A felcsíki Karcfalván gyűltek össze a hétvégén a Székelyföldi Jégkorong Akadémia (SZJA) legkisebb hokisai, az U8-as és U10-es korosztály, ahol közel 300 gyermek mérkőzött meg az Alcsík Kupáért. Ott voltunk, mutatjuk, amit láttunk.

A Felcsíki Műjégpálya egyértelműen Karcfalva egyik büszkesége, hiszen már a falu határában irányjelző táblák mutatják, hogy merre találni Székelyföldi Jégkorong Akadémia otthonául is szolgáló létesítményt. A műjégpálya a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus vártemplom szomszédságában található, aminek építését még 1448-ban kezdték el a Hunyadi János adományából. Védőfalai a 15-16. század fordulóján épültek, védőfolyosóinak kialakítása egyedülálló a Székelyföldön. 

Legyen bármilyen szép és értékes is a vártemplom, október 13-án reggel nem oda vezetett utunk. Az isten házától balra, az iskola és a római katolikus plébánia mögött sokkal érdekesebb dolgok történtek. Kevéssel 9 óra előtt benépesült a parkoló Hargita és Kovászna megyei autókkal, a gyerekek szülőkkel vagy csoportosan kászálódtak ki a kocsikból, és fülig érő mosollyal indultak meg a jégpálya felé.

Pillanatokon belül megteltek az öltözők, a szülők pedig nekiveselkedhettek a gyerekek beöltöztetésének.

Szombaton a legkisebb korosztály lépett jégre, az U8-asok, akiknél azért jól jött a segítség. Ezek a fiúk és lányok még nem töltötték be a 8 évet (Under 8 = 8 alatt - szerk. ford.).

A legfiatalabb résztvevő egy 4 éves gyergyószentmiklósi fiúcska, Bíró Dávid volt. Édesanyja mesélte a Hokisztorik számára, hogy idén augusztusban tanult meg korcsolyázni, és két évvel idősebb bátyját követve azonnal magára öltötte a Gyergyói ISK mezét is. Bár állig felöltöztették mindenféle védőfelszerelésbe, teljes biztonságban azért továbbra is édesanyja karjában érezte magát.

Miután mindenki elkészült és a rolba is tükörsimára dolgozta a jeget, kezdődhettek a mérkőzések. A jégpályát három részre osztották, hogy a kis hokisok erőnlétéhez igazítsák a körülményeket.

Egy-egy mérkőzés 18 percet tartott, négyen négy ellen. A 3-3 mezőnyjátékos a percenként felharsanó dudaszóra cserélte egymást, így aztán a háromsoros csapatok minden játékosa 6-6 percet tölthetett jegen. 

Leggyorsabban a házigazda felcsíkiak készültek el, a hazai pálya előnye nem elhanyagolandó átöltözéskor sem.

Benéztünk az egyik öltözőbe, ahol már a bejárati ajtónál ez fogadja a kis hokisokat. Más szóval: munka, munka, munka.

A sok készülődés után végre a jeget is birtokba vehették a gyerekek. 

Vannak, akiknek ösztönösen megy, a vérükben van a jégkorong. Elég csak megnézni ezt a lendületes mozdulatot, amit ez az 5 és fél éves fiúcska bemutat.

De ez az egylábas vagánykodás sem semmi, így készül a gólok megünneplésére.

Még egy-egy utolsó tanács, s kezdődhet a Felcsík SK U8-Csíkszeredai ISK U8 rangadó.

Nem kellett sok ideig várni az első gólra, olyan hamar betalált a Felcsík SK, hogy még a kamerát sem volt idő beélesíteni. Jöhetett a hamisíthatatlan hokis gólöröm.

A másik pályán a Gyergyószentmiklósi ISK második csapata is bemutatkozott csíkszeredaiak harmadik csapata ellen. Ezekben az összeállításokban szerepelnek a legkisebbek között is a legkisebbek, így itt kapott játékidőt a fentebb már bemutatott 4 éves Dávidka is. Míg társai a pályán voltak, türelmesen kivárta a cserét jelző dudaszót.

Aztán, ha pályára küldték, komolyan elkorcsolyázgatott, néha a korong közelébe is került. Ami viszont rettenetesen fontos volt számára, hogy mindig látótávolságon belül legyen az édesanyja, aki következésképpen odacövekelte magát a pálánk mellé, és a rendezőket is meggyőzte arról, hogy neki ott van a helye.

A gondok akkor kezdődtek, amikor megszólalt a duda, ugyanis Dávidka egyszerűen nem akart tudomást venni róla. Az edzőnek kellett berohannia és meggyőznie arról, hogy ideje átadni a jeget társainak.

Dávidka egy perces "pályafutása" akkor ért véget, amikor a másik edző felkapta és átemelte a pályát határoló szegélyen.

Ejtsünk két szót a szülőkről is. Mint minden sportban, az elején óriási terhet rak  - a jégkorongban szó szerint is értendő - a szülők vállára az, hogy a gyermek hokizik. A Székelyföldi Jégkorong Akadémia ezekből - elsősorban az anyagiakból - sokat átvállal azzal, hogy felszerelést ad a kis jégkorongozóknak, viszont a szülők elkötelezettsége is kell a sikerhez.

Ennek fontosságát főleg azoknál a csapatoknál éreztük, amelyek a vasárnapi U10-es korosztályban olyan központokból jöttek, ahol - egyelőre - nincs jégpálya. Marosvásárhely és Székelyudvarhely van ebben az áldatlan helyzetben, ahol az ígéretek még nem váltak valóra. Az udvarhelyiek hetente kétszer rándulnak át Csíkszeredába edzeni, a vásárhelyiek pedig várják a hideget, hogy megnyissák a szabadtéri jégpályát. 

Bevetésre készülődve egy kis test-test elleni harcra is van idő. Így küzdenek a sepsiszentgyörgyi Királypingvinek.

A nap végén minden csapat megkapta jól megérdemelt oklevelét és díját. A SZJA részéről Kozma Ervin fejlesztési asszisztens szólt a gyerekekhez, elsősorban azokhoz, akik most még nem voltak itt.

​