A Fehér és Bihar megye határán a Bihar-hegységben húzódó Vertop-hágó az egyik legkedveltebb téli kirándulóhely a Partiumban. A megyehatáron kiépült, a hágóról elnevezett üdülőtelep főleg az itt kialakított sípályák miatt bővül folyamatosan, ám rendszertelenül. A téli időszakban a táj is sokkal barátságosabb, a hó ugyanis eltakarja a temérdek szemetet, ami ott rohad a panziók és a bódék között bármerre, amerre csak nézünk. Pedig ez a hely lehetne az Erdélyi-szigethegység egyik ékköve temérdek természeti ritkaságával és látnivalóival.

A Fehér megyei Lepus (Arieșeni) település szomszédságában, a magasabban fekvő részeken megépült és a Vertop-hágóról elnevezett üdülőtelep fele közigazgatásilag a Fehér megyei Lepushoz tartozik, fele pedig Bihar megye területére esik, a bihari rész Diófás (Nucet) városához tartozik. Ez aztán meg is látszik a téli szezonban általánossá váló problémák orvoslásán, mert sokszor sem egyik, sem másik illetékes önkormányzat nem képes ellátni a legalapvetőbb feladatokat, például a síszezonban hétvégente ide özönlő turisták parkolási gondjának rendezését. A sípályák alatt és közvetlen szomszédságában tucatnyi új szálláshely épült fel, többnyire kaotikus rendszerben, a megközelítésük nehéz, az utak alig-alig vannak rendbe téve, havas időben a parkolás maga a katasztrófa.

A sípályákkal szemközti hegyoldalon ilyen és ehhez hasonló házikók, istállók sorakoznak. Egyik-másik már teljesen megadta magát az időnek, és összedőlt, de évek óta senkit sem zavar, össze nem szedik, el nem hordják. Mintha ez hozzá tartozna a Mócvidék jól megszokott tájképéhez. Pedig ha csak egy kis időt és energiát fordítanának ezeknek a kulipintyóknak az eltakarítására, vagy legalábbis a rendbetételükre, egyből kellemesebb látvány fogadná a turisták ezreit.

Ilyen faházikók sorakoznak az üdülőtelep közvetlen szomszédságában. Látszik, hogy egyikben-másikban évek óta senki sem nyitotta ki az ajtót. Itt rohadnak szét ezek az egyszerű faépítmények, melyek mellett csak fejcsóválva haladunk tovább, és megállapítjuk: itt toronymagasan nyert a nemtörődömség és az igénytelenség a huszadik századi fejlődéssel szemben.

A főút hosszában szeli át az üdülőtelepet. A sípályák alatt, a Fehér megyei szakaszon az út menti árok tömve van szeméttel. Törött szánok, sílécmaradványok, síbakancsok, hódeszka-darabok és minden, amit csak ki lehet szuperálni az egyébként düledező kiadóhelyiségekből, minden ide kerül, a patakba, az út mellé. Ugyanígy volt ez a nyáron vagy tavaly is, mint most, úgy látszik, az ittenieket ez nem zavarja. Igaz, síszezonban a méteres hó mindent eltakar, nem látszik a mindent elborító tarka szemét.

Ha nagyon röviden kellene kifejezni mindazt, ami a sípályák lábánál jellemzi a körülményeket, azt mondhatnánk: igénytelen tákolás. Hiába van jó út, hiába egyre több a szálláshely, a jóérzésű polgár ezt látva hanyatt-homlok menekül el innen. Ez azért is elszomorító, mert a Vertop-hágó nemcsak télen, hanem az év minden szakaszában forgalmas. A síszezonon kívül a túrázók kedvenc vidéke ez a Rozsda-szakadék, a Zengőkő vagy a Nagy Bihar-csúcs, a Vércsorog-vízesés vagy a közelben lévő világhírű Szkerisórai jégbarlang miatt, hogy csak párat említsünk.

Azt, hogy mi hová tartozik és kinek a tulajdona, szinte lehetetlen kideríteni, sokan mindenféle engedély nélkül építettek itt fel helyiségeket, bódékat, ahonnan a szezonban hétvégente kínálják portékáikat. Aztán mindenki elvonul, és itt maradnak ezek a tákolmányok, amik látszólag senkit sem érdekelnek, csak amíg némi hasznot lehet belőlük húzni.

Nem, ez nem az üdülőtelep egyik eldugott sarkában készült kép. Ez a főút mellett készült három méterrel. Ez még éppen a Fehér megyei részhez tartozik.

Az út bal oldalán látszólag elég nagy tér van ahhoz, hogy parkolni lehessen. Most így is van, mármint ha az átvizesedett puha talajban nem ragadunk be. Télen azonban, amikor itt egy-másfél méteres a hó, egészen más a helyzet. Az út mellett merőlegesen egy sor autó fér el, és még egy sor az út szélén, hosszában. Ha mindkét oldalon parkolnak a turisták, olyankor szokott teljesen bedugulni az országút, amely a Bihar megyei Vaskohsziklást (Ștei), illetve Biharlonkát (Lunca) köti össze a Fehér megyei Lepussal (Arieșeni), Fehérvölggyel (Albac), majd pedig Tordával.

Környezetvédelem? Mi az? Itt valószínűleg épül valami, ugyanis már az árokba is öntik a betont. Az Erdélyi-szigethegység páratlan szépségű vidéke ez. Igaz, nem védett terület, de azt azért mégsem kellene megengedni, hogy mindenki azt csináljon, amit akar. Az egyik kürtőskalácsos azonban nemrégiben jól megfogalmazta mindennek az okát: „itt a hegyen más szabályok uralkodnak”.

Vertop üdülőtelep Bihar megyei felén bizalomkeltő látvány fogad: leaszfaltozták a bekötőutakat. Azonban csakhamar keserű szájízzel állapítjuk meg, hogy mintegy negyven centiméter mély betonárkokat is építettek az utak mellé, ahol az autósok tucatjai vagy akár százai fognak bosszankodni, ha a havas időben gyanútlanul lehúznak az út szélére, és amikor a kerekek súlya alatt összeroppan az árokba beverődött hó, a gépkocsik fennakadnak.

Ilyen összeborult lakókocsit több helyen is találni az üdülőtelepen. Az igénytelenséget, a tákoltságot illusztrálandó ez akár lehetne a vidék egyik jelképe is, sokat elárul az itteni állapotokról.