Szombaton tartották a 13. alkalommal megszervezett csíkszépvízi káposztavágást és vásárt. A Csíkszereda közeli település gazdái hagyományosan egy időpontban vágják le a káposztát, és a termés egy részét a helyszínen értékesítik. Távolabbi településekről is sokan a Nád-dűlőben szerzik be a hordós savanyúságnak valót, a szépvízi káposzta híres a jó minőségéről. Idén ugyan a járványügyi szabályozások miatt elmaradtak a kísérőrendezvények, ám vásárló is bőven akadt, és jókedvből sem volt hiány.A szépvízi káposzta nem csak jó minőségű, de közösségformáló ereje is van - emelték ki az esemény szervezői.Az idei káposztatermés nem nevezhető kiemelkedőnek, de "többé-kevésbé" jó mezőgazdasági évről számoltak be a szépvízi gazdák.Vevő és eladó is elégedett lehetett egy-egy megkötött üzlet után. A dűlőúton autókkal, szekerekkel, traktorokkal, vagy éppen gyalogosan hordták ki a főútra a káposztát, hogy aztán alaposan besózva üljön a hordókban a székelyföldi pincékben, amíg töltött káposztaként, vagy savanyúság formájában asztalra kerül.Pihenő a káposztaföldön. A legkisebbek is zokszó nélkül, sőt vidáman vették ki a részüket a munkából.A termés egy részét már a helyszínen megvásárolják, ezért a legtöbben mérleggel is felkészülve várják a vevőket.Ez az utánfutó megtelt. A fiatalember jókedvét a hajnali kelés és a nehéz fizikai munka sem tudta elvenni.Mindenki kedvére válogathatott, de az eladók is nagyon készségesek voltak és szívesen megtöltötték a zsákokat a kívánt méretű káposztafejekkel.A szépvízi gazdák a 18. században már  foglalkoztak káposztatermeléssel. A hagyomány szerint azonos időszakban ültették ki a palántákat és egyszerre takarították be a termést. Ebben az évben voltak, akik már egy nappal korábban levágták a káposztájukat, ám a közösség nem nézte jó szemmel "szorgosságukat".Mi a Nád-dűlő titka? Talán a hely mikroklímájának, talán a széljárásnak köszönhető, de messze földön híres minőségű káposzta terem a szépvízi határban.Nem volt kiemelkedő az idei termés, de nem panaszkodtak a gazdák.Nyersen is jó. Akár a helyszínen is meg lehetett kóstolni egy-egy "káposztalapit".A kulturális rendezvények és a káposztás ételek főzőversenye elmaradt ebben az évben, mégis jó hangulatú vásár volt.Hogy is mondják? "Fogjuk meg s vigyétek!" Avagy egy dolgozik, a többi nézi, de ki bánta ezen a napon..."Kerek a káposzta, csipkés a levele..." - énekelhették volna szombaton. A káposztavágásnak hagyományosan része volt a zene, az ének, a felszabadult jókedv. A visszaemlékezések szerint a kommunizmus időszaka előtt is muzsikaszó kísérte a munkát.A vevők leginkább a közepes fejeket keresték. Mint megtudtuk, a keményebb fejek jobban elállnak a hordókban. Azok tesznek felülre lágyabb fejeket, akik már halottak napján megkóstolnák a savanyúkáposztát, ha a hordó aljára kerül, könnyen megromlik.