman, kedvesen. Délután 4 óra körül jár, amikor jön András Mihály is, széket kér Biri néninek. Mondja, hogy a néni reggeltől itt van, a lépcsőkön ül, és kiderült, hogy a kórházból jött egyenesen a Csűrdöngölőre.

„Nagyon tetszik, nagyon ügyesek és szépek a gyerekek táncai, ez nagyon jó érzés. Mindig megnézem, amit a Hargita Együttes szervez, hogyan hagyhattam volna ki egy percet is ma?” – magyarázza a Biri néninek becézett csíkszeredai Albert Erzsébet, azt is elárulván, hogy 78 éves.

Zárszó egy közösségi ünnephez

“A csűrdöngölő házigazdája a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, de főszervezője az András Alapítvány. Nem tartozik ez a tevékenység szorosan az együttes tevékenységéhez, de azáltal, hogy valahogyan én is itt vagyok ebben az együttesben, a mozgalmat nagyon sokra tartom – fogalmazott a Maszolnak András Mihály. - Hargita megyei szempontból nézve, vagy az érdekeket nézve is, azt mondom: ez a mi jövő közönségünk, amit tudunk formálni! Az utánpótlásunk is ebből van – nem csak a miénk, a mindenkié! És bármi lesz ezekből a gyerekekből, ha megnőnek, ha ilyen szellemiséget képviselnek, nagy segítség lesz Székelyföldnek”.

Hozzátette: örül a támogatóknak - Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alap, Hargita Megyei Kulturális Központ - Hargita Megye Tanácsa, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség - Communitas Alapítvány –, viszont azt semmiképpen nem szeretné, hogy a támogatókat “elszomorítsák”, azaz, mint magyarázta: szem előtt tartják, hogy minőségi, és nem csupán mennyiségi oktatást nyújtsanak a jövő generációknak.

Címlapfotó: Kovács Boglárka