A jubileumi Kolozsvári Magyar Napok szervezői az eddigi tíz évben még nem kínált rendezvénnyel rukkoltak elő szerdán: magyar pásztorkutyák szemléjének helyszíne volt délelőtt a Farkas utca. Az ebek a bundájukat, tartásukat és fegyelmezettségüket egymás után felvonulva mutatták meg, majd a Romkertben gazdájukkal „karöltve” végigsétáltak az érdeklődők előtt.  Volt köztük puli, komondor, mudi, kuvasz, pumi, sinka, májzli és  székely csángó kalibakutya is.A felvonulás a Farkas utcai Romkertből indult: ott gyülekeztek a kutyatulajdonosok, kutyák és érdeklődők, akik kígyózó sorokban meneteltek végig az utcán. A vásárosok és a magyarnapozók sokasága teljesen betöltötte a tereket.Hogy a felvonulás gördülékeny lehessen, a magyar pásztorkutyák a pásztorzenét játszó Rekegő Zenekar tagjait követték: gondolkodás nélkül mentek a rekedt hangú pásztorfurulya után.A magyarok jellegzetes kutyafajtái mellett a magyarnapozók a különleges pásztori öltözékkel is megismerkedhettek: közelről láthatták a cifraszűrt, a büszke pásztor embert és sinka fajtájú kutyáját, aki elszántan követte tekintélyes gazdáját.Az elszánt sinka jól tudta, hogy a gazda öltözéke nemcsak tekintélyes, hanem megfelelő árnyékoló is a nagy hőségben, és ezt meg is mutatta az egybegyűlteknek.Míg a sinka az árnyékos helyet, addig ez a kuvasz a hasát mutogatta, és el is várta, hogy a közelében lévők beletúrjanak tömött bundájába.Akadtak köztük olyanok is, akik félénkebben közelítettek a simogató kezek felé.És olyanok, akik bármit megtettek az emberek figyelméért.A gazdák egymás kutyáival sem bírtak betelni: amikor csak tehették, ők is kutyákat édesgettek. Jó viszony alakult ki minden jelenlévő között, akár kutyáról, akár emberről volt szó.Az érdeklődő felnőttek csak ámultak-bámultak a fegyelmezettség és a bundás cukiságok láttán.A gyerekek pedig ámulatukat tetteikben is kifejezték: ha rátaláltak egy pihenő ebre, betemették az állatot simogató kezeikkel.Mintha a tenyerünkből ennének – a bemutatott kutyák könnyen barátkoztak, kicsikkel és nagyokkal.Az egyes fajták bemutatóinál láthattuk, mennyire pontosan és gyorsan hajtják végre a kutyák – egy kis jutalom reményében – gazdáik utasításait.Az egyik legismertebb magyar kutyafajta a puli, népszerűsége Fekete István Bogáncs című regényének is köszönhető. A jellegzetes bundájú puliról számos vicc keletkezett, mivel néha nem tudni „melyik az eleje és melyik a vége”. Megtudtuk, a pulitenyésztők között ismert mondás, hogy „a puli az nem kutya, az puli”.Hangos, értelmes és mindig munkára kész a pumi.A törzstenyésztők voltak azok, akik a mudit a kihalástól megmentették, tőlük kerültek vissza a pásztorokhoz – tudtuk meg a fajtabemutatón.A magyar pásztorkutya fajták múltja, jelene és jövője címmel megtartott kerekasztal-beszélgetés zárta a Magyar Pásztorkutyák Napját, mely lehetőséget teremtett az értékezésre és a kapcsolatteremtésre is.Eközben a nap főszereplői az árnyékban szunyókáltak.