Bizonyos fokú előítélettel, fenntartással vállaltuk be azt a malmői túrát, amelyre az szolgáltatott alkalmat, hogy a Kolozsvári CFR csapatát a labdarúgó Bajnokok Ligája második selejtezőkörében a helyi FF-el hozta szembe a sors(olás). Ki nem utazna szívesen az Európa egyik legmagasabb életszínvonalával rendelkező Svédországba? A helyszínen megtapasztalni mindazt, ami nemzettársaink tízezreit (a legutóbbi becslések szerint 35-40 ezer magyar él a skandináv országban) oda vonzotta. 

Ott fészkelt viszont az ember agyában az is, ami elmúlt évek felfokozott menekültáradatával lopta be magát a köztudatba, hogy Malmőben különösen magas a bűnözési ráta, konkrétan az egész kontinensen itt történik a legtöbb, egy főre eső fegyveres gyilkosság.

Ezt megerősítették svéd vendéglátóink, helyi újságírók is, akik elmondták, az egész országban hat, halálos áldozattal járó fegyveres támadás történt júliusban, ezek közül öt Malmöben. Ez az adat akkor válik még aggasztóbbá, ha azt is figyelembe vesszük, hogy Malmö csak a harmadik legnagyobb város az országban, az 1 milliós Stockholm és félmilliós Göteborg mögött, Malmöben a legutóbbi népszámlálás szerint 320 ezer ember él. Kb. annyi, mint Kolozsváron.

Ilyen ismeretekkel érkeztünk meg a városközponttól mintegy 45 perces buszozásra található malmői repülőtérre, ahol - a helyiektől tudtuk meg - 20 éve nem tapasztalt meleghullám fogadott. 

Nem tudjuk megítélni, hogy a 25-30 fokos melegnek, vagy inkább a szabadságolási időszaknak a róvására írjuk, viszont a város ott tartózkodásunk 3 napja alatt kifejezetten kihaltnak, unalmasnak tűnt.  

Az is lehet viszont, hogy a kolozsvári káoszhoz szokott utazót az autós forgalom majd'teljes hiánya „zavarta meg”. Először is a városi központjában kiterjedt területekről teljesen kitiltották az autókat, ahol pedig mégis közlekedhettek, ott is a biciklisek voltak többségben.

Malmőben nem az autóval közlekedők számára okoz gondot a parkolás.

Mutatjuk ezt az út menti bicikliparkoló, ami utcai bútorzatként is megállja a helyét.

Mint a felvezetőben említettük, látogatásunk apropója a Malmö FF–Kolozsvári CFR Bajnokok Ligája mérkőzés volt. A svédek rendkívül büszkék csapatukra, amely az ország legsikeresebb egyesülete. Megsúgjuk (ha valaki arra járna olvasóink közül), hogy a Malmö Stadion wifijelszavába is beleépítették 23 bajnoki címüket és 14 svéd kupagyőzelmüket. Bár a mérkőzés alatt többször is bizonyították, hogy ők is emberből vannak - a vasutas játékosok bevonulását és bemutatását balkáni módon kifütyölték - a meccs előtt kifogástalan házigazdáik voltak azoknak a KVSC-s szurkolóknak, akikkel egy héttel korábban Kolozsváron barátkoztak össze. 

A malmői kemény mag törzshelyén, a Vinny's Krugban egy-két sör után egy kis közös éneklésre is összeálltak a fiúk.

A városban a klub zászlóival fellobogózott  autóbuszok jártak egész nap. Csak elvétve láttunk viszont egy-egy svéd zászlót, ami az erdélyi „gyarmatosításhoz” szokott szemnek kellemes felüdülést jelentett. 

A továbbjutást jelentő 1-1-es döntetlent óriási sikerként ünnepelte meg a Malmö Stadiont megtöltő 18 ezer néző.

A meccs után a felfokozott hangulat elcsendesedett, Malmö pedig visszsüllyedt az augusztusi unalmas semmittevésbe.