Marseille-nek szaga van. A Földközi-tenger partján fekvő francia nagyváros ezt az egyáltalán nem hízelgő tulajdonságát nem kizárólag a tenger közelségének, hanem lakóinak és az utcáit ellepő turistáknak is köszönheti. Az EURO-2016-ra kiküldött tudósítónk a szombaton este 7 órakor kezdődő magyar-izlandi mérkőzés előnapján járta be az orrát néha megfacsarintó bűz ellenére is gyönyörű és varázslatos várost.

Marseille városnézésünket a neobizánci stílusban épített Notre-Dame de la Garde katedrálisnál kezdtük. A város legmagasabb pontján, egy középkori erőd alapjaira épített római-katolikus templom minden évben Nagyboldogasszony ünnepén zarándokhellyé változik, a marseille-iek tömegesen vonulnak fel a hegyre hálát adni az elmúlt évért és Szűz Mária segítségét kérni az elkövetkezőre.

A város védőszentjének segítsége mindenkinek jól jön, ugyanis Marseille nem egy egyszerű város. Szilajsága próbára teszi a legharcedzettebb matrózt is. Szembeszökő, hogy alig találni szabad falfelületet a mindent beborító graffitik miatt.

A városnak szaga van, büdös. Ennek okát nem abban láttuk, hogy a szemesetek esetleg sztrájkolnának, hiszen az utcai kukák üresek, hanem a zöld felületeken ellepő kutyaürülékben és a gangokból áradó vizeletszagban. Munkatársunk először jár Marseille-ben, így nem tudja megítélni, hogy ez utóbbi a foci-turisták „kedves gesztusa”, vagy a helyiek is így könnyebbítenek magukon. Az átható bűzt a virágzó hársfák ideig-óráig el tudják nyomni.

Munkatársunk egy hangulatos téren egy egyszerű marokkói kávézóban kezdte a reggelt. A szomszéd asztalnál egy negyvenes éveiben járó leszbikus pár telepedett le, kávét és croissant-t rendelt, amit gyengéd gesztusok kíséretében fogyasztott el. Az arab pincérek és tulajdonos ügyet sem vetett rájuk.

A marseille-i Lycee Regional Montgrandban pénteken érettségi zajlott. A diákok az iskola melletti kávézó előtt beszélték meg, hogy ki mit húzott és mit írt. Bon chance!

Az Opera előtti tér útpadkáján ülő színesbőrű nő majdnem megkergette munkatársunkat, amikor észrevette, hogy őt is lefotózta. Ez amúgy általános jelenségnek tűnik a helyi arab és színesbőrű lakosság körében, nem szívesen állnak kamera elé. Nem így az echte franciák, akik mosolyogva vagy grimaszolva pózolnak.

A marseille-i tőzsde épülete előtt körhinta szédíti a gyerekeket. 

Ezen a helyen vesztette életét I. Sándor jugoszláv király, aki ellen 1934. október 9-én követtek el merényletet Marseille-ben horvát usztasák és macedón terroristák. A támadás áldozatául esett Louis Barthou francia külügyminiszter is. A régi kikötőben elhelyezett óriáskerékből nagyszerű kilátás nyílhat a Földközi-tengerre. Nem próbáltuk ki, túl borsos volt a jegy ára.

A kikötőben szabályos halpiac működik. Előbb azt hittük, hogy csak a turisták kedvéért terítették ki a tenger gyümölcseit, de amikor a sokadik vásárt is lebonyolították a szemünk előtt, akkor szkepszisünk tovaillant.

A piacon nem csak halat, szuvenír-kagylókat is lehet vásárolni. Egy ilyen példányért 6 eurót kértek.

A nyúzott rájának 10 euró kilója.

A tengeri csikó darabjáért 8 eurót is elkértek. Viszont a szerencsepénzek csak 1 euróba kerültek.

A pénteki halpiac sztárja egy királyhomár volt, amit 50 euróért kínált a halász felesége. Ottlétünk alatt nem kelt el.

Egy kis apróért a kikötő élő emberszobrai szívesen fotózkodnak a turistákkal.

Marseille egyik hagyományos terméke az olivaolajból készített szappan. Rafo, a kézműves szappangyáros a kikötőben lehorgonyzott csónakjáról árulja azt a szappant, amivel - ha hinni lehet szavainak - akkor hajat és fogat (!) is lehet mosni.

A déli órákban már megjelentek a szombati magyar-izlandi mérkőzés „statisztái”, akik egyelőre még keresték egymás társaságát.

A kikötő vitorlásainak árbocrúd-erdejétől alig lehet átlátni az öböl túloldalára.

​A városközponttól 2 percnyire találtuk a Katalán-partot, ahol bár csak 27 fok volt, sokan napoztak.

If várához turistahajókkal lehet kijutni. Itt raboskodott Edmond Dantes, a Monte Cristo grófja című regény főhőse. Id. Alexandre Dumas regénye szerint Edmondot életfogytiglan börtönbüntetésre ítélték a szigeten lévő várbörtönben. 13 évig tervezte a szökését, mígnem sikerrel járt. Később grófi címhez jutott, és megvásárolta a szigetet. A történet filmesített változatát (ami 2002-ben került bemutatásra) is itt forgatták. A várat helyreállították és korlátokat, ajtókat szereltek fel így könnyítve a közlekedést. Az igazán elszánt turistáknak lehetőségük van éjszakánként körülbelül 600 euróért egy 500 éves cellában aludni.

A város legnagyobb plázsának, a Pradónak a közelében Michelangelo Dávid-szobrának mását találjuk. A carrarai márványból faragott művet 1903-ban ajándékozta a városnak Jules Cantini szobrász. A Földközi-tenger. No comment.

Este 7-tól hajnali 5-ig tiltott a fürdés. A magunk részéről mind az este 7 órai zárást, mind pedig a hajnali 5 órai nyitást túl korainak találjuk.

Elől egy nyaraló francia család, hátul a fociszurkolóknak kialakított Fan Zone.Ahol nagy a pangás, a pénteki első mérkőzésre (Olaszország-Svédország 1-0) az égvilágon senki sem volt kíváncsi. Vagyis ha igen, akkor nem itt nézte.

​Visszatérve a városközpontba már egyre több magyarral találkozott kollégánk. 

Az esti Spanyolország-Törökország mérkőzésre benépesültek a parti vendéglők, itt épp egy nagyobb csoport izlandi szurkoló dekorálta ki a napernyőket.

Amire viszont a szomszéd utcában, egy ír kocsma előtt botlottunk, az meghaladta minden várakozásunkat. A magyar szurkolók „meccsmódra kapcsoltak”, úgy biztatták Bernd Storck legényeit, mintha 5 perc lenne még hátra a kezdő sípszóig.

Volt ott székely és magyar himnusz, románozás, vesszen-trianonozás, és elhangzott az idei foci-Eb verhetetlen slágere, Az éjjel soha nem érhet véget cím Soho Party dal is.

A történet lényege pedig ez: a magyar válogatott 2016-ban visszatért. Egy német szurkoló ezt elismerőleg vette tudomásul, és karjára kötötte a felkínált magyar sálat.

​Munkatársunk éjfélkor még egy utolsó pillantást vetett a gyönyörű, de továbbra is szagos Marseille-re.