Az itt közölt válogatás egy zárt határ menti közösség államszocializmus alatti életéből villant fel néhány pillanatot. 1948 és 1990 között több ezer fényképet és néhány órányi filmfelvételt rögzített egy kis Arad melletti falu, Zimándköz mára már teljesen megváltozott életéből Konti Lajos. Az amatőr fotós és filmes 1929-ben született, az aradi mezőgazdasági gépgyárban dolgozott, és hobbiból, illetve jövedelme kiegészítésére dokumentálta a falu életét. Kölcsönkapott fényképezőgéppel kezdte, 6x9-es, illetve 4 ½ x 6-os formátumban, később saját felszerelést vásárolt, az 1960-as évek végén Super 8-as filmfelvevőt is beszerzett, és a fotó- és filmnegatívokat is saját maga hívta elő.

Négy évtizedes fotós-filmes tevékenysége alatt megörökítette a falu fontos eseményeit, szüreti bálokat, elsőáldozásokat, lakodalmakat, temetéseket, farsangot, a templom keresztjének lecserélését, de „házi portréstúdiót” is működtetett. Lajcsi bácsi volt a falu fotósa, filmese, aki fényképet szeretett volna emlékül, hozzá fordult, a portrékról sugárzó mosolyok tanúsága szerint bizalommal. Konti Lajos segítsége, tanítványa az unokaöccse, Schuller Aladár volt, aki digitalizálta nagybátyja hagyatékának egy részét, és zárt Facebook-csoportban osztotta meg a zimándköziekkel. Most pedig a Maszol olvasóival is.

Konti Lajos első saját, széles filmes fényképezőgépével, amelyet unokaöccse ma is őriz.   

A falut 1853-ban alapították észak-magyarországi, Nógrád-Heves megyéből származó dohány- és dinnyetermesztő parasztok, akik örökváltságban vették meg a magyar államtól a földterületet, amely később Zimándköz lett.  A rendszerváltás előtt kb. 300 házszám volt a településen.

1965-1968 körül két-három fiú majdnem biztosítás nélkül felmászott a templom tornyára, hogy megjavítsák a keresztet, amelyet kikezdett az idő vasfoga. A fontos eseményt Konti Lajos unokaöccse segítségével fotózta és filmezte.

A népviselet, amely eredetileg a férfiaknak és a fiúgyermekeknek fehér ing, bő fehér nadrág és fekete mellény, a lányoknak pedig piros párta volt, egyre inkább kikopott a használatból, csak a szüreti bálokon őrizték meg a lányok. Az ő viseletük egyébként eltér az Arad-megyében szokásostól, ahol általában kék a lányok ruhájának alapszíne.

„Szüreti bálkor ez volt a szokás: párban voltunk, 18-19 éves fiúk és egy lány, aki szimpatikus volt vagy rokon kislány. Az volt a lényeg, hogy a bálteremnek, tehát a kultúrháznak a mennyezetére dróthálót húztak ki, arra szőlővenyigét és szőlőfürtöket akasztottak, és akkor őriztük a szőlőfürtöket, hogy nehogy ellopják és ebből volt a szórakozás, hogy kinek sikerül lopni. Ha nem loptál, akkor büntetést fizettél, egy-két lejt” – meséli Schuller Aladár.  A pálcákkal a lopni próbálókat fenyegették.

Részlet Konti Lajos Super 8-as filmfelvételéből. A szüreti bált ebéd és felvonulás előzte meg, a költségeket pedig azok a fiúk állták, akik a 18-19 éves generációhoz tartoztak.

A szüreti bálokon és a lakodalmakon a két-három amatőr helyi zenekar valamelyike húzta a talpalávalót. Ez a fénykép az 1970-es évek közepén készült.

Friss házasok az 1950-es évek közepén. Esküvőn nem volt szokás a népviselet, lakodalomra a vőlegény öltönyt, a mennyasszonyi fehér ruhát öltött.

Az 1960-as évek közepén, egy lakodalom másnapján készülhetett ez a fénykép. Szokás volt, hogy hajnalban egy-két ember beöltözött, maszkot öltött és kifigurázta a lakodalmat.

„Születésnapokra, lakodalmakra hívták, mindig volt, hogy na, még maradt egy-két felvétel – ez már keskenyfilmre lett felvéve – ezek sógornék voltak, kint ültek a padon az utcán, és akkor lekapta őket, ez is ’65 körüli” – mondja Schuller Aladár.

Konti Lajos a falu hétköznapjait is megörökítette, ekkor többnyire rokonokat fényképezett. Az 1950-es évek végén Zimándközön még kézzel aratták a búzát, elől ment egy férfi a kaszával, utána a marokszedő nő, aki kévét kötött a búzából. A bal szélen dolgozó szalmakalapos nő kezében jól látható a favilla, ami könnyű, hajlékony hársfából készült.

Az autodidakta fotós Konti Lajos ezen a korai fényképén ráérzett az átlós kompozíció erősségére. A férfiak munka közben, a cséplőgép mellett állnak, az 1950-es években.

Konti Lajos édesapja és unokaöccse, Schuller Aladár a rádió előtt. „1960-ban lehetett. 1956-ban vettünk rádiót, mikor a forradalom volt, és akkor hallgattuk, hogy na, majd jönnek az amerikaiak. Ez volt az első rádiónk, akkor még nem volt villany, elemes-akkumulátoros rádió volt. Már nagyobbacska voltam, és akkor mindig úgy volt, hogy az esti mesét meghallgattam a Kossuth rádión - mi ezen nőttünk fel, az tudnivaló, hogy a határ menti településeken mindenki a magyar rádiót és televíziót hallgatta -, meghallgattam a mesét, aztán nekem már le kellett feküdni, és akkor már kapcsolták be a Szabad Európát vagy az Amerika hangját, hogy a gyerek ne hallja, nehogy elmondja.”

1961-ben vezették be Zimándközre az áramot. A rádiótípusból ítélve (lemejátszó van a tetején és tápkábellel működik) ez a kép már a ’60-as évek közepén készült.

A módosabb zimándközi fiatalemberek között státusszimbólum volt a motorbicikli. A lábát a hátsó keréken támasztó fiatalember a Manet típusú csehszlovák robogó tulajdonosa, barátjával 1960 és 1965 között fényképezte le őket Konti Lajos.

A hölgyek is motorra szálltak, ez a felvétel 1960 és 1965 között egy focimeccsen készült. Amint a rendszámról is látszik, 1960-tól Zimándköz Bánság tartományhoz tartozott.

„A nagybátyám nem házasodott meg soha, és lányok jöttek hozzá, hogy fényképet készítsen, neki is tetszett, hogy a falu összes lányát lefényképezhette, és akkor elkezdett művészkedni az otthoni tükör előtt.”

Schuller Aladár szerint ez a spontán felvétel egy bál alkalmával készülhetett 1965-1968 körül, a háttérben „véletlen illusztrációként” szerepelnek a moziplakátok, többen között a Johnny Weismüller alakította Tarzan plakátja. Zimándközön csak a ’60-as években lett állandó moziterem a kultúrházban. Azelőtt karaván volt, tehergépkocsi hozta a vásznat és a vetítőgépet, amit az iskolaudvaron szereltek fel. Később a kultúrházban hetente két filmet vetítettek, kedden-szerdán az egyiket, péntek-szombat-vasárnap a másikat. A filmeket a posta hozta a mozigépésznek, akit egy darabig Konti Lajos is helyettesített.