Megnéztük, hogyan tartják be az emberek az éjszakai kijárási tilalmat, és hogyan zajlik a rendőri ellenőrzés. Kolozsváron fotóztunk. 

A kijárási tilalom nem újkeletű dolog a romániai lakosok számára, gondolhatnánk, s emiatt nem sokan esnek bele abba a csapdába, hogy nyomós ok nélkül 23 óra és 5 óra között kilépnek az utcára. Mégis van olyan, aki fennakad a rendőrök hálóján, akik esőben, fagyban, hóban kint állnak a város különböző pontjain, és mindenkit megállítanak, aki ebben az idősávban megkockáztatja, hogy az üres utakon örömautózik. 23 óra után elcsendesedik a város. Az utolsó hazasietők 23 óra 5 perckor már idegesen lépnek a gázpedálra, hogy minél hamarabb hazaérjenek, a gyalogosok megszaporázzák a lépteiket, a biciklisek is inkább bevállalják, hogy hidegtől piros lesz az arcuk, csak ne kapjanak büntetést. 23 óra 20 perckor percenként egy-két autó megy csak keresztül Kolozsvár Fő terén. Szép látvány az üres Fő tér, Mátyás király lovas szobra előtt sem tolonganak a turisták, a Szent Mihály-templomról is lehet úgy képet készíteni, hogy látszik előtte a Fő tér kocaköves járófelülete. Minden kolozsvári fotós arról álmodik, hogy ilyen helyzetben készíthessen Kolozsvár ikonikus helyszínéről képet, mégsem tolonganak, mert kijárási tilalom van. Sőt, az a néhány autó, amelyik elhalad a Fő téren, ahogy beérkezik a térre, le is húz jobb, vagy bal oldalra, mert kivétel nélkül mindenkit leellenőriznek a rendőrök. Néhány szót a rendőrökről is. Az alatt a másfél óra alatt, amíg fényképeztük, hogy hogyan állítják meg egyenként az autókat, hogyan kérik el az iratokat, majd adják vissza azokat, olyan személyeket ismertünk meg, akik emberségesen viszonyulnak azokhoz, akiket megállítanak. El is mondták, hogy nem akarnak feltétlenül büntetni, nem az a cél, ők csak a szabályokat tartatják be, amelyeket nem ők találtak ki. Sztorizgatnak is közben, egymásnak kacagva mesélik, hogy melyik volt a legviccesebb szöveg, amivel emberek megpróbálták kimagyarázni, hogy papír és különösebb ok nélkül járnak az utcán 23 óra után. Az ellenőrzés maga rövid procedúra, megállítás után egy, maximum két perc után a legtöbben mennek is tovább dolgukra. A futárok, utas nélküli taxisok mosolyogva biccentenek már a rendőrnek, előkészítve adja át nekik az iratokat, amelyeket rövidesen vissza is kapnak. Van azonban, aki nem ilyen szerencsés. Még mindig vannak olyan kolozsváriak, akik nem értik, hogy mi a kijárási tilalom, és mi számít nyomós oknak: munkavégzés, halaszthatatlan, távkonzultációval meg nem oldható orvosi ellátás, gyógyszerbeszerzés, gyerek vagy idős/beteg személy gondozása és a családban történt haláleset. A másfél óra alatt, amíg az éjszakai ellenőrzéseket dokumentáltuk, egyetlen gyalogos pár volt az úton, mindenki más autóval közlekedett, illetve egyetlen ételfutár biciklis haladt el a téren. Na meg egy magyar teherautósofőr, aki Jászvásárra igyekezett volna, és mivel rájött, hogy tilosan hajtott be a Fő térre, nagyon örült annak, hogy vannak rendőrök, akik esetleg útba tudják igazítani, hogy merre tovább, és még jobban örült, hogy egy kissé fagyoskodó fotós fordított közte és a rendőrök között. Egy szóval akár annyiban is jellemezhetnénk az éjszakai ellenőrzéseket, hogy emberségesen kezelik azokat, akik ebben az órában az úton vannak. A tranzitban lévőktől még azt is megkérdezik a rendőrök, hogy milyen a forgalom az úton, milyenek az útviszonyok, majd a megfelelő papírok felmutatása után tovább is engedik őket. Azt is tudni kell, hogy a város minden negyedében vannak ellenőrző pontok, rajtuk kívül pedig kisebb csapatok járják körbe a várost és ellenőrzik azokat, akik esetleg elkerülni próbálják ezeket. Éjjel egy óra után pedig mindenki beül az autóba és járja a kisebb-nagyobb utcákat keresztül-kasul Kolozsváron.