Első székelyföldi kiállításán mutatja meg ikonikus képeit Keleti Éva Kossuth-díjas fotóművész: a Latinovits Zoltánról, Ruttkai Éváról és más népszerű hírességről készült különleges portrésorozata május 25-ig megtekinthető a székelyudvarhelyi Művelődési Házban.

Hatvanéves koráig készített ikonikus fotókat Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva kettőséről, és a magyar színházi élet nagyjairól, majd húszéves szünet után nyolcvanévesen újra elkezdett fotózni. Keleti Éva Kossuth-díjas, Príma Primissima-díjas fotóművész Arcok, fények, formák című kiállításán alkotásai a nemrég alakult Fotó Bázis Egyesület szervezésében első alkalommal láthatók Székelyföldön. Az emberábrázolás mestereként ismert művész képei – méltatói szerint - a fotográfia eszközeivel, a fények és formák segítségével küldenek üzenetet az emberi lélek titkairól. Egy nemrégiben készült, rendkívül érdekes interjújában azt vallja: „Egy jó képhez ki kell alakítanod a véleményedet arról, akit fotózol. Az csak úgy megy, ha valamennyire megismered. Lényeg: pozitívan kell hozzáállni a helyzetekhez, mert csak úgy tudsz kapcsolatot teremteni az emberekkel.”

Az őt közel engedő hírességekkel kapcsolatos történetei is érdekfeszítőek, például Bessenyei Ferencről fölfedte: hatvanadik születésnapján, miközben a fél város őt kereste, Keleti Éváékhoz ment lazítani: lerúgta a cipőit, elnyúlt a heverőn, és azt mondta a fotós férjének: „Misikém, belőlem hamarosan színházi bérlet lesz.”

A székelyudvarhelyi tárlatot Balla Árpád Zoltán fotóművész, a Fotó Bázis Egyesület elnöke nyitotta meg. Az eseményen egészségügyi okokból a művésznő nem volt jelen, hanem video üzenetben köszönte meg a meghívást és jelenlétet.

„Szeretni kell az embereket, de legalább megérteni” – vallja Keleti Éva, akit 1956 után küldtek el színházi fotókat készíteni, mert a korábbi színházi fotósok többsége a forradalom után disszidált. Gyakran említi: nem volt nagy kedve hozzá, mert nem akart lóti-futi lenni a színházi bennfentesek között.

Egyik első színházi fotója mára legendás lett. Timár Józsefet ábrázolja, aki Az ügynök halála című darab főszereplőjeként két bőröndöt fog elgyötörve. Egy ember, aki azért küzdött az adott politikai szituációban, hogy színész maradhasson. Aztán megkapta Willy Loman szerepét, de a rá nehezedő súlyok miatt tüdőrákos lesz. Estéről estére színre lép, miközben a betegsége agresszívabb, mint hitték. A kellékbőröndöket emelgetve próbálgatja a fizikai erejét. Tudni akarja, képes lesz-e belépni a rivaldába. A kép a meggyötörtségről, küzdelemről, akaraterőről szól. „Amikor készült, akkor ezt nem gondoltam így végig – akkor exponáltam, amikor éreztem, hogy meg kell tennem” – mondta az Origónak adott korábbi interjújában a művésznő.