„Nem lehet azt üzenni az erdélyi magyaroknak, hogy legyetek románok!” – Kelemen Hunor az Azonnalinak Zágrábban.

Megszólalt a héten az Azonnaliban Kelemen Hunor és interjút adva az online lap főszerkesztőjének, Bukovics Martinnak arról is beszélt, „hogy mi a nagyobb bűn: az, hogy Fekete-Győr egy román jelölt mellett kampányolt Erdélyben, vagy az, hogy Medgyessy koccintott december elsején a románokkal.” Kettőjük zágrábi diskurzusában, melyre az Európai Néppárt (EPP) minapi kongresszusán került sor, az RMDSZ elnöke pozitívan értékelte az államfőválasztás első fordulójában elért eredményét, majd arról is szólt, hogy Tőkés László előtt „decemberhez közeledve egy valamiért lehet ma kalapot emelni: az 1989-es szerepéért.” Viszont úgy látja: „az biztos, hogy Tőkés lehetne ma is egy Václav Havelhez és Lech Walęsához hasonló szimbolikus rendszerváltó figura, az akkori szerepével szerzett magának egy akkora erkölcsi tőkét, amit használhatna ma is. Ezt a tőkét Tőkés elhasználta, aprópénzre váltotta.” Szerinte akik ma Pannóniában az RMDSZ-ben a Fidesz erdélyi lerakatát vagy fiókpártját látják, egyrészt felületesen ítélkeznek, mert „nem ismerik az itteni helyzetet”, másrészt pedig „nyilván magyarországi pártpolitikai nézőpontokból, a Fidesz elutasításából, gyűlöletből indulnak ki, és aztán a mossad, eresszed, kenjed, nem számít.”

Miközben a magyarországi napi- és hetilapok számára újabban egyre kevésbé tűnik vonzónak az erdélyi magyar-tematika, illetve általában a határon túli magyarságra történő érdemi odafigyelés, sőt egyeseknél már egyfajta szándékos ódzkodás is megfigyelhető, szerencsére van egy üdítő kivétel is. Van egy egyre olvasottabb és kifejezetten igényes orgánum, mely következetesen, heti-, olykor pedig akár napi rendszerességgel cikkezik a külhoni magyar közösségekről, köztük hangsúlyosan a romániai magyarságról.

Az egyre inkább népszerűvé váló Azonnali portálról van szó, ahol nem a szalagátvágásokról, átadási ünnepségekről, és főleg a messziről jöttek szívet-lelket melengető köszöntőbeszédeinek meg külhoni programjainak ismertetéséről értesülhet az olvasó a nemzeti hírügynökség jelenlévő tudósítójának jóvoltából, amit majd a budapesti MTI központban gondosan megszerkesztenek. Aki ennek az online lapnak a böngészésére adja a fejét, az azzal szembesülhet, hogy ebben a redakcióban úgy igyekeznek prezentálni a határon túli magyar közösségek napi gondjait, törekvéseit, sikereiket vagy éppen kudarcaikat, hogy általában nem hírügynökségi „hozott anyagból” dolgoznak. Az Azonnali munkatársai ugyanis járják a Kárpát-medencét (és persze a távolabbi világot is Szarajevótól Varsóig és Bécstől Washingtonig), tudósítanak a különböző helyszínekről, interjúkat készítenek magyar közszereplőkkel, de az utca emberével is. És, mert ezt is fontosnak gondolják, céltudatosan kíváncsiak a románok, a szlovákok, a szerbek, az ukránok és más többségiek véleményére is, legyenek ezek a beszélgetőpartnerek vezető politikusok vagy más közvélemény-alakítók, de akárcsak egyszerű, hétköznapi emberek.

Ráadásul egy-egy náluk napvilágot látott, mindig tárgyilagos megközelítésű és velünk foglalkozó a publikáció olvasása után biztosan nem érhet bennünket olyan „élmény”, mint annál a szintén – tegyük hozzá sajnos – nagyon népszerű budapesti portálnál, ahol például egy indulatosan uszító vezércikkben akár „az Erdélyt ideiglenesen megszállva tartó román latorállam”-megfogalmazás is előfordulhat, s ahol épp néhány napja, egy romániai magyarságról szóló és megveszekedetten neptunozó cikkben például Tokay Györgynek még a nevét se tudta helyesen leírni egy amúgy tévés műsorvezetői múlttal rendelkező és hangyaszorgalommal publikáló újságíró.

Október elején e rovatban már szóvá tettük egy kárpátaljai remek riport-sorozat kapcsán, melynek részét képezte Zubánics László UMDSZ elnök megszólaltatása is, hogy az Azonnalinál, másokkal ellentétben a munkatársak veszik a fáradtságot és gyakran útra kelnek, ezer kilométereket is megtéve. A legváltozatosabb helyszíneken készített riportokban, tudósításokban, interjúkban, melyeket többségében a kollégák által készített sok-sok kitűnő fotó egészít ki, nemcsak a külhoni „fontos” embereket szólaltatják meg, hanem mindig az utca emberét is. A magyarokat és nem magyarokat is, mert kíváncsiak a mi gondjainkra, de arra is, hogy bennünket milyennek látnak a többségiek. Ha kedvelnek minket, akkor ennek mi az oka, ha pedig nem, akkor vajon miért?

Most, amikor ezt a nagyra értékelést elismerőleg megismételjük, hozzá kell tennünk azt a Bukovics Martin főszerkesztő által megfogalmazott portál-krédót is, melyet a főszerkesztő néhány nappal ezelőtti hírlevelében ekképp sommázott: „a héten az Azonnalin több anyagot is olvashatsz a román politikáról és a románok, valamint a magyarok viszonyáról román nézőpontból, megéri tehát visszanézni az exkluzív bukaresti helyszíni anyagainkért!” Ezt követően pedig így vallott felfogásukról és munkamódszerükről: „És hogy miért foglalkozunk a magyar sajtóban ennyire szokatlan módon sokat a keleti szomszédunkban meg eleve a Kelet-Európában történő eseményekkel? Ez baromi egyszerű: mert az újságírás szerintünk nem MTI-hírek másolgatását és brit/amerikai lapok híreinek fordítgatását jelenti. Hanem ott lenni, ahol. Akkor, amikor.”

Ezt a hitvallást támasztotta alá például az az imponáló teljesítmény is, amit az elmúlt jó néhány napban volt alkalmunk megtapasztalni, amikor színvonalasabbnál-színvonalasabb anyagok sokaságát prezentálták Zágrábból, az EPP kongresszusáról vagy a romániai elnökválasztás második fordulójáról Bukarestből. Tették ezt úgy, hogy interjút közöltek Kelemen Hunorral, Manfred Weberrel, Traian Băsescuval és Claudiu D. Tufiș bukaresti politológus professzorral, illetve megszólaltatták Vincze Lórántot, Borboly Csabát is. Nemkülönben szóra bírtak sok-sok bennfentes néppárti politikus, köztük Janez Janša volt, s talán leendő szlovén kormányfőt, David McAllistert, az EP külügyi bizottságának német CDU-s elnökét és Esther De Lange újonnan megválasztott holland néppárti alelnököt. De kérdezték az új EPP elnököt, Donald Tuskot, meg Hegedüs Csillát is, vagy éppen a szocdemek bukaresti, Kiseleff-sugárúti székházból tudósítottak Viorica Dăncilă nem éppen lélekemlő eredményvárójáról.

Hadd tegyük hozzá: e fontos, számunkra cseppet sem közömbös történések okán egyetlen más magyarhoni lap szerkesztősége se tartotta érdemesnek, hogy munkatársai jelen legyenek Zágrábban vagy Bukarestben!

Ezek után aligha lepjük meg az olvasót, ha az eheti bemutatásra kerülő publikációnk az a nagyinterjú lesz, melyet az Azonnali főszerkesztője, Bukovics Martin készített Kelemen Hunorral, az EPP-nek a horvát fővárosban tartott tisztújító kongresszusán. Terjedelmi okokból a „Nem lehet azt üzenni az erdélyi magyaroknak, hogy legyetek románok!” – Kelemen Hunor az Azonnalinak Zágrábban címmel megjelent beszélgetés egészének ismertetésére sajnos nem vállalkozhatunk.  Viszont megkíséreljük, hogy e dialógusból néhány lényegbevágó kérdéssel foglalkozó megközelítésről vagy véleményről tájékoztatást adjunk.

Kezdjük az interjúalanynak a romániai elnökválasztási szereplésével, ahol terítékre az kerül: vajon a közel négyszázaléknyi begyűjtött vokssal, elégedett-e vagy sem az RMDSZ elnök, aki eleve nem számíthatott arra, hogy esélyes lehet befutónak.

Nem tagadva, hogy egy ilyen jellegű megmérettetésben a teljes siker csak az lehetett volna, ha Cotroceni új lakóját Kelemen Hunornak hívják majd, Bukovics beszélgetőpartnere így felel:

„Én is két lábbal állok a földön: tekintve, hogy 2019-ben még nem volt áttörés, ez a négy százalék egy tisztességes eredmény. A magyar embereknél is a hasznos szavazat elve és logikája működik. 2004 óta tartják külön az elnök- és a parlamenti választást, mindig kisebb a mi szavazatarányunk az előbbin a stratégiai szavazásnak hála. Aztán a parlamentin meg visszahozzuk. Öt évvel ezelőtt is temettek már minket az elnökválasztási eredményünk után, aztán az önkormányzati és a parlamenti választáson már jóval több szavazatot kaptunk.

Mindent a saját kontextusában kell értelmezni: a mostani eredménnyel így elégedett vagyok. Nem feltétlen azért, mert én kaptam ennyi szavazatot, hanem mert a magyar közösség egy jelentős része továbbra is fel akarja mutatni az erőt még egy ilyen esélytelen szavazáson is. Ez egy eredmény. Van, akinek nem tetszik, van, akinek tetszik. Nekem tetszik.”

Mivel az interjú még a múlt vasárnap második forduló előtt készült, meg nem kerülhető az érdeklődés: hogyan szavazzanak az erdélyi magyarok, és vajon Iohannis vagy Dăncilă mellett teszi le a voksát az érdekvédelmi szervezetük vezetője? Kelemen Hunor válaszában értelemszerűen semmi meglepő nincs az erdélyi olvasó számára, viszont a Magyarhonban élő, kevésbé tájékozottaknak indokolt a sajátos kényszerhelyzet hátterének megvilágítása.

A kialakult helyzetben jó választási lehetőség nincsen az erdélyi magyarok számára – szögezi le az RMDSZ elnöke, majd hozzáteszi: a néppárti szolidaritás őt viszont kötelezi.  Mint mondja: „Én az Európai Néppárthoz tartozó jelöltet fogom támogatni, és nem csináltam eddig sem titkot ebből. De az 1,2 millió erdélyi magyar sokféleképpen látja a világot, különösen akkor, amikor az ő számára jó választás nincs, de mégiscsak bele akar szólni. Amúgy sem gondolom, hogy az erdélyi magyarokat lehetne egy tömbként kezelni, hogy akkor most ide vagy oda szavazzanak.”

A magyarországi médiában meglehetősen nagy visszhangot váltott ki Tőkés Lászlónak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének az a felhívása, melyben arra szólította fel az erdélyi magyarokat, hogy november 24-én szavazzanak érvénytelenül. Hogy erről mi az álláspontja a szövetségi elnöknek, az nem igazán igényel kommentárt. Akárcsak az sem, amit ehhez hozzátesz. Íme, az erre vonatkozó kérdezz-felelek:

„Tőkés László arra szólította fel a magyarokat, hogy szavazzanak érvénytelenül. Mi erről a véleménye?

Semmi. Tőkés László annyi mindent mond, és annyi mindenre szólítja fel a magyarokat, hogy Tőkés Lászlón eligazodni szerintem maga Tőkés László sem tud. (kiemelés az eredeti cikkben –n. n.)

Öt évvel ezelőtt azt mondta, hogy a magyarok szavazzanak Johannisra, mert az a jó választás. Most meg azt, hogy ne. Biztos lesznek érvénytelenül szavazók, de nem azért, mert Tőkés László kérte. Tőkés annyi mindent kért az elmúlt harminc évben. Tőkés előtt decemberhez közeledve egy valamiért lehet ma kalapot emelni: az 1989-es szerepéért. Pont. Ezen nem változtat az elmúlt harminc év.

Azóta lejtmenetben van a püspök úr?

Nem tudom, akik ezzel foglalkoznak, majd megírják. Az biztos, hogy Tőkés lehetne ma is egy Václav Havelhez és Lech Wałęsához hasonló szimbolikus rendszerváltó figura, az akkori szerepével szerzett magának egy akkora erkölcsi tőkét, amit használhatna ma is. Ezt a tőkét Tőkés elhasználta, aprópénzre váltotta. Én így látom, de lehet, nincs igazam. De a decemberi romániai forradalom harmincadik évfordulójához közeledve nem is ezzel foglalkoznék, inkább az akkori Tőkéssel.”

A folytatásban még történik egy utalás az EMNT elnökére, de terítékre inkább a Iohannis-Dăncilă tétmérkőzés és az ehhez való romániai magyar viszonyulás ügy kerül. Amit még napokkal november 24 előtt nyilatkozott Kelemen Hunor az Azonnali számára, azt a vasárnap történtek utólag visszaigazolták:

„Nem gondolja, hogy ha mondjuk Hargita és Kovászna megyékben nyolcvan százalék felett lennének az érvénytelen szavazatok – Tőkés felhívásának célja ugye ez – a második fordulóban, az a végeredmény szempontjából lényegében ugyanaz a protest, mint amikor ezekben a megyékben többségében önre szavaztak az első fordulóban?

Nem vagyok politikai elemző, nem akarom ezt az ő szemükkel nézni. Öt éve mindenki azt mondta, hogy Székelyföldön alacsony lesz a részvétel az elnökválasztás második fordulójában. Erre nagyobb lett, mint az első fordulóban, és mindenki Johannisra szavazott. Hogy mi fog történni a november 24-i második fordulóban, azt majd akkor meglátjuk. Valószínű, hogy alacsonyabb lesz a részvétel, de sajnos nem tudni, mire gondolnak az emberek. Általában a magyar részvétel a románnal együtt mozog: ha nő a románok részvétele, nő a magyaroké is.

Országos viszonylatban most elég erőteljesen igyekeznek mobilizálni az embereket.

És mi lesz, ha a magyarok lakta helyeken a nagy részvételnek köszönhetően sok lesz az érvénytelen szavazat? A nemzetközi sajtóban lesz róla egy mínuszos hír, ennyi. A hír nem az lesz, hogy Hargita meg Kovászna megyében hányan szavaztak érvénytelenül, hanem hogy ki lett az elnök. Pont, ennyi.

Mit kellene ígérnie a második fordulóban egyik vagy másik elnökjelöltnek, hogy egy erdélyi magyar jó szívvel rá szavazhasson?

Hát most már semmit. Eddig nem mondtak semmit, most már mindegy, ez a vonat elment. Eddig csak az erdélyi magyarok szavazatát kérték, a problémáikat nem. Egyik jelölt sem állt elő olyan programmal, amiről gondolni lehetett volna, hogy az identitás megőrzésének intézményes garanciáit legalább fölvillantja.”

Ezt követően előbb egy félreértés kerül tisztázásra, melyből kitűnik Iohannis, ahogyan ma sem nagyvonalú, úgy öt évvel se tudott az lenni. Majd a Kelemen Hunor, cseppet sem nem kertelve, kimondja: minden idők legszínvonaltalanabb romániai elnökválasztási kampánya volt az idei. Viszont úgy ítéli meg, hogy ebben a silány és távolról sem vidámító egymásnak feszülésekben bővelkedő produkcióban, mégis akadt egy a mások számára mintaként szolgáló színfolt, és ez éppen az RMDSZ-nek a többi kampányolótól gyökeresen eltérő, újszerű és az egymás iránti tiszteletet középpontba állító kezdeményezésében öltött testet.

„Öt éve Klaus Johannis még telefonon meg is köszönte önnek, hogy nem álltak ki mellette. Nem akarnak most kiszúrni Johanisszal, hogy ennek ellenkezőjét teszik?

Nem azt köszönte meg, hogy nem álltunk ki mellette, hanem hogy a választóink lelkiismeretére bíztuk, hogy hogyan szavaznak. De nézze, nekünk van egy olyan tapasztalatunk is, hogy aki mellé határozottan odaálltunk, az eddig elveszítette a választást. 

Talán kicsit szorosabb lenne az eredmény, ha most Johannis mellé állnának.

Nem tudom, hogy szorosabb lenne-e. Az biztos, hogy minden jelölt óvatosabb akkor, ha a magyarok szavazatát kéri, vagy ha előzetesen a magyarok támogatását nyilvánvalóan megkapja. 2004-ben és 2009-ben is az volt a tapasztalat, hogy az egyértelmű magyar támogatás nem hoz annyi szavazatot, sőt, a román szavazók egy részét még mintha el is tántorította volna attól, hogy az adott jelöltre szavazzon. A mostani kampányban egyébként megmutatkozott, hogy nincs víziója, jövőképe a jelölteknek. Semmit nem mondtak, sőt, menekültek attól, hogy le kelljen ülniük egymással vitázni. Az elmúlt harminc évben elnökválasztási kampány ilyen alacsonyan még nem repült, mint most.

Hogyan reagált a román közvélemény az ön elnökjelölti kampányának szlogenjére, miszerint mindenkinek jár a tisztelet?

Nagyon sok jó visszajelzést kaptam a kampány alatt és a választás után is. Egy jól eltalált kampány volt ez, mert 2019-ben a jövő fele fordultunk. Egyrészt olyan értékeket mutattunk fel, amik nélkül nem lehet sikeres társadalmat felépíteni, másrészt a tematizált problémákat – mint az oktatás, a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés, a gazdaság, az egészségügy, a többség és a kisebbség viszonya – értették az emberek.

Intellektuálisan persze többre vagyunk képesek, de a kampány nem erről szól, ott monoton módon ismételni kell magadat. És ennek köszönhetően eljutottak az üzeneteink az emberekhez. Értékelték azt is, amikor leültünk más elnökjelöltekkel vitázni. Szóval alapvetően pozitívak voltak a visszajelzések, csak szinte mindegyikben visszaköszönt az a mondat, hogy „kár, hogy magyar”. Ez volt az egyetlen hibám román szemszögből nézve.” (kiemelés az eredeti cikkben –n. n.)”

A májusi EP-választásokat követően miközben a határon túli nemzettársakra figyelő „belhoni magyarok” döntő többsége őszintén örült az RMDSZ sikerét jelentő két mandátumnak, sajnos bőven volt sajtója az örök kételkedőknek, a kákán is mindig csomót keresőknek is, akik turpisságot, sőt választási csalást is feltételeztek a szövetségnek a Regátban szerzett szavazatai okán. Ez a félévvel ezelőtti méltatlan médiabeli kötekedés tette indokolttá azt az érdeklődést Bukovics részéről, melyről a következő dialógusrészlet tanúskodik. Emellett ugyanitt kerül tisztázásra az örök dilemmaként felmerülő gond: ha elfogadjuk azt, hogy magyarok voksolnak román pártokra, miért lenne istenkísértés, hogy ez fordítva is megesik. Az interjúnak ebben a tételében természetesen hangsúlyosan szó esik az USR-ről, a Dan Barna-jelenségről, meg arról, hogy lehet-e vajon egyszer esetleg az RMDSZ-ből romániai kvázi-protestpárt?

„Ha ilyen jó volt a kampány, akkor szám szerint miért kapott kevesebb szavazatot most ön Olténiában és a többi regáti területen, mint az RMDSZ az EP-választáson?

Most is kaptunk szavazatokat, olyan helyekről is, ahol egyetlen magyar nem él.

De nem annyit, mint az EP-választáson.

Mások voltak a körülmények: máshogy mozgósítottunk, más volt a szavazás tétje. Nem szabad ezeket a választásokat egymáshoz hasonlítani. Elnökválasztást elnökválasztáshoz, EP-választást EP-választáshoz kell hasonlítani. Szerettem volna, ha több román szavazatot kapunk, erre lenne szükség. Ezelőtt öt évvel is kaptunk 30-32 ezer szavazatot román vidékről, ahogy most is körülbelül ugyanennyi. Ma nagy probléma, hogy a társadalom egy része könnyen elfogadja, hogy egy magyarnak román pártra, jelöltre szavazni morális, legitim, politikailag korrekt cselekedet, ellenkező esetben viszont morálisan megkérdőjelezhető, politikailag elítélendő, valószínűleg nem is legális. (kiemelés az eredeti cikkben –n. n.)

Ez nem akarom minősíteni, hogy micsoda, de elfogadhatatlan. Ez messze van a demokrácia minimumától. A szavazatnak – ha legális – az égvilágon nincsen semmiféle színe, se szaga, sem a moralitás, sem a politika szempontjából. Az is legális, és annak sem kérdőjelezem meg a moralitását és politikai tisztességességét, ha magyar ember román jelöltre szavaz. Ez azért rossz perspektíva a magyar oldalról, mert azt akarja sugallni, hogy „magyarok, ti szavazzatok a románokra, mert az helyes, de ha románok a magyarra szavaznak, az problémás”. Ezt nem tudom elfogadni.

El tud képzelni olyan helyzetet, hogy a románok annyira kiábránduljanak a saját politikai elitjükből, hogy az RMDSZ kvázi protestpárt lesz Romániában, amire szavazni érdemes?

Ma nem tudok ilyet elképzelni. De nekünk nem is célunk, hogy olyan rossz legyen a helyzet, hogy protestalapon ránk szavazzanak. Először az előítéleteket kéne lebontani, a tiszteletet, a kölcsönös bizalmat kell erősíteni, hogy ne féljünk, hogy ne akarjanak minket asszimilálni, hogy a magyar és a román közösség közelebb kerüljön egymáshoz, és akkor nem protestalapon szavaznának Romániában magyar pártra. Ez a fontos számunkra.

Vannak információi arról, hogy Kolozsváron a magyarok mekkora arányban szavaztak önre, és mekkora arányban a városban nagyon erős USR jelöltjére, Dan Barnára?

Dan Barna sokkal kevesebb szavazatot kapott, mint az USR az EP-választáson, és mint amennyire számítottak. Ennek megvan a magyarázata, de ezt nem az én dolgom keresni.

Dan Barna volt túl gyenge jelölt, vagy Klaus Johannis volt túl erős?

Hát nagyon gyenge volt, Johannis meg egyáltalán nem erős jelölt, de sokan úgy matekoztak, hogy mégiscsak egy szász ember. Ha megnézzük települési bontásban az eredményeket, Johannis több magyar szavazatot kapott, mint Barna. Lassan összeomlik az a legenda, hogy a magyarok Dan Barnára szavaznak. Dan Barnáék nem ajánlottak semmit a magyaroknak, csak hogy lépjünk túl az etnikai problémán. Ez a magyarok nagy többsége számára elfogadhatatlanná tette Dan Barnát. Érdekesek azok a közvélemény-kutatások is, amikben a választói preferenciákat mérték fel összevetve az elnökválasztáson leadott voksokkal: sok román PNL-szimpatizáns rám szavazott át.

Akkor a voks a Néppártban maradt. Végülis.”

A fentebb ismertetett, a tavaszi EP-választásokon elért RMDSZ eredmények jogszerűségét megkérdőjelező és lehetőleg botrányt generálni akaró sajtóvagdalkozásoknál lényegesen nagyobb visszhangot váltott ki a Momentum elnökének „vendégfellépése” az USR-PLUS kolozsvári kampányrendezvényén, melyről, illetve annak utóéletéről magunk is többször beszámoltunk. A Magyarországon is máig nem nyugvó politikai skandalumot okozó Fekete-Győr kiállás Dan Barna mellett, majd éppen a politikusnak az Azonnali számára adott, RMDSZ-t elmarasztaló és lejárató, sőt elképesztő vádakat is tartalmazó nyilatkozata megkerülhetetlenné tette Bukovics Martin számára, hogy ez ügyben is megtudakolja Kelemen Hunor véleményét.

Mielőtt dialógusuknak ezt a részletét közölnénk, kénytelenek vagyunk az érdekvédelmi szövetség elnöke által elmondottakat két helyen is némiképp pontosítani.

Vélhetően a gyászos emlékezetű 1988-as augusztus 28-i Ceauşescu-Grósz találkozó okán csalta meg Kelemen Hunort az emlékékezete, amikor szóbahozta a magyar-román alapszerződést. Ugyanis Horn Gyula nem Aradon, hanem Temesváron írta alá ezt a dokumentumot 1996. szeptember 16-án. Továbbá valóban létező városi legenda, hogy Kádár János 1958-as marosvásárhelyi látogatásán arra intette egy népgyűlésen a helyieket, hogy legyenek jó románok. Csakhogy ténykérdés: az MSZMP rosszemlékű delegációja részéről az 1958. február 25-i vásárhelyi nagygyűlésen nem Kádár, hanem Kállai Gyula mondott, amúgy a román füleknek valóban nagyon tetszetős beszédet. („Megmondjuk világosan: nekünk semmiféle területi igényünk nincs; azt tartjuk, hogy Magyarországnak van éppen elég földje és népe, hogy azon – testvéri egyetértésben a szomszéd népekkel – felépítse a maga szocialista hazáját.’’)

Ennek a gyászos egykori februári napnak a krónikájához tartozik az is, hogy a mintegy százfős díszebéden Kádár pohárköszöntőt mondott, ahol, szó sem volt „jó románná válásra” való felhívásról. Kádár kommunista meg internacionalista volt, de nem ostoba. Viszont elhangzott ott az az, utóbb elhíresült, és teljes joggal viszolygást keltő mondata, az „Itt laknak magyar származású emberek is.” Mi több, ezt a megdöbbenést keltő formulát még egy alkalommal használta az akkori felszólalásában. (Kádár János: Szilárd népi hatalom – Független Magyarország, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1958, 369-371.)

Ezek után lássuk a beharangozott passzust:

„Magyarországon nagy botrányt váltott ki, hogy a Momentum-elnök Fekete-Győr András Kolozsváron arra buzdította a magyarokat, hogy szavazzanak Dan Barnára. Hazaáruló lett ezáltal Fekete-Győr András?

Ő egy akkora hibát követett el, amit a következő években tud szerintem magáról lekaparni. Vagy nem érti ezt a helyzetet, vagy nem érdekli. Én is elmondtam erről a véleményemet. Nem lehet azt üzenni, amit Kádár János üzent Marosvásárhelyen, hogy legyetek románok, és akkor majd minden jó lesz. Azt sem lehet üzenni, amit Horn Gyula üzent Aradon a magyar-román alapszerződés aláírásakor. Ezért mondtam én azt nagy tisztelettel mindenki iránt, hogy mi úgy éreztük magunkat ettől, mintha egyszerre jönne velünk szembe Kádár János és Horn Gyula.

Akkor ez csak egy hiba volt, vagy tényleg hazaárulás?

Nem minősítek senkit, ezt mindenki megteszi a maga helyén. És azt mondani, hogy azért jött, hogy a románokat és a magyarokat összebékítse és meg se kérdezi, hogy erre egyáltalán szükség van-e, vagy, hogy milyen értelemben van rá szükség...

Az, hogy bennünket, az RMDSZ-t lekorruptozzon, a politikusainkat pedig utolsó alakokként állítja be még a román politikusokkal összevetve is, túl van minden határon. (kiemelés az eredeti cikkben – n. n.)

Ezt nem tudom minősíteni. Aztán hogy hazaáruló-e vagy nem, azt mindenki eldönti saját ízlése szerint.

Akkor nem mondja, hogy Fekete-Győr András hazaáruló.

Nem mondom, hogy az, és nem mondom, hogy nem az. Az biztos, hogy a politikai karrierjén a következő évtizedekben ez őt végig fogja kísérni. A mentalitás nem olyan gyorsan változik, mint az időjárás.

A Momentum-elnök egyik válaszában fel is szólította önöket a Markó Béla-féle RMDSZ egyenlő távolságok politikájának újbóli követésére. Mi erre a válasza?

Ő nem érti Erdélyt, nem érti az erdélyi politikát, nem ért ebből semmit. Ő Macronékkal, Cioloșékkal ment – akik az ő pártcsaládjába tartoznak –, anélkül hogy végiggondolta ezt. Annak idején volt Markó Béla is az RMDSZ elnökjelöltje, ahogy Frunda György is. Sem a szocik, sem az SZDSZ meg nem engedte magának, hogy román politikusokat támogassanak még akkor sem, ha azok a saját pártcsaládjukba tartoztak. Ők legalább érdeklődtek Erdély iránt, értették a magyar-román viszonyt. Ez a fiatalember ezt nem érti, valószínűleg nem is érdekli.

Nézze, Markó Gyurcsánnyal úgy összement annak idején a kettős állampolgárságról szóló népszavazás miatt, hogy Gyurcsány akkor ezért szüntette meg a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) összehívását. De Markó összeveszett Horn Gyulával és Orbán Viktorral is. Majd Gyurcsánnyal is – ezt persze lehet egyenlő távolságnak is nevezni, de az egyenlő távolságok politikája egy legenda. Markó az erdélyi magyar politikát képviselte a legjobb tudása szerint, ami tiszteletet érdemel.

Mi a nagyobb bűn: ha valaki egy román politikus mellett kampányol, mint Fekete-Győr András Dan Barna mellett, vagy ha valaki december elsején román vezetőkkel koccint Budapesten, mint tette azt miniszterelnökként Medgyessy Péter?

Egy kategória a kettő.”

Mint már jeleztük korábban, a terjedelmes interjú teljes egészét bemutatni e cikk keretében lehetetlen vállalkozásnak lenne. Viszont úgy véljük, még akkor is, ha mintha már meghaladtuk volna a szokásos terjedelmet, mégis idekívánkozik még egy kihagyhatatlan fejezete ennek a beszélgetésnek, melyben választ kapunk az RMDSZ és a magyar kormányzópárt viszonyát firtató kérdésekre is.

„Felreppent a pletyka Magyarországon, hogy a Fidesz ismét átírná a parlamenti választási törvényt, és például elképzelhető, hogy már a határon túli magyaroknak is kialakítanának egyéni választókerületeket. Ha így lenne, az RMDSZ elindulna egy magyar választáson?

Ez ma nem kérdés, és mivel nem vagyunk és nem is kívánunk Magyarországon bejegyzett párt lenni, egyelőre nincs ilyen opció. Ez egyébként még a választási törvény korábbi módosításakor felmerült, de aztán nem ezt az utat választották. Nyilván ha egyéni választókerületeket csinálsz Erdélyben, erdélyi embereket kell indítani a Fidesznek is, másnak is. Mindenki spekulál, mindenki találgat. Ahogy a kínai bölcs mondta: „Majd kiderül.”

Milyen a viszonyuk most a Fidesszel? Még jobb, intenzívebb, mint korábban volt?

Jó. Évek óta jó.

Ha a Fidesz kimenne a Néppártból, az RMDSZ követné?

Szerintem nem fog kimenni.

De ha igen, jó szívvel maradnának a Néppártban?

Ahol jól érzem magam, ott jó szívvel maradok. Ez ma nálunk nem kérdés, és februárig nem is kell ezzel foglalkoznunk. Erősen hiszek abban, hogy a Fidesz a Néppártban marad, és a Néppártnak szüksége is van a Fideszre.

Mit szól ahhoz, hogy a magyarországi liberális sajtóban az RMDSZ-t mint a Fidesz erdélyi lerakatát, fiókpártját írják le?

Ezt felületes, nem átgondolt konklúziónak tartom, nem ismerik az itteni helyzetet, és nyilván magyarországi pártpolitikai nézőpontokból, a Fidesz elutasításából, gyűlöletéből indulnak ki, és aztán mossad, eresszed, kenjed, nem számít. (kiemelés az eredeti cikkben – n. n.)

De ez engem nem hat meg, mert butaság, nincs ilyen, nem is ilyen a viszony, és mi se így működünk. A Fidesz 2011 óta, amióta RMDSZ-elnök vagyok, de egyébként korábban sem próbálta nekünk megmondani, hogy merre van az arra az erdélyi politikában. Sose mondták, hogy menjünk be egy kormányba vagy szálljunk onnan ki. Mindig azt mondták: ez a ti dolgotok, ti tudjátok, ti ismeritek, döntéseteket tiszteletben tartjuk.

Az RMDSZ-ből korábban kilépett kolozsvári ügyvéd, Eckstein-Kovács Péter nyilatkozta azt nekünk idén májusban, amikor önök még az akkor PSD-ALDE-kormányt támogatták kívülről, hogy az RMDSZ egy híd a PSD és a Fidesz között.

Én is mondhatnám, hogy Eckstein-Kovács Péter kicsoda-micsoda, de ez megint egy rossz megközelítés. Ez megint a megközelítés, hogy utálom az RMDSZ-t, a Fideszt és a szociáldemokratákat is, és ezért valahogy egy gyékényre hozom őket. Most erre mit mondjak? Eckstein-Kovács Péter nem a politikai éleslátásáról ismert Erdélyben. Nem kell hídnak lenni: ha két miniszterelnök akar egymással beszélni, akkor ők egymást megtalálják. Mi a románok és a magyarok, illetve Románia és Magyarország között próbáltunk hidat képezni az elmúlt harminc évben.

Megtehetné azt az RMDSZ, hogy ne legyen jóban a Fidesszel?

Hát volt, amikor nem voltunk jóban, de ez nem célunk. Ha bizonyos kérdéseket hasonlóképpen látunk, akkor azokról egyeztessünk – ez a célunk. Ha meg valamit nem látunk hasonlóképpen, arról beszéljünk, vitázzunk. Ez a normális.

Van egy erdélyi magyar érdek. Hogy ezt érvényesíteni lehessen, szükség van szövetségesekre. A magyar kormány évek óta ilyen szövetségesünk, és ez így van rendjén. Pont.” (kiemelés az eredeti cikkben – n. n.)