Az idei csíkszeredai Régizene Fesztivál talán legjobban várt és előkészített koncertje a Barokk Fesztiválzenekar és Fesztiválkórus péntek esti, Johann Sebastian Bach Máté-passió című oratóriuma, amelyet a Szent Ágoston templomban adott elő a mintegy 150 művész.

A több mint három órán át tartó előadás iránti érdeklődés óriási volt, és a zenészek, illetve az kórustagok, énekesek méltán kapták meg a fesztivál történetében talán még soha nem tapasztalt hatalmas, percekig tartó vastapsot.

A Krisztus szenvedését és halálát bemutató oratóriumot egy nappal korábban, csütörtökön már bemutatták Bukarestben, az Atheneumban, és előadják Brassóban is, vasárnap a Fekete templomban.

A csíkszeredai koncert előtt Christian Plajer, a brassói Fekete templom főpapja – aki maga is a kórusban énekelt – szólt a jelenlévőkhöz. Köszönetet mondott, hogy a Fekete templom kórusa is részt vehet ezen a nagyszabású eseményen, és külön kiemelte annak jelentőségét, hogy az előadás kedvéért összeálló zenekar nemcsak nemzetközi, hanem ökumenikus is.

„Ezt a csoportot nemcsak a zene, hanem a Krisztusban való hit lelkülete is összeköti. Azt kérem önöktől, hogy legyenek nyitottak erre a lelkületre. Mi, a részünkről igyekszünk Johann Sebastian Bach Máté-passióját minél autentikusabban előadni” – szólt a hallgatósághoz a lelkész.

Kifejtette, hogy Bach azért írta az oratóriumot, hogy személyes hitét, létét és Krisztushoz kötődő kapcsolatát bizonyítsa. A Máté-passiót rendszerint nagypénteken mutatják, de a Régizene Fesztivál megfelelő alkalom, míg a Szent Ágoston templom ideális helyszín.

A rendszerint nagypéntekhez kötődő passió-előadások meglátása szerint azért fontosak, mert a mű Jézus feltámadására irányítja a figyelmünket. „Bach arra hív meg bennünket, hogy a zenéje legyen a kulcs, ami által megértjük Krisztus szenvedését” – mutatott rá a lelkész.

Johann Sebastian Bach: Máté-passió

A keresztény egyházak legnagyobb ünnepére készülve, évszázados hagyománya van a Krisztus szenvedését és halálát felidéző dramatizált nagypénteki előadásnak. Erre az alkalomra született Bach kórusra és zenekarra íródott monumentális műve, amelyben megduplázódik a szokásos zenekar mérete, illetve a kórus kettéosztása párbeszédszerkezetet tesz lehetővé.

Az első kórus és zenekar Sion leányait, az Ótestamentumra utaló allegorikus szereplőket, Izrael népét jelképezik, míg a második kórus és zenekar a hívők, mindannyiunk közösségét. A mű alapját Máté evangéliumának 26. és 27. fejezete képezi, amelyet az evangélistát játszó énekes ad elő, dialógusban Jézussal, Péterrel, Júdással, Pilátussal, a főpapokkal és más szereplőkkel.

Ezen felül Christian Friedrich Henrici (Picander) versein alapuló madrigáljellegű darabok (áriák, arioso-részek és szabad kórusok) is megszólalnak, amelyek a különböző jelenetekre reflektálnak teológiai szempontból. A harmadik síkot 14 korál alkotja, amelyeket a korabeli lutheránus közösségek ismertek, ezáltal a szerző megteremtette a gyülekezeti, közös éneklés lehetőségét is. A negyedik síkot a kórusok adják: a turbák, azaz a lármázó nép, illetve a három párbeszéd-szerkezetű nagy kórus a mű elején, közepén és végén.