A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál szervezői másodszor hívták fel zenével a figyelmet a pataréti szeméttelep mellett élők problémáira. A Pata-Cluj projekt eredményei ellenére továbbra sem lakni való hely a külvárosnak ez a része, ahol folyton kigyullad a szeméthegy és hullámokban hozza a hulladékbűzt a szél. A jazzfesztivál szervezői szerint a tavalyi esemény után pozitív visszajelzések érkeztek a helyi, mintegy 1500 fős közösség vezetői részéről, így a Kolozsvári Magyar Opera, a Szamos-part és a Sétatér mellett a Patarét szintén ismét koncerthelyszín lett: a szamosújvári Taraful lui Siminic, a temesvári JazzyBIT és a cimbalmos Marius Mihalache bandája lépett fel kedd este.

Már javában zenélt a szamosújvári Taraful lui Siminic, amikor hét óra körül a fesztivál biztosította ingyenes buszjárattal megérkeztem Patarétre. Viszonylag sokan voltak már a színpad előtt, helyiek és kolozsváriak vegyesen.

A gyerekek építőtelep, illetve szemétdomb helyett hamarosan sportpályán focizhatnak, ez a tavalyi Jazz in the Park egyik hozadéka. A támogatói jegyekből összegyűlt alap egy részét a pataréti közösségnek juttatták, sportösztöndíjakat adtak tehetséges helyi gyerekeknek, oktatási programokat szerveztek és júliusban kezdik a sportpálya építését.

A szervezők sörsátrakkal készültek.

A helyiek főtt kukoricával.

A fesztivál tavalyi, első Patarétre szervezett eseményén még érezhető bizalmatlanság egy év alatt elpárolgott, sokkal hamarabb kialakult a közös bulizós hangulat a helyiek és a fesztiválközönség között. A három fellépő közül csak a JazzyBIT volt jazzes, de ők is megpróbáltak alkalmazkodni a helyiek ízléséhez minél ritmusosabb dalokkal.

A helyiek reakciói a „búúú”-tól a városiak „cigánytáncán” való elnéző mosolyon át az önfeledt körtáncig terjedtek.

Tavaly inkább csak a gyerekek vállalták be a közös táncot, idén sokkal több felszabadult felnőttet lehetett látni. Ez az anyuka például végigbulizta a JazzyBIT fellépését.

Előkerültek a tavaly már jól bejáratott babzsákok.

A kislányok között futótűzként terjedt el a rögtönzött arcfestő-műhely híre: a lány szívecskékkel díszítette a sorbanállókat.

Spontán játszótér is kialakult a kilyukadt párnákból szétömlő polisztirén „hóból”.

„Lefotózol?” – kérdezték folyton a gyerekek mindenkitől, akinek fényképezőgép lógott a nyakában. Kiderült, hogy tavaly elvitték Patarétre a koncertek alatt készült felvételeket, most pedig mindenki szeretett volna újabb emléket.

Toxikus környezet ide vagy oda, nem csak kíváncsi fiatalok, hanem családok is jöttek Kolozsvárról.

Nem kellett nagyon messzire elnézni a táncolók feje felett ahhoz, hogy megpillantsuk a hullámokban érkező szemétszag forrását.

Marius Mihalache és bandája egyből megtalálta a hangot a közönséggel, a bulinak a szemerkélő eső sem vetett véget, a hirtelen áramszünet viszont igen. Elhallgattak a hangszórók, sőt, a felfújt tetőt egyszercsak ráborította a színpadra a szél, a közönség pedig lassan hazaszivárgott.