„Városi nyughelyből nemzeti pantheonná, városszélből belvárossá, puszta temetkezési helyből identitásküzdelemmé, nem utolsó sorban védett műemlékké vált” a Házsongárdi temető – olvashatjuk a Fiatal Írók Szövetségének Facebook-oldalán, a Házsongárd-légió című kétnapos kolozsvári tanácskozás és költészeti minifesztivál eseménynél. A Házsongárdi temető irodalmi emlékezetét tárgyaló konferencia résztvevőinek Újvári Dorottya, a Korzo Egyesület munkatársa mutatta meg a sírkert évszázados alakulásának legfontosabb mozzanatait. Csatlakoztunk.

Az eredetileg a város falain kívül fekvő területet az 1500-as években kitört pestisjárvány után kezdték el temetkezésre használni a halálesetek hirtelen megugrása miatt. Éppen a járvány évéből, 1585-ből való ez a sírkő, amelyet egy másik temetőből hoztak át és helyeztek el a Csejthei Jelen kripta falában.

A temetőben látható egyik legrégebbi sírkő-típus az ún. tumba, a módosabb halottaknak faragott koporsó alakú kő, amelynek egyik felére a férjre, a másikra feleségre emlékező szöveget vésték fel. A 17. századból a temetésre vonatkozó szabályzat is fennmaradt, amelyből kiderült, hogy nemesek esetében több prédikációt is indokoltnak tartottak, a „botránkoztató rigmusokat” viszont tiltották. A képen látható tumbák az Iktári Bethlen család kriptájának kertjében találhatóak.

A Házsongárd legrégebbi kriptája a Mauksch-Hintz gyógyszerész-családé és a 19. század klasszicista szellemében piramis-alakú.

A másik jelentős, a Házsongárd Alapítvány által helyreállított kripta a Gaetano Biasinié, aki vívóedzőként érkezett Kolozsvárra, de a sportélet megszervezése mellett az ő nevéhez fűződik a postakocsi-szolgáltatás elindítása is: aki a 19. században Kolozsvárról Bécsbe szeretett volna jutni, hozzá fordult.

A temető régi részében hóstáti síremlékekre is bukkanhatunk, ezek a medalionról ismerhetőek fel, amelybe az elhunyt foglalkozására utaló ábrázolás került.

A Házsongárd régi részének határát jelzi Brassai Sámuel síremléke, amelyen megfigyelhető, hogy az elhunytat ábrázoló portré – bár korábbi emlékműveken is használták – sokkal hangsúlyosabb helyre került.

Purjesz Zsigmond orvos síremléke egészen egyedi eset: ez eredetileg emlékmű volt a kolozsvári Klinikák udvarán, és később hozták át ide. Amint a korabeli fotón látható, a beugróban dombormű, az obeliszk tetején büszt volt. Archív fotó forrása: Wikipedia

Kolozsvár másik híres személyiségének, dr. Hirschler József katolikus plébánosnak állították ezt a síremléket. Ő alapította a Marianumot, amelynek egykori épületében ma a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkara működik. Éppen itt zajlott szerdán a Házsongárddal foglalkozó Kolozsvár-dialógusok 2.0 konferencia.

Szervátiusz Jenő az egyike azoknak a jelentős huszadik századi képzőművészeknek, akiknek a munkáit megtalálhatjuk a síremlékek között. Ő faragta Asztalos István író és Moll Elemér építész sírkövét is.

A domboldalon felfelé, a Hajnal negyed irányába haladva, és elhagyva a temető történelmi részét, az újabb síremlékek között Tyukodi Antal szobrára figyelhetünk fel. A Dermata gyárban dolgozó 15 éves fiút munkássztrájkra buzdító plakátok miatt verte halálra a két világháború között működő Siguranța. Utca viseli nevét Kolozsváron.

A Házsongárdban található műemléksírokról a Házsongárd Alapítvány honlapján lehet tájékozódni, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem honlapján pedig térképen is megjelenik a híres személyiségek síremlékeinek többsége.