Az életet jelentő szexuális ösztön és az elkerülhetetlen halál közti vergődésről szóló rémbohózat, illetve a nemzeti identitást kihasználó hatalomról a leplet lerántó előadás után kevésbé tűnt súlyosnak a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó harmadik napja. A keddi előadásokban volt valami közös különlegesség: archaikus színházi formákat elevenítettek fel a középkori misztériumjátéktól a táncon át a vásári komédiáig.

Misztikus utazás a szülőcsatornában

A szegénységről, reményről és a szülés-születés misztériumáról szóló mesével indult a TESZT harmadik délutánja: Kárpáti Péter rendező a Tótferi című sajátos megváltás-történetével tért vissza Temesvárra.

Az előadás leírásában megjelölt misztériumjáték műfajához illően Krisztus életéből láthattunk egy epizódot: Isten kísérőjével, Szent Péterrel meglátogat egy szegényasszonyt, akit gazdaggá tesz és gyermekkel is megáld.Az előadás naiv meseként, „egyszer volt, hol nem volt” hangulatban kezdődik, majd egy adott ponton szürreálissá, álomszerűvé válik. Eleinte a 19. és 20. század fordulójára repít vissza, nem csak az archaikus nyelvhasználat miatt, hanem magával a mesével (Kárpáti Péter Ámi Lajos, a huszadik század első felében aktív kelet-magyarországi mesemondó meséjéből indult ki), illetve az amerikás magyarok felidézésével. A szegényeket látogató Isten és Szent Péter ugyanis Amerikában jártak pénzt keresni, mint sok szegény sorsú magyar paraszt abban az időszakban, összegyűjtött vagyonukat azonban a hajóútón elkártyázták. Ez a hétköznapi gyarlóság állandóan jelen van a szeplőtelen fogantatás és a megváltás bibliai történetét parafrazáló előadásban, a szegényasszony férje például annyira „részeges disznó”, hogy egy adott ponton felkerül a padláson sorakozó sonkák közé.

A megváltástörténet emberiesítése az álomjelenettel teljesedik ki. Tótferi, a világhőse, a várva várt megváltó útra indul anyja szülőcsatornájában és már itt igazi harcos hősként viselkedik. Hogy álomról van szó, azt jelzik az árnyjátékok, illetve a szürreális szósziporkák. Végül azonban visszakerülünk a hétköznapi valóságba: Tótferi, aki a szülői fantázia és remény terméke, lekési saját születését és megszületik a szegényasszony valódi gyermeke, a teljesen hétköznapi kis Julika.

 A néha türelmét vesztő, de alapvetően jóindulatú Istent a Tiszta szívvel című filmben is játszó Fekete Ádám alakítja. A mozgássérült dramaturg, színész a magyarországi független színházi élet sokat foglalkoztatott szereplője. A temesvári közönségtalálkozón elmondta: úgy érzi, ebben az előadásban igazi színészi feladatot kapott, szerepe túlmutat azon, amit sajátos mozgásával általában a színpadon jelent.

Bábszínház emberi testekkel

Teljesen más dekódolást igényelt a görög származású Toula Limnaios koreográfus és Ralf R. Ollertz zeneszerző vezette berlini cie. toula limnaios társulat tempus fugit (rohanó idő) című egyórás mozgásfolyama. Az előadás végletes reakciókat váltott ki: a közönség jó része állva tapsolt, mások arról számoltak be, hogy már az első negyedóra után elkalandozott a figyelmük.

A színpadon hét poros arcú táncos mozgott őszi levelek között összehangolt csoportként, amelyből néha kivált egy-egy individuum. Visszatérő elem volt az előadásban a marionettbáb-effektus: az éppen domináns táncos határozta meg társa mozgását. A kiszolgáltatottság érzetének hangsúlyozására adott ponton játékbébi került a táncosok közé, akit mozgatva, ráncigálva, lökdösve a táncosokat is mozgatták.

Az erős jelkép használatát az az elhíresült sajtófotó inspirálta, amelyen egy menekült szír kisfiú holtteste arccal a homokban fekszik a török tengerparton, árulta el Toula Limnaios koreográfus az előadás utáni beszélgetésen. Mint mondta, szándéka szerint az előadásban a különböző korok emberei szembesülnek a történelem során ismétlődő erőszakkal, háborúkkal. Hangsúlyozta azonban, hogy a társulat előadásai nem egyetlen narratív szál mentén működnek, értelmezésük sokféle lehet.

A konyha hisztis hercege

„Unt” – kiabálta ütemesen a temesvári Szent György téri gödörben összegyűlt közönség, miközben Bram Graafland konyhai rocksztárként, vajjal, tejjel és liszttel zsonglőrködve, közben zenélve és loopert kezelve, habverővel dobolva megsütött egyetlen magányos palacsintát az előadás elején kiválasztott hölgynek. A nem mindennapi mutatványra heti hatszor napi öt órát edz a színész, pedig már túl van az 500. előadáson is, tudtuk meg később, a színház előcsarnokában zajló beszélgetésen.Graafland saját kezűleg építette konyha-orgonáját, a húsz perces performansz alatt minden hang, mozdulat és tűzcsóva élesbe megy, a világot járva pedig a helyi közönség nyelvén is megtanul néhány szót. A konyha hisztis hercege minden energiáját, odaadását, kedvességét és gonoszságát tálcán kínálja szíve választottjának, az estéről estére változó hercegnőnek.

A holland performer már következő egyéni előadásán dolgozik, amiről csak annyit árult el, hogy szintén van benne egy saját kezűleg létrehozott díszlettárgy, ami nagy, mozog és több száz ember fér majd bele.