A kincses város utcái az elmúlt napokban a megszokottnál hangosabbak és vibrálóbbak voltak, ebben pedig a 10. Kolozsvári Magyar Napoknak nagy szerepe volt. A hét folyamán nap közben gyermekprogramok sokasága tárult a vakációzó apróságok elé, lassú tempójú tárlatok, séták és pihenés várta az idősebbeket, az esti koncerteken megtelt a Főtér. Szombaton felkerekedtünk, bejártuk a KMN fontosabb helyszíneit. Meglepődésünkre nap közben az előző napokhoz képest lanyhuló érdeklődést tapasztaltunk vasárnap délutánig: tán a nagy meleg miatt a zajos tömeg a hét végére majdnem teljesen felszívódott, csak este népesedett be ismét a Mátyás-szobor környéke.

Felderítésünket a Farkas utcában kezdtük, ahol az árusok még az utolsó napra is tartogattak meglepetéseket, a nézelődőket pedig megbabonázták portékáikkal.Bár az első néhány napban nem tapasztaltunk ekkora forgalmat a régiségkereskedőnél, vasárnapra mintha ő vált volna a Farkas utca vezető árusává, rengetegen meglátogatták, és kíváncsian próbálták ki az érdekesebbnél érdekesebb eszközeit.A régiségkereskedő mellett a szalmakalapárus is nagy hírnévnek és bohóckodó klienseknek örvendett: a nagy meleg és az érdekes kivitelezésű kalapok odacsábították a vásárlókat, akik nem távoztak tőle üres kézzel.A leghosszabb sor, amely ugyancsak a nagy meleg hatására keletkezett, a limonádéárus előtt húzódott, ugyanis mindenki hűsölni próbált a kolozsvári forróságban.Érdekes volt megtapasztalni, hogy a KMN zárónapján idős emberek és gyermekek jelentek meg a kijelölt helyszíneken: az idősebbek pedig, miközben az apróságokra vigyáztak, oktatták és nevelték is őket. Elvarázsolt bennünket a látvány.Nemcsak az odalátogatók érkeztek unoka-nagyszülő párosban, hanem az árusok is. A csendesebb pillanatokban pedig ők is elhúzódtak az árnyékba nevelni az apróságaikat. Vasárnap pedig kifejezetten jutott idejük erre, mert az utcában már nem húzódtak hosszú sorok a standok előtt.A Farkas utca felderítése után a Romkertet céloztuk meg, ahol ugyanazt a nyugalmat és csendet tapasztaltuk, amelyet a vásáros utcában is: a fiatalok az emlékművek mellett pihentek, a gyermekek pedig régi mesterségeket tanultak és csendesen játszottak.Többek között a kovács mesterségével ismerkedhettek, miközben a régi öltözékeket is felfedezhették. A hangos csattogás nem riasztotta el őket, az élethű jelenetek pedig figyelemre sarkallták az iskoláskorú magyarnapozókat.A gyermekekre nem jellemző módon húzódtak el a kicsik, és amolyan csendes üzemmódba kapcsolva halkan figyelték a nap lassú tempójú múlását. Nem lehetett zajongó, aktív gyermekekkel találkozni, mert mindannyian azonosultak a magyar napokon uralkodó nyugalom-móddal.A Múzeumok sétánya volt talán az egyetlen, amely még tartalmazott egy kis hangoskodást: ott ugyanis a sátrak előtt néptáncot és népdalokat oktattak az érdeklődőknek.A táncos pörgés mellett a Múzeumok sétányán is megtaláltuk a nyugtató foglalkozásokat: kézműves tevékenységek várták a legtöbb sátor alatt az odalátogatókat.A Borudvar is nyugodt volt: a standok előtt csak néhány magyarnapozót találtunk, a helyszínen beszélgetők pedig inkább az árnyék alatt húzódtak meg.A nyugalom pedig lassacskán ránk is átragadt. Szükség van az ilyen napokra is, bár nem gondoltuk, hogy ez pontosan a Kolozsvári Magyar Napok záróakkordjaként jelentkezik.A koncertek pedig a koncertekre nem jellemző módon, visszafogottan zajlottak: a felnőttek csak álltak a nagyszínpad előtt, és hallgatták az előadókat. A kisgyermekeket ezen a helyszínen azonban felpörgette a hangos zene, így ők tették táncossá az estéket.A hangosításoktól dübörgő estéken pedig meghitt események is elénk sodródtak: a fiatalabb szülők szórakozni tanították  gyermekeiket, a táncok mellett pedig olykor összebújva hallgatták az előadókat a Mátyás-szobor alatt.