„Az RMDSZ modern kampánymegoldásai nélkül az MKP felett kárpát-medencei szinten is elszállt az idő” – Hat pontban az EP-választások okozta szlovákiai magyar csalódásról.

Megszólalt a héten a Körképben a főszerkesztő Király Zsolt és az EP-választások után – Felvidékről csak a DAC-nak sikerült kijutnia Európába címmel megjelentetett tömör elemzésében megkísérelte tételesen kimutatni: mi minden vezetett el oda, hogy sem a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának (MKP), sem pedig a Most-Hídnak nem lesz képviselője az Európai Parlamentben. Mivel a felsorakoztatott érveit követően úgy látja, „jelenleg az otthon maradottak tábora a legnépesebb a felvidéki magyarok körében”, gyökeres változást sürget. Erre szerinte adott a követhető minta is: Szlovákiában, a többségi társadalom ezen a tavaszon az államfőválasztás idején és minap az EP-választásokon is meggyőző jelét adta annak, hogy „azokra szavazott, akik új, friss erőként alternatívát tudtak kínálni, vagy ellenzéki erőként keményen végigdolgozták”.

Alig két nappal azt követően, hogy a Szlovákiában élő honfitársainknak azzal kellett szembesülnie, hogy a következő Európai Parlamentnek már nem lesz egyetlen felvidéki magyar képviselője sem – amit csak és kizárólag maguknak köszönhetnek – kiderült: elég nagy a baj, de talán mégsem éppannyira végzetes, mint amennyire az első látásra tűnt. A jelek ugyanis arra mutatnak, hogy igazolódhat a „Bajban ismerszik meg az igaz barát” népi bölcsesség valóságtartalma, mert többen is segítséget nyújthatnak nekik ebben a kényszerhelyzetben. Közülük kettő már a legnagyobb nyilvánosság előtt ezt meg is tette. Egy harmadik pedig éppen az RMDSZ lehet, s alighanem innen se marad el a remélt és igényelt támogatás, ha egy, szintén a nyilvánosság előtt elhangzott kijelentés után, formálisan is megtörténik a segítségkérés.

Az igaz ugyan, hogy az ország lakosságának a 8,5%-át jelentő közel félmilliós szlovákiai magyarságból (2011-ben 458 467-en vallották magukat magyarnak és a magyart anyanyelvként használók száma 472 212 fő volt, ami országosan 8,7%-ot tesz ki) mindössze 76 761-en vettek részt a múlt szombaton megtartott EP-választáson és ott három párt magyar jelöltjeire voksolva, sikerült összehozni a teljes kudarcot, de talán még sincs minden veszve. Ugyanis a szlovákiai hivatalos választási eredmények kihirdetését követő 48 órán belül három felajánlás illetve kezdeményezés révén, mintha megoldás is körvonalazódna arra, hogy a felvidéki magyarság a jövőben ne maradjon teljesen érdekképviselet nélkül se Brüsszelben, se Strasbourgban.

Elsőként nem más, mint a leendő szlovák államfő, Zuzana Čaputová szlovák liberális pártját, a PS-t (Progresszív Szlovákiáért) és a szintén baloldali liberális SPOLU-t (Együtt – Polgári Demokrácia) magába foglaló győztes koalíció EP-listavezetője, Michal Šimečka tett egy, a térségünkben nem mindennaposnak számító felajánlást. Amint kiderült, hogy nyertesnek érezheti magát, a legnagyobb közösségi fórumon ígérte meg: annak ellenére, hogy szlovákiai magyar nem jutott be az EP-be, ő önként vállalkozni kíván arra, hogy szószolójuk legyen és közvetítse a hangjukat.

„Először fordul elő, hogy a szlovákiai magyaroknak nem lesz képviselete az Európai Parlamentben, ezért szeretnék egy fontos dolgot mondani: EP-képviselőként a szlovákiai magyarok érdekeit is védeni fogom csakúgy, mint a többi Szlovákiában élő nemzeti kisebbség és polgár érdekeit" – tette közhírré vállalását Šimečka azt követően azonnal, hogy megszerezte mandátumát a saját Facebook-oldalán. Ehhez hozzátette azt is: „Az európai eszmeiség azért is kivételes, mert garantálja a kisebbségek védelmét és segít megküzdeni a régi etnikai szembenállásokkal. Az Európai Parlamentben jelen kell lennie a szlovákiai magyarok hangjának is! Törekedni fogok arra, hogy azt közvetíteni tudjam még akkor is, ha az én esetemben ez sajnos csak szlovákul és angolul hangozhat majd."

Hadd jegyezzük meg: a 35 éves pozsonyi Michal Šimečka aki az Oxfordi Egyetemen doktorált politikai tudományokból és nemzetközi kapcsolatokból, Prágában volt kutató és a cseh külügyminiszter tanácsadója, Brüsszelben dolgozott az Európai Parlamentben és az Európai Politikai Tanulmányok Központjában, pályáját pedig újságíróként kezdte a brit Financial Times-nál, mindezt nem szavazatszerző céllal a választási kampányában tartotta fontosnak megígérni. Hanem megválasztása után!

Másodikként Nagy József, a Most-Híd vegyespártnak az Európai Parlamentből távozni kényszerülő képviselője rukkolt elő kármentő megoldási kezdeményezésével. Azon a hétfői sajtóértekezletén, amelyen megmagyarázni igyekezett a megmagyarázhatatlant, nevezetesen azt, hogy pártjának miként sikerült a 2,59 %-os „fegyvertény” (a Hídra mindösszesen csak 25 562-en szavaztak), az itt megtekinthető videós nyilatkozatában pozitívan értékelte ugyan Šimečka felajánlását, de úgy ítélte meg: „egy dolog egy kisebbségi ügyet támogatni, és más dolog azért harcolni.” Elmondta: a Hídnak másfelé kell fordulni a támogatásért, és úgy látja most, ebben a nem kívánt helyzetben a felvidéki magyar közösség egyedül a Romániai Magyar Demokrata Szövetségtől remélhet hatékony segítséget.

„Harcolni csak az tud a kisebbségi ügyért, aki igazán magáénak érzi a problémát” – fogalmazott Nagy József az újságírók előtt, és ehhez hozzátette: „szeretném olyan kollégára bízni, aki ezt minden mélységében átérzi és azért, hogy a kisebbségi jogminimum kérdését is tovább lehessen vinni Brüsszelben, a Híd felveszi a kapcsolatot az erdélyi RMDSZ-szel, amelyik párt várhatóan két mandátumot szerez majd az EP-ben.” 

Közbevetőleg, hadd jegyezzük meg: Michal Šimečka önként tett vállalásához az MKP második embere, Őry Péter is reflektált, viszont kifejezetten ellenségesen viszonyult hozzá. Őry, Nagy Józseffel ellentétben, erős szavakat használva, a győztes liberális pártszövetség listavezetőjének ajánlatát azonnal visszautasította, mert szerinte azt nem gesztusként, hanem politikai csapdaként lehet csak értékelni.

Amikor a ma7 újságírója hétfőn, azon a „Magyarázom a bizonyítvány”-sajtóértekezleten, ahol az MKP Országos Tanácsának elnöke a pártelnök Menyhárt József és a sikertelenül újrázni akaró Csáky Pál EP-képviselő társaságában igyekezett kisebbíteni a kurdarcot („Az MKP eredményét – sportnyelven szólva – egy tisztes vereségnek tartom. Sikertelen eredmény, ahol növelni tudtuk a leadott szavazatok számát…”), arra a kérdésre, hogy miként vélekedik Michal Šimečka kijelentéséről, így felelt: „Azok az üzenetek, amelyek a szlovák pártok részéről érkeznek a felvidéki magyarok felé az uniós választásokat követően, nem képviseletről szólnak, hanem arról, hogy besöpörjék a magyar szavazatokat, és gyöngítsék a magyar érdekérvényesítést.”

Időrendben a harmadik baráti felajánlás másnap érkezett meg és ez is azonnal nagy nyilvánosságot kapott a médiában. Ez a pozsonyi MKP székházban hangzott el. Ide Magyarország külgazdasági és külügyminisztere tért be a V4-ek és a nyugat-balkáni államok külügyminisztereinek pozsonyi tanácskozását követően és a Menyhárt-Őry Csáky triumvirátussal az európai parlamenti választások felvidéki eredményeit tekintette át, azok tanulságait is leszűrve. A tárgyalásokat követő sajtóértekezleten, az ide klikkelve megnézhető videófelvételen látottak szerint Szijjártó Péter leszögezte: „A magyar kormány mindig és mindenhol az egész magyar nemzet érdekét képviseli. Így lesz ez a következő Európai Parlamentben is. A felvidéki magyarság nem marad érdekképviselet nélkül, azt a magyar kormánypárti EP-képviselők ellátják”.

Ugyanitt a magyar külügy tárca vezetője gratulált Menyhárt Józseféknek a jelentősen megnövekedett szavazatszámhoz és elismerését fejezte ki azért is, hogy az MKP három szlovák parlamenti pártot is sikerült megelőznie a hétvégi EP-választáson. Ebben maradéktalanul igaza is volt, hiszen egyrészt a Híd mellett a Szlovák Nemzeti Párt és a Boris Kollár-féle Család vagyunk is sokkal gyengébben szerepelt, mint az MKP, másrészt pedig a hivatalos választási adatok is egyértelműen erre engedtek következtetni: az MKP-ra most 48 929-en voksoltak, ami 4,96 %-ra volt elég, amivel alulról súrolták a parlamenti küszöböt, míg 2014 májusában a 36 629 szavazat, az akkori nagyon alacsony országos részvétel miatt 6,53 %-ot és egyben brüsszeli mandátumot jelentett Csáky Pál számára.

Szijjártó kifejtette, hogy megítélése szerint ez a bő 12 ezres növekedés, még ha nem is volt elégséges a sikerhez, „igazolja, hogy van jövője az etnikai alapú képviselet koncepciójának. Sőt, úgy gondolom, csak ennek van jövője”– tette hozzá. Végül azt is hozzáfűzte: „Bízom abban, hogy az EP-választás eredménye olyan lendületet ad az MKP-nak, hogy a következő választáson már nem fog 396 szavazat hiányozni az 5%-os parlamenti küszöb eléréséhez.”

Bármennyire is elismerést érdemelnek a fentebb bemutatott két, eddig már megtett felajánlás, illetve a Winkler Gyula és Vincze Lóránt irányába megfogalmazott, minden bizonnyal kedvező válaszra számítható segélykérés, tény és való: azzal, hogy az MKP és a Híd is kimarad az uniós parlamentből, a jövőben pedig nem szerezheti be értesüléseit közvetlenül Brüsszelből vagy Strasbourgból, továbbá immár nem lobbizhat az elkövetkezendő öt esztendőben érdekekért ezekben a kulcsfontosságú központokban, hatalmas veszteség fogja érni a felvidéki magyarságot.

Most amikor a csalódottság érzete vesz erőt azokon a tízezreken, akik múlt szombaton tették a dolgukat és szavaztak, de azokon a nagyságrendileg számosabbakon, is, akik valójában csak önmagukat okolhatják a kialakult áldatlan helyzetért, a pozsonyi Körképben az alapító főszerkesztő Király Zsolt EP-választások után – Felvidékről csak a DAC-nak sikerült kijutnia Európába címmel hatpontos elemzésben foglalta össze: az általános csalódást okozó kudarc nem kellene hüledezést kiváltson senkiben, mert ennek bekövetkezte borítékolható volt.

Cikkében, melynek ismertetésére ez alkalommal vállalkozunk, már az indításban felteszi a kérdést, hogy „valóban ennyire meglepetést jelentett, hogy Bugárék (nagyobbat) és Menyhárték (fájdalmasabbat) is elhasaltak a parlamenti küszöb előtt?”, majd ezt követően érvekkel alátámasztottan kifejti, hogy miért nem. Közben pedig cseppet sem kímélve az általa felelősöknek tartottakat, bebizonyítja, mennyire álságos részükről a 2019. május végi rácsodálkozás és hökkenet, mert az, ami történt, az várható, sőt törvényszerű volt

A kudarc előzményeit lajtromba véve, az első okot abban látja, hogy Szlovákia polgárainak elege lett a korrupciós ügyekből, a politikai botrányokból. Úgy ítélve meg, hogy az országában az eddigi politikacsinálók fölött eljárt az idő, gyökeres változást igényeltek. Azt is hozzáteszi: ebben az általános közhangulatban a felvidéki magyar közösség is egyre elégedetlenebb azokkal, akiket eddig bizalmával kitüntetett és bennük szintén megfogalmazódik a változás iránti vágy. Mindez – véli – egyre hangsúlyosan tetten érhető volt már az EP-választás kampányában, ezért is kapta értékelésének első tétele a Kampány és változás alcímet.

„A szlovákiai társadalom változást akar. Így büntetett mindenkit, akikből az elmúlt évek botrányai miatt elegük lett. Ennek esett áldozatául mindhárom kormánypárt. A Most-Híd (még nagyobbat buktak, mint az államfőválasztáson) és az SNS is kiesett, a Smer pedig története leggyengébb választási eredményével először nem nyert választást.

Helyettük a nép azokra szavazott, akik új, friss erőként alternatívát tudtak kínálni, vagy ellenzéki erőként keményen végigdolgozták a kampányt. A KDH mellett ugyanúgy jó eredményt ért el az SaS is, mely megduplázta EP-mandátumainak számát. Az igazi győztese a választásoknak azonban a PS/Spolu. A baloldali-liberális koalíció az önkormányzati választások után (övék Pozsony, Nyitra és Kassa is) az államfőválasztást (Čaputová) és az EP-választást is megnyerték, Michal Truban és Miroslav Beblavý pedig potenciális kormányfőjelöltként léptek elő.

Az MKP megfáradt, harminc éve leragadt, a kört bővíteni képtelen kampányolási technikáival (falunapok, kultúrházak unalomig ismert fellépései) várt a csodára. Mellettük szinte felüdülést jelentett látni, hogyan hasít a kampányban a PS/Spolu felméréseket használó, aktivistáik százaival a modern elemeket az utcai, személyes politizálással ötvöző gépezete. 2019-ben már sehol sem lehet a kilencvenes évek lagymatag megoldásaival eredményt elérni. Legfeljebb családtagokkal és párttagokkal megtölteni félig a kultúrházakat. Aminek sok értelme nincs, csak a pénzt viszi. A Fidesz überprofi, az RMDSZ modern kampánymegoldásai nélkül az MKP felett kárpát-medencei szinten is elszállt az idő.

Az Unióban a migránsválság, Szlovákiában a kormányellenesség adta magasabb részvétel okozta az MKP kiesését. A változás iránti vágy növelte a részvételt, mely emelte a választási küszöböt. Mivel az MKP nem tudott kellően mozgósítani, elbukott. Mindennél beszédesebb tehát, hogy a szlovák társadalom változás iránti vágya miatt megnövekedett választási részvétel az, ami parlamenten kívülre taszította az MKP-t.”

Király Zsolt elemzésének „Másoknak sikerül, az MKP-nak soha” címet viselő passzusában vehemens MKP bírálat következik. Nem tisztünk eldönteni, hogy a nem kevés indulatról tanúskodó felsorakoztatott állítások mennyiben megalapozottak, mennyiben fedik a valóságot. Azt viszont nem hallgathatjuk el, egy-két sértő minősítés, hitelrontó és lejárató címkézés nagyon nem az ízlésünk szerint való. Viszont kétségtelen: az általa elővezetetteket a súlyos szavakkal megbélyegzettek nem hagyhatják sokáig szó nélkül, a szlovákiai kis magyar világ egyre türelmetlenebb és tőlük válaszokat vár. Mert különben a vádak „rájuk égnek.”

„Hiába sír az MKP, hogy nagyon kevésen múlott a bejutás, a KDH példája (akikkel 3 éve egy rajtvonalról indultak) mutatja, hogy parlamenten kívülről is vissza lehet kerülni az élbolyba. Ami a kereszténydemokratáknak Hlinával sorozatban sikerül, az Menyhárttal sorozatban bukás.

Pedig a KDH-ból is léptek ki politikusok és új pártot alapítottak, a Kereszténydemokrata Unió ráadásul 3,9 százalékot ért el Bugárék 2,9 százalékához képest. Hlináéknak mégis sikerült a negyedik erőként visszatérniük a nagyok közé. Ami megint csak a szlovákul nem tudó, Világi Oszkár csicskásaként, önálló politikai gondolkodásra képtelen Menyhárt alkalmatlanságának újabb bizonyítéka.

Hiába adja a Fidesz a mindenki által irigyelt hátszelet, hiába a pártmédiára szánt évi másfél millió euró, a templom-, óvoda-, iskolafelújítások adta lehetőségek, hiába a Baross-pályázatókon támogatott több száz felvidéki magyar vállalkozó, vagy a himnusztörvény körüli gigabotrány.

Az MKP nem és nem tud élni a lehetőséggel. Mert a párt szellemileg kiürült, személyzetileg elöregedett, a jelenlegi vezetés pedig már csak a túlélésre és a stratégiai partnerség adta kényelmes létre rendezkedett be. Hogy ez mire elég, sorozatban láthatjuk.”

Az analízis harmadik, Az alig pár száz hiányzott szavazat mantrája című fejezetében Király Zsolt rámutat: a folyamatosan hangoztatott „majdnem sikerült” érv egy politikai versengésben annyit jelent, mint halottnak a csók, erre mindegyre hivatkozni hamar megunt lemezzé vált. Hogy mindössze 396 voks hiányzott az MKP-nak a küszöb átlépéséhez az kétségtelen, csakhogy a történtek fényében viszont nem több egy statisztikai adatnál. Viszont – s ezt ő is elismeri – annak tükrében, hogy május 25-én közel félszázezer felvidéki honfitársunk voksolt az MKP listájára mégis reménykeltő lehet. mert egyértelműen jelzi: a szlovákiai magyarok pártjában továbbra is van potenciál. Viszont ennek kibontakoztatásához Király véleménye szerint elengedhetetlenül szükséges egy vezércsere, egy tisztújítás:

„Igen, valóban kevés hiányzott a pártnak ahhoz, hogy megugorja az öt százalékos küszöböt. Az eredmény szempontjából azonban ez teljesen mellékes. Eddig volt EP-mandátum, az elkövetkező öt évben pedig nem lesz. Feltéve, ha a párt sikertelenségét látva a Fidesz listáján induló Gubík Lászlónak Orbán Viktorék nem ajándékozzák oda a 13-ból az egyik brüsszeli széket.

Gyorselemzésünkben vasárnap már leírtuk, hogy Menyhárt nélkül sikeresebb a párt, mint Menyhárttal. Ezt mutatták a helyhatósági választások, ahol az MKP regionális politikusainak köszönhetően elfogadhatóan szerepelt és ezt mutatja most is a fiatalok Csákyval, Berényivel kiegészült csapatának eredménye.

A márciusi államfőválasztáson megfutamodásával csúfosan leszerepelt Menyhárt ezúttal nem mutatkozott az óriásplakátokon, arca nem húzta le a párt imázsát, ami valamelyest segített. Az MKP-ban tehát továbbra is van potenciál, amire lehet építeni. Mi több, hozzáértő mediális hátszéllel, intellektuális infúzióval a pártban akár az önálló parlamenti bejutás lehetősége is benne lehet…

A sors paradoxona, hogy nagy valószínűséggel most is meglett volna az EP-mandátum, ha a párt elnöke az elmúlt hónapokban nem robbant ki nyílt háborút addigi szövetségeseivel szemben úgy mediális értelemben, mint a régiókban, melynek a levét végül ő itta meg.”

A következő, Kárpát-medence: A Fidesz és az RMDSZ hozta az elvártat című gyorselemzés-fejezet az MKP kudarcát egy általánosabb összefüggésbe helyezi és azt az EP-választások két sikeres magyar formációja, a Fidesz és az RMDSZ elért teljesítménye tükrében értékeli.  Ebben a részben szó esik arról is, hogy a felvidéki magyar sajtóban előbb megszellőzették, miszerint az MKP kampányát segítendő Orbán Viktor május 16-án Bősre látogat, ahol találkozni fog a párt vezetőivel és EP-képviselőjelöltjeivel,  megyei képviselőkkel és polgármesterekkel, majd e „tanácskozást követően a résztvevők közösen eléneklik a magyar himnuszt a bősi templomban”, de utóbb ezt a hírt az érintettek megcáfolták.

„Az MKP sikertelensége az összmagyar uniós fellépést is gyengítette. Szerencsére a Fidesz erősödése kompenzálta a kiesést, és az RMDSZ is hozhatja az eddigi két mandátumot.

Késő esti számok alapján 200 párt versenyében a Fidesz európai ezüstérmes, a Néppárton belül pedig egyértelműen a legsikeresebb politikai szubjektum. Nincs más jobboldali párt ma Európában, mely el tudná érni az 50 százalékos eredményt. A Fidesz ráadásul közel fél millió szavazattal szerzett többet, mint a teljes ellenzék együttvéve. Az RMDSZ (mint írtuk, az MKP-hoz képest jóval szervezettebb és profibb kampánya) szintén hozni tudta az elvárt eredményt, bár ott sem volt egyszerű ennek elérése.

Orbán már az EP-választások előtt látványosan kerülte az MKP egyre cikibb elnökét, a felvidéki pártsajtó kínosan sietve még azt is írta, hogy a miniszterelnök Bősre jön. Ebből végül semmi sem lett, helyette Menyhárt kapott pár percet egy közös fotózásra valahol Orbán előszobájában. Tovább rontva csak renoméján a választási eredménnyel.”

Úgy ítélve meg, hogy Bugár Béla vegyespárti modellje mára megbukott, mivel a március végi államelnök-választási kampány után immár az EP-megmérettetésen is katasztrofális eredmény született a Híd számára, Király Zsolt nem sok szót veszeget erre a tömörülésre. Viszont figyelmeztet értekezésének Most-Híd című fejezetében, hogy – és­ ez az óvás minden bizonnyal vihart fog okozni a felvidéki magyar közbeszédben – az MKP vesztébe rohan, ha kiegyezésre fog törekedni a vegyespárt jelenlegi vagy volt élvonalbeli politikusaival.

„Az EP-választások megmutatták azt is, hogy Bugár Bélának vége. A Most-Hídnak ez volt az utolsó önálló indulása. Csákyék minden magyarlakta járásban megverték Nagy Józseféket. Ha az MKP Menyhárttal az élen oligarcha sugallatra (hogy 2020 után is folytatódhasson a biznisz) mentőövet nyújt Bugárnak, Simonnak, az az MKP végét jelentheti.”

Az elemzés utolsó passzusa, az Új politikai erő? felveti: ahogyan a többségi társadalom számára Szlovákiában elérkezett a teljes újratervezés pillanata, s ennek biztató ismérve volt a semmiből jött Zuzana Čaputová meglepetésszerű államfővé választása, majd az őt segítő, korábban alig jegyzett politikai formációk friss sikere. Úgy látja, ebbe az irányba lehetne lépéseket tenni a felvidéki magyaroknak is. A záró mondataiban megfogalmazottak szerint a GPS-átállításban támaszkodni lehetne a már említett, MKP-ban rejtőző potenciálra. Ezen túlmenően pedig vevők lennének rá azok is, akik egyre növekvő számban fordultak és fordulnak el a szavazataikra aspiráló két párttól.

„Jelenleg az otthon maradottak tábora a legnépesebb a felvidéki magyarok körében. Azok, akik új, hiteles, a magyar megmaradást biztosító hiteles kínálatra várnak. A szlovák társadalom ezt már meglépte és jelenleg a győztesek között, győzelmi hullámon ülnek. Felvidéki magyar vonalon őszig eldőlhet, lesz-e valami hasonló, esetleg az MKP-n belüli használható mag és az újak egyvelegével és megerősített háttérrel, vagy marad a jelenlegi kínálat oligarcha diktátummal.”