Jött egy varázsporos orkán és Szatmárnémeti szinte fejre állt, de a dalszöveggel ellentétben ez a város nemcsak éjjel bolond, hanem nappal is, hiszen fantasztikus hangulatban telik az Utcazene Fesztivál, bekapcsolva a rendezvénybe a Véndiáktalálkozót, a Fúvóstalálkozót, de még az esküvőt is.

Általános vélemény, hogy minden rendezvény életében az épp akkor zajló a legjobb, legsikeresebb, ám a szatmárnémeti Utcazene Fesztivál esetében valóban az idei a legfantasztikusabb – persze erre a kijelentésre azért majd visszatérünk jövőre, hiszen Butka Gergely főszervező fejében már most születnek a 2019 júliusában megvalósítandó ötletek.

S a nagyszerű hangulat úgy lengi be a várost, hogy közben bekapcsolja forgatagába az ugyancsak most zajlott Fúvóstalálkozót, valamint a Véndiáktalálkozót is, a kerek vagy kevésbé kerek osztálytalálkozókat ünneplőkhöz például a kizárólag akusztikusan, csak fúvós és ütős hangszereken, színpad és hangosítás nélkül játszó, a New Orleans-i hagyományokat követő Band of Streets „köszönt be” az egykori Kölcsey, jelenleg Református Gimnázium udvarára.

A Szamos-part pedig – köszönhetően az úszó színpadnak –, valóságos reneszánszát éli, kicsit visszaidézve az egykori igencsak aktív és nagyszabású vízi életet, amely anno partjain és hullámain dívott. A fesztiválozó városlakók közül rengetegen „fedezik fel” a folyót s döbbennek rá, hogy az bizony jóval több, mint egy hol tisztább, hol zavarosabb víz, amely felett naponta akár többször is átkelnek.

Hatalmas népszerűségnek örvend a motorcsónakozás, a még bátrabbak (és kevésbé kényelmesek) pedig kajakba csüccsenve próbálják ki magukat. No és azt ki mondta, hogy énekelni csak színpadon lehet?! Csónakzene az új trend, hiszen gumicsónakban is ugyanolyan jól pengethető a gitár és szólhat a dal. Töretlen sikernek örvendenek az utcaifalat-árudák is, a sorokban állók között van, aki a minden nap egy-két újdonságot kóstolók kasztját képviseli, s olyan is, aki annyira beleszeretett egy-egy ételbe, fűszerezésbe, hogy fesztivál napjaiban csak azt eszi s igyekszik egy évre való ízemléket bespájzolni belőle.

De nemcsak az ételkészítők fáradhatatlanok, hanem az utcaművészek is, akik életkortól függetlenül ejtik ámulatba vagy nevettetik meg a közönséget: az argentin zsonglőr-bohóc Ferzza előadása ugyanúgy elvarázsolta a felnőtteket is, az angol kardnyelő Murray Molloy különleges mutatványaiba pedig mindenki beleborzongott, akárcsak az argentin táncospáros igazi, modern, utcabalett-mozgásszínházának mozdulataiba.

S nem mellékesen ezerrel dübörög a közönségszavazás is, hiszen a szervezők hagyomány szerint a legtöbb lájkot kapó fellépőt különdíjban részesítik. És fáradhatatlanok az utcazenészek. Valóban még a csapból is jó zene szól, a legkülönfélébb vegytiszta vagy kevert stílusokban. És egyáltalán semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy a Kelet Brass Band nagyszerű koncertjén egyszer csak megjelent egy ifjú pár s a debreceni fiúk pár pillanat múlva már nekik fújták a dalt meg a trombitát. S ahogy sötétedett, úgy tobzódtak egyre inkább színorgiákban az épületek mindenki nagy örömére, köszönhetően a Gotec Romnak, akik fénybe öltöztették Szatmárnémetit.