A vármezei Hőlégballon Parádé immár 14. alkalommal kápráztatta el az odalátogatókat és a helyieket egyaránt. Alacsonyan szálló ballonok, zúgó sárkányrepülők és papírsárkányaikat eregető résztvevők töltötték be a teret vasárnap délután, az esemény zárónapján. Az esemény felért egy családi piknikkel. Mivel az időjárás is kedvezett, ki-ki a csemetéjével érkezett a fesztiválra, a több száz résztvevő pedig – akár felnőtt, akár gyermek – mosolyogva szaladgált, repülőzött, buborékokat fújt vagy éppen papírsárkánnyal, lufival játszott.Vasárnap délután hosszú sorok kígyóztak Vármező felé: mindenki igyekezett hőlégballonokat látni, kipróbálni, vagy csak egy felüdítő délutánt eltölteni a szabadban. Éppen ezért, nem meglepő, hogy még a szomszédos településekről is megközelítőleg egy órába telt, míg odajuthatott az érdeklődő. Szerencsére, felügyelet és kidolgozott parkolási stratégia fogadta az odaérkezőket, így a rengeteg járműnek mind akadt helye.Bár az esemény a hőlégballonokról szólt, bőven akadtak, akik csupán sárkányt eregetni érkeztek a mezőre. Felnőttek és gyermekek közösen játszadoztak a réten, a családi pikniket pedig még élvezetesebbé tette a kedvező szeptemberi időjárás.A játszadozást nagy kacajok kísérték. Vagy családi tanácskozások arról, hogy miként szállnak a ballonok, mi a nyitja a sárkányrepülőknek, és mikor ülhetnek már fel egy hőlégballonra a kíváncsiskodók. A domboldalon pihenő sokaság is mind arra várt, hogy kipróbálhassa az óriási hőlégballonokat.Az apróságok közben felfedezték a repülés szépségét és kihívásait: a sárkányrepülőknek köszönhetően megtapasztalták a szél erejét, valamint az irányítást és a működést is elsajátították, így pár röppenés után már bátran igyekeztek felülni a ballonokra. Amikor elérkezett az idő, az illetékesek az emberek között készítették elő az óriási „lufikat”.Kiterítették, akár egy szőnyeget, a kíváncsiskodók pedig megérinthették a ponyvát, megfigyelhették, milyen előkészületek szükségesek a felszálláshoz.Mi több: közvetlen közelről nézhették, hogyan gömbölyödik ki a ballon, és hogyan válik hatalmassá a lábuk elé terített „szőnyeg”.Egymást követték a hőlégballonok: egyik a másik után emelkedett a levegőbe, a bátrabb résztvevők pedig felszállhattak velük a magasba.Társaik fölött lebeghettek a bevállalósabbak, a sor azonban végeláthatatlan volt, így nem próbálhatta ki mindenki a rögzített ballonozást.Persze mindig akadnak leleményesebbek, így volt, aki elfogadóan nyugtázta, nem szállhat a sokaság fölé, így inkább elhozta saját kis ballonját, és azt eregette a többiek mellett.Kis idő elteltével betöltötték a mezőt a színes léggömbök, az emberek nem győztek eleget csodálkozni.Lassacskán útnak is indultak: imitt-amott a fák között, házak mögött meg lehetett pillantani néhányat közülük, ahogyan azt a hétvége folyamán bármikor.Az esemény pedig – a friss levegő vagy a kalandos tevékenységek miatt – kifárasztotta apró látogatóit. Estére fűben alvó gyerekeket lehetett látni, akik boldogan takaróztak a parádén vásárolt papírsárkányaikkal.