Szelíd vagy éppen temperamentumos lovakat és lovasokat ismerhettünk meg szombaton Gyergyószentmiklóson, a 11. Székelyföldi Lovas Ünnepen. Az esemény második napján több százan gyűltek össze, a lelátók tarkák voltak az odatóduló kíváncsiskodóktól. Nem meglepő, hiszen tökéletes szervezés és változatos programkínálat édesgette oda, és marasztalta egész estig a résztvevőket: kutyabemutatók, gyermeklovasok, lovas versenyek, vetélkedők, hortobágyi csikósok, kaszkadőrök és határozott jellemű huszárok kápráztatták el a jelenlévőket, és tették megunhatatlanná, érdekessé a napot. Mi pedig nemcsak szemlélődőként kapcsolódtunk a természetközeli állapotokat megélő sokasághoz, hanem néhol a kulisszák mögé is beleshettünk, így sikerült felmérnünk, miként töltik mindennapjaikat a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület tagjai. Így arra is fény derült, hogyan készülődik, hol alszik, és milyen módon viselkedik felvonulása előtt a huszár.A 11. Székelyföldi Lovas Ünnep szombati napja elragadó produkcióval startolt: pufók, bolyhos és apró fajtatiszta kutyák vonultak fel a gazdáikkal, és versenyeztek a saját kategóriájukban, hasonlóan a Kolozsvári Magyar Napok magyar pásztorkutyákról szóló programjához, amelyről már korábban írtunk.A nyertes kutyák között olyanok is akadtak, akik még bőven a „gyermekkorukat” élték, a díjazáson mégis büszkén ugrándoztak a fűben vaskos tappancsaikkal.Társaik pedig – ahogy az emberek között is lenni szokott – kimérten figyeltek a lelátóról.Vagy éppen szelfiztek emberbarátaikkal, míg a verseny zajlott.Az elbűvölő kutyás előadást a kisgyermekek lenyűgöző lovaglása követte: a tíz év körüli és annál fiatalabb gyermekek megmutatták, miként lehet együtt mozogni, együtt létezni a lóval, annak ellenére, hogy a köztük lévő kapcsolat még nem nevezhető túlságosan réginek.Ezt a varázslatos együttműködést még elragadóbbá tette a tény, hogy a lovak nyugodtan és szeretettel fordulnak a kis gazdáikhoz, a kis gazdák pedig egymás segítésére rohannak, és a felmerülő akadályokat áthidalhatóvá teszik jelenlétükkel, kölcsönös biztatásukkal.A gyermeklovasok káprázatos jelenléte lekötötte a közönség figyelmét. A lelátó azonban a nap folyamán mindvégig tele volt: a déli melegtől az esti hűvösig kitartottak az emberek, és lélegzetvisszafojtva figyelték a programok palettájának szerteágazó kínálatát.Az odalátogató apróságoknak, akik nem a gyermeklovas kategóriába tartoztak, az állatsimogatás állt rendelkezésükre: kecskék, pónik és szelíd lovak fogadták a simogató kezecskéket.A lovas ünnep a gyermekprogramokban nem szűkölködött: többek között arcfestéssel is lefoglalták a kicsiket, az eredménynek pedig nemcsak a gyermekek, hanem a szülők is csodájára jártak.Ugyanakkor az erőteljes férfi produkciók is helyet kaptak a nap folyamán: hortobágyi csikósok érkeztek, akik ostorcsattogtatással tartották sakkban a közönséget, és emberi ésszel föl nem fogható mutatványokra vették rá lovaikat. A nagyérdemű így betekintést nyerhetett a lovak szerteágazó személyiségvonásaiba: a gyermekekkel való szelíd együttműködés a csikósok előadásában heves vakmerőséget kölcsönzött az állatoknak. A megjelenített szabadságérzet pedig még szerethetőbbé tette a lovakat.A csikósókat  ámulat lengte körül, a vakmerő produkciók ugyanis szavak nélkül hagyták a sokaságot. Ezt a fajta heroikusságot még a térre felállított jelkép, a kedvességet sugárzó szénabála-medve sem tudta megpuhítani.Az idősebb és fiatalabb generációk egyaránt rajongtak a lovasokért és a rettenthetetlen teljesítményekért.A vakmerőséget aztán a farakás árnyékában pihenték ki a hortobágyiak a rájuk valló csikós méltósággal.A férfiasság egy másik fajtája, az önérzetesség és rendíthetetlenség is megjelent, méghozzá a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület tagjainak személyében, akik megkoronázták a napot markáns kiállásukkal: a székelyzászló felvonásában segítkeztek, majd lovasbemutatót és huszárnótaestet tartottak.A huszárok vezették fel a fogatokon érkező elöljárókat: Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke és Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós polgármestere vonult a térre, ünnepélyes légkört teremtve a székelyzászló felvonásának.Festői képet jelenített meg a zászlók sokszínű és sokatmondó együttlobogása.Az ámulatba ejtő képet a Székely himnusz éneklése tetőzte: ájtatosan lehunyt szemek, apa-fia huszárpárosok zengték a himnuszt.De hogyan készülődtek ezek a határozott kiállású huszárok? Szerencsénkre, betekintést nyerhettünk ebbe a folyamatba, és biztosan leírhatjuk, a belőlük sugárzó méltóság ellenére ugyanolyan emberek, mint bárki más. Nevetnek, fagyiznak, vattacukrot esznek, nótáznak, vitatkoznak és családként segítik egymást. Egy apró megkülönböztető külső jelük lehet talán az, hogy a huszár-kocsikból itt-ott előbukkan egy csákó, egy kard vagy éppen egy mente.Egy szempillantás alatt kerül elő a teljes viselet, amelynek kellő vállfájaként szolgálhat egy kocsi is, ha éppen nem áll rendelkezésükre öltöző. A huszár ugyanis nem válogat, és nem akar mindenáron kényelmesen készülődni. Azt sem várja el, hogy kiszolgálják, mert bármilyen legyen is a tér, örül annak, hogy képviselheti a benne rejlő értékeket, amelyekkel megrendít fiatalokat és idősebbeket egyaránt.Az sem riasztja vissza a huszárembert, ha éppen a lószállítóban kialakított „hálóban” kell eltölteni egy éjszakát, mert a huszár nemcsak egy hagyományőrző, látszatápoló, hanem viselkedésében, belső jegyeiben és temperamentumában is ugyanolyan, mint az egykori katonáink: legyen csillagos éjszaka, lószállító vagy megszokott szoba a háló helyiség, bármelyik megfelelő neki, mert a lényeg számára az értékközvetítés, nem a külsőségek.A viselet felöltése azonban csöppet sem egyszerű feladat: a bélelt posztó melegíti, esetenként szúrja ezeket a férfiakat. Fekete póló és sál kerül az attilák alá, így elkél a segítő kéz, hogy mindezek rendezetten kerüljenek rájuk. Az apa-fia huszárpárosok, amellett, hogy még elérzékenyítőbbé teszik a jeleneteket, arra is megfelelőek, hogy kisegítsék egymást az előkészületekben.Ehhez persze nem fölétlenül szükséges vér szerinti családtagoknak lenni: elegendő az egymás mellett töltött 12 bajtársi év arra, hogy a huszáregyesületen belül kialakuljanak azok a sajátos családi kapcsolatok, amelyek eszményképeken alapulnak.A bajuszpödrés is egy tipikusan huszárokra jellemző előkészület: ez teszi még karakteresebbé ezeket az embereket.De ne feledkezzünk meg a lovakról sem: a felvonulást a felnyergelés, a biztató szavak és a nyugtató simogatások előzik meg. Összekapcsolódik ilyenkor a lovas a lovával, a kialakuló kapcsolat milyenségét pedig nehéz szavakba önteni.Elegendő ránézni erre a képre, és a laikus előtt is világossá válik: egymásért van a lovas és a ló, ez pedig a téren is megmutatkozik.Ha sikeresen lezajlott a felöltözés, akkor a huszár nemcsak külső jegyeiben mutatja be, milyenek voltak a könnyűlovassági fegyvernem katonái, hanem temperamentumát, harci kedvét is felölti az egykori katonáknak, azzal ejti ámulatba a nézelődő sokaságot.