Egyszerre lendültek a jobb kezek a fogyatékkal élők világnapja – december 3. – kapcsán tartott marosvásárhelyi eseményen: az egészséges és fogyatékkal élő fiatalok, felnőttek és gyermekek a kéztartást követően puszit leheltek a tenyerükbe, és azt a szívükre helyezték – ez volt az Örvendjünk Együtt előadássorozat egyezményes jele, amellyel a „különbözőek vagyunk, mégis egyenlők” mottó igazi jelentését érthették meg a résztvevők. A rendezvény az elfogadás és az egymásra figyelés jegyében zajlott: Maros megye több rehabilitációs központjának ápoltja és kisiskolása is változatos produkciókkal mutatkozott be.

Az előadások káprázatosak voltak: a fellépők figyelemmel és nagy beleéléssel mutatták meg a közönségnek, mi rejtőzik bennük: teli torokból, sztárokat megszégyenítő énekhanggal vagy mozgáskultúrával nyűgözték le az egybegyűlteket, és nem kis energiát fektettek a produkcióikba.Nemcsak egyénenként voltak lehengerlőek, hanem közösségben is megállták a helyüket: együttesek, zenész és táncos csoportosulások vonultak a színpadra, és gyakran olyan bulit csaptak, hogy a nézőknek kedve támadt táncra perdülni, énekelni.A 2018-as év díjazottjaival is megismerkedhettünk: Mr. és Mrs. Down többször is színpadra vonult és a tánc legnehezebb és leglátványosabb műfajaiban állta meg a helyét: láthattunk tőlük rock and rollt, keringőt és latinos mutatványokat is. Bájukkal és szakértelmükkel könnyedén becsempészték magukat a közönség szívébe.Nemcsak a díjazottaknak sikerült nagy hatást kiváltani: akadtak olyan fellépők, akik O-Zone sokak által ismert slágerét, a Dragoste din tei-t adták elő, energikusabban, mint azt megszoktuk, mert még a közönség idősebb tagjai is kezüket a magasba emelve „csápoltak” a dalra.Mivel hangulatos és melegséggel teli együttlétet alakítottak ki a fellépők, nem lepődtünk meg, amikor a kisiskolások zavartalanul és könnyedén elevenítették meg a színházat: úgy szerepeltek, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a fogyatékkal élő és az egészséges ember kéz a kézben jár mindennap, és nem létezik meglepődöttség, lenézés, kiközösítés az együttélésben. Újabb példája volt ez annak, hogy a gyermeki szív elfogadóbb és kevésbé törődik a különbözőséggel.Az apróságok nem lepődtek meg, ha kerekesszéket, ismeretlen zajokat és nem megszokott embereket láttak, így a konferenciaszervezők vágya teljesült: integrált közösség jött létre a fél nap során, ahol a fogyatékkal élő előadók és az egészséges gyermekek, résztvevők beszélgethettek, ismerkedhettek, egymás előadásai közben táncolhattak, dudorászhattak vagy éppen elérzékenyülhettek.Az idősebb tanulók sem törtek ki kamaszos lázadásban: jól érezte magát a közösség, és ezen a napon tényleg egyenlő volt mindenki: rámpa állt a lépcsők mellett, a folyósón pedig kalács és ropogtatni való, amelyet egymás mellett fogyaszthattak a jelenlévők, nem különítették el a fogyatékkal élőket, ugyanannyi esélyt, odafigyelést és útbaigazítást kapott bárki, akár rehabilitációs központból, akár az iskolából vagy az otthonából érkezett.Meghökkentő módon fogalmazta meg a régeni csoport, mi történik, amikor a fogyatékkal élőt kiközösítik, ellökik és lenézik csak azért, mert különbözik az egészséges embertől: a munkavállalás példájával éltek, és a jelenetükben olyan mondatok hangzottak el a munkaadó részéről, mint a „te cigány vagy”, „neked nincsenek szüleid”, „te fogyatékos vagy, ezért nem kellesz”. Az előadás hidegrázósra sikeredett, a közönség sorait pedig nagy csend lepte be, amikor a fiatalok kimondták, miként fordulnak hozzájuk az egészségesek. Többen pironkodva, lesütött tekintettel ültek a beismerő szavak hallatán. A fiatalok arról is beszámoltak, hogy a későbbiekben fölöslegesen megtett körök nélkül szeretnének munkát szerezni.Nemcsak az egyenlőtlenségek felszámolására volt megfelelő a konferencia, hanem az ünnepi készülődést is megalapozta: némelyek mikulásvárást, ajándékozást jelenítettek meg…… mások karácsonyi dalokat énekeltek.A mikházi rehabilitációs központ gondozottjai pedig hegedűszóval teremtettek ünnepélyes hangulatot. Csendes volt a terem: a közönség merengő, könnyes szemű lett, és a várakozásban is eggyé váltak az egybegyűltek.Az előadásokat a fellépők és a hallgatóság egyaránt élvezte. A fogyatékkal élők világnapjára szervezett konferenciát öröm és egymásra figyelés kísérte.