Megszólalt a héten a Szabad Európa weboldalán Kerényi György és hét tételből álló, a múlt vasárnapi romániai helyhatósági választások másnapján közreadott gyorsértékelésében számba vette a szavazás magyar szempontból legfontosabbnak bizonyuló eredményeit

Szólt „a Fidesz pártfogása után korábbi erejét is visszanyerő RMDSZ” sikerességéről, arról, hogy a Szövetség újólag bizonyította a meg nem kérdőjelezhető társadalmi beágyazottságát. Elmondta azt is: „Az antikorrupciós narratíva, ami népi tiltakozási mozgalomként kormányváltásokat tudott okozni, Soós és még néhány politikus mostani sikere dacára leült Romániában.”

Publicisztikájában többször is idézi beszélgetőpartnerét, Kiss Tamás kolozsvári szociológus-kisebbségkutatót, akinek kutatásai szerint a következőkkel indokolható a legnagyobb siker, Soós Zoltán marosvásárhelyi magyar polgármester-jelölt imponáló arányú győzelme: „Soós korrupciós narratívájának kettős jelentése volt. Egyrészt a nemzetközileg is erős antikorrupció=fejlődés üzenetet vitte, másrészt, bár ez etnikailag nem jelölt narratíva, a magyarokban mégis mozgósította azt, hogy ez egy román korrupció. Azt gondolták, hogy – a románok vezette – Marosvásárhely korruptabb, ezért kevésbé fejlődő város, mint más települések a környéken.” 27 év hallgatás után immár nem rádióként, hanem multimédiás híroldalként indult újra egy hónappal ezelőtt, szeptember 8-án Magyarországon a legendás hírű Szabad Európa Rádió, melyet testvérintézményével, az egykori Szovjetunió területére sugárzó Szabadság Rádióval együtt az Amerikai Egyesült Államok kormánya hozott létre 1949-ben, a hidegháború harmadik évében, azzal a céllal, hogy híreket és információkat sugározzon Kelet-Európába, Közép-Ázsiába és a Közel-Keletre azokba az országokba, ahol „a kormányzatok betiltották vagy akadályozzák az információk szabad áramlását.”

A Szabad Európa Rádió 42 éven át, 1950. augusztus 4-étől kezdve közvetített magyar nyelvű adást. Az 1993. október 31-i megszüntetésének oka az volt, hogy finanszírozói és működtetői úgy ítélték meg, a rendszerváltásnak köszönhetően okafogyottá vált az eredeti cél, akárcsak a többi közép- és kelet európai volt szocialista ország legtöbbjének esetében, hisz demokrácia, a szabadon tartott választások világában már nem volt többé gátja az információk korlátok nélküli áramlásának.

A Münchenből Prágába költözött Szabad Európa Rádió előbb felszámolta a magyar, s vele együtt, még 1993-ban a cseh és a szlovák, majd a későbbiekben a lengyel, a bolgár, az észt, a lett, a litván és a román adását is (a román nyelvű műsor életben tartását 2008. augusztus elsejéig a Moldovai Köztársaságba irányuló sugárzással indokolták a rádió fenntartói), és csupán a délszláv szerkesztőségét tartotta meg. Minden jel ugyanis arra mutatott, hogy az évtizedeken keresztül hallatlanul népszerűnek bizonyuló rádióadó Közép- és Kelet Európában hivatását betöltve immár fölöslegessé vált és az itteni megbukott volt kommunista diktatúrák által oly annyira rettegett, gyűlölettel üldözött és persze a legváltozatosabb furmányos technikai eszközökkel folyamatosan zavart Szabad Európa Rádió végleg történelemmé lesz.

Csakhogy, mint megannyi más területen, századunk második évtizedének végére kiderült, a dolgok a mi régiónk több országának médiavilágában nagyon nem úgy alakultak, ahogyan az remélhető volt – legalábbis erre a következtetésre jutottak az amerikai törvényhozók, akik aztán léptek is.

Az amerikai adófizetők pénzéből, kongresszusi döntéssel, tavaly például nem kevesebb, mint 124 millió dollárból üzemeltetett Szabad Európa Rádió, mely ma 24 országban 28 nyelven közvetít híreket és információkat, több mint 600 főállású és 1300 külsős munkatársával pedig a világ egyik legátfogóbb hírügynöksége (2019-ben a különböző nyelvű oldalain összesen 554 millió látogatót regisztráltak) – részben felülbírálta korábbi döntéseit. A múlt év januárjában előbb visszaállította román és bolgár nyelvű redakcióit, amit a múlt hónap elején követett a magyar szerkesztőség létrehozása, és hírek szerint küszöbön áll a lengyel Szabad Európa létrehívása is.

A magyar nyelvű Szabad Európa újraindításáról évek óta írtak a világsajtóban, komolyan azonban tavaly ősszel merült fel a konkrét terv, amikor 2019. szeptember 8-án a New York Times arról cikkezett: „A Szabad Európa Rádió készen áll arra, hogy visszatérjen a kevésbé szabad Magyarországra.” Napra pontosan egy évvel később be is következett az újraindulás, hiszen, ha nem is a sokunk agyába örökre beleégett, itt meghallgatható szignáljával, és nem is az oly sokat mondó 19, 25, 31, 41, 49-es rövid hullámhosszon, hanem multimédiás honlap formájában, amelyen megtalálható szöveg, videó, podcast és infografika is, huszonhét éves szünet után, szeptember 8-tól újra hallatja szavát a Szabad Európa Magyarországon.

„A Szabad Európa újraindulásának oka, hogy noha létezik független média Magyarországon, rengeteg az el nem mesélt történet” – írta beköszöntőjében a portál Prágában székelő magyar igazgatója, Csák Gyula, a régi Kossuth Rádió egykori ismert riportere, aki a BBC-nél kezdte a karrierjét. Ugyanakkor nem mulasztotta el azt sem elmondani ugyanitt: „A Szabad Európa ott jelenik meg, ahol az amerikai kongresszus szerint gond van a média- és sajtóhelyzettel.”

E küldetésnyilatkozatból hadd idézzünk még egy, figyelmet nem kevésbé megérdemlő gondolatfüzért: „Arra vállalkozunk, hogy a mindannyiunkat foglalkoztató kérdéseket kiegyensúlyozott, független és szakmailag megalapozott módon, alaposan utánajárva, politikai ideológiáktól mentesen, a tényekre összpontosítva tárjuk a nyilvánosság elé. Minderre nemcsak saját újságírói hitvallásunk, hanem az RFE/RL (a két rádió neve angolul: Radio Free Europe és Radio Liberty – n. n.), azaz a Szabad Európa szigorú közszolgálati szerkesztőségi elvei és a ránk vonatkozó amerikai törvények is köteleznek minket.”

Napjainkban, amikor térségünkben, de másutt is fokozott módon kap jelentőséget a sajtó függetlenségének a kérdése, jelzésértékű a Szabad Európa hitvallása például arról, hogy ők, másoktól eltérően miért lehetnek valóban függetlenek. Egyrészt azért, mert a médium költségvetését az Egyesült Államok kongresszusa biztosítja a United States Agency for Global Media (USAGM) független testületen keresztül és az RFE/RL szerkesztői függetlenségét az USA törvényei védik. Másrészt pedig annak okán védett a függetlenségük anyagi és szakmai oldalról is, mivel a Szabad Európa internetes oldalán nincsenek hirdetések és reklámok. Így működésünk és annak finanszírozása nem függ különféle szponzoroktól vagy hirdetőktől, illetve a hirdetők mögött álló gazdasági vagy politikai köröktől.

Mindezeket azért kívántuk előrebocsátani, mert az ez alkalommal ismertetendő publikáció az első olyan megszólalása az újraindult Szabad Európának, mely rólunk és szűkebb pátriánkról szól, ráadásul a bennünket napjainkban leginkább foglalkoztató kérdésekről. A választás, ami valójában népszámlálás – hogyan szavaztak az erdélyi magyarok?  című elemzés szerzője az a Kerényi György, akit olvasóink már jól ismerhetnek. Ő volt az, aki tavaly áprilisban, akkor még a pozsonyi Új Szó munkatársaként Kolozsvárra utazva az emlékezetes, Nem járok focimeccsre című interjút készítette Kelemen Hunorral, melyet annakidején e rovatban be is mutattunk. Ezúttal új minőségében, mint a magyar Szabad Európa 9 fős budapesti stábjának egyik törzsgárdatagja kért szót a szeptember 27-i romániai helyhatósági választások másnapján.

„Bilincsben elvitt politikusok képei hetente, hatalmas tömegtüntetések: a román/romániai politikát az elmúlt években az antikorrupciós tematika uralta. Ennek hullámán nyerte meg tegnap magabiztosan a függetlenként, RMDSZ-es támogatással indult Soós Zoltán Marosvásárhelyt. 20 év után újra magyar polgármestere lett a városnak.

Ugyanakkor a 2017-ben csúcsosodó antikorrupciós mozgalomból kinövő, nem etnikai üzenetű párt, a rendszerkritikus USR (Mentsük meg Romániát) a jelentős arányban magyar településeken nem ért el jó eredményeket. Országosan több nagyvárost behúzott (közöttük Brassót és Temesvárt), de eredményei még ezzel együtt sem nevezhetők áttörésszerűnek.”

Ezekkel a szavakkal indítja a múlt vasárnapi romániai önkormányzati megmérettetést magyar szempontból értékelő elemzését a Szabad Európa belső munkatársa, aki ezt követően hét tételben értékeli a történteket, tesz megállapításokat és von le következtetéseket. Számára fogódzót mindenekelőtt a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársával, Kiss Tamással folytatott beszélgetése adott, ezért vissza-visszatérően idéz is a meginterjúvolt szociológus-kisebbségkutatótól.

Az Egyértelmű nyertes címet viselő indító tétel egy általános helyzetképet vázol fel. Ebben az országos körképben a megyei szintű választási eredmények bemutatásával érzékelteti a két fő rivális román párt közötti erőviszonyok gyökeres megváltozását és persze szót ejt arról is, hogy az RMDSZ négy megyében megőrizte eddigi pozícióit.

„A választás egyértelmű nyertese az év eleje óta újból kormányzó Nemzeti Liberális Párt (PNL), amely például Bukarestben polgármestert adhat, és a megyei tanácsok élén is 9 helyet szerzett 2016-hoz képest. Az antikorrupciós politikai diskurzusból legrosszabbul kijövő, a kormányzást tavaly év végén elvesztő szociáldemokraták, a PSD (akik gazdasági értelemben szintén jobboldali kormányzást vittek) 8 megyét veszítettek.

RMDSZ-es állhat négy megye (Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár) élén. A kormányfő, Ludovic Orban történelminek értékelte pártja, a PNL győzelmét: “A forradalom óta, 30 éve először a PNL megkérdőjelezhetetlen győzelmet aratott a helyhatósági választásokon, és először győzte le minden kétséget kizáróan a PSD-t”.

„Kifulladtak a kisebb magyar pártok” szól a beszédes következő fejezetcím. Kerényi szókérésének ebben a részében Kiss Tamásnak a saját kutatásain alapuló következtetéséit sommázza. Mielőtt megszólaltatná a társadalomtudós kutatót, sort kerít arra is, hogy a Szabad Európa weboldal olvasói kivonatos formában ugyan, de betekintést kapjanak a legújabbkori romániai magyar politikatörténet néhány kulcsfontosságú aspektusába

„A romániai magyarok sokáig egyetlen politikai érdekképviselete, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége körülbelül 2014-ig feketelistán volt a határon túli politikumot domináló Fidesznél. 2012-ben magyarországi politikusok ellene is kampányoltak. A magyar kormány két magyar pártot is felépített az RMDSZ ellenében, mondván, verseny nélkül nincs demokrácia. De 2014-re megfordult a Fidesz. Az RMDSZ vezetőjének, Markó Bélának lemondása, a Fidesz-szatellitek sikertelensége és amiatt, mert a választások előtt szüksége volt az RMDSZ beágyazottságára és infrastruktúrájára ahhoz, hogy szavazatokra tudja váltani a határon túli magyaroknak megadott állampolgárságot, újból az egységes magyar képviselet lett a jelszó, és a Fidesz azóta az RMDSZ-t támogatja.

“Székelyföldön néhány kisvárost leszámítva visszaállt az RMDSZ korábbi egyeduralma” – mondja a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa, Kiss Tamás. A korábban a Fidesz által favorizált, Tőkés Lászlóhoz és Szász Jenő korábbi székelyudvarhelyi polgármesterhez kapcsolódó magyar pártok fénykorukban sem tudtak alternatívát fölmutatni az RMDSZ-hez képest.

Saját kutatásaik nyomán ezt így magyarázza Kiss Tamás: „Politikai képviseletüktől több dolgot várnak el a magyar választók. Megalkuvás nélkül képviselni a „magyar ügyet”, de emellett fontos nekik az is, hogy legyen alku a többségi szereplőkkel”. Ebben egyensúlyoznak a szervezetek, és ehhez jött még az, hogy ki tud több pénzt becsatornázni Budapestről. A magyar pártok közül pedig – parlamenti és kormányzati múltja, egyáltalán: múltja miatt – csak az RMDSZ-nek vannak tárgyalási pozíciói a többségiekkel szemben. „Kifulladtak ezek a kisebb magyar pártok, és nem építettek ki kapcsolatot román szereplőkkel, nem tudtak alkupozícióba kerülni.”

A politika ugyanis allokálja, kihelyezi az erőforrásokat. „Ez Romániában etnikailag szegmentált politikai patronázs-hálózatokon, kliens-struktúrákon keresztül történik, így érkeznek a fejlesztési pénzek. Szász Jenőéknek sosem volt meg ez a romániai hálózata” - magyarázza Kiss Tamás.”

Szintén a Kiss Tamással készített kérdezz-felelek alapozza meg a gyorsértékelés harmadik, Amikor még mindent vitt az antikorrupció című fejezetében elmondottakat. Ennek során fókuszba az évezredünk második évtizedében a román politikai diskurzusban „mindent vivő” korrupcióellenes küzdelem kerül. Emellett szó esik a megváltozott mozgástérrel rendelkező RMDSZ-ről is, mely azzal egy időben, hogy konszolidálta korábbi ellentmondásokkal is terhelt viszonyát a budapesti kormánypárttal, tényleges partnerévé vált a Fidesznek. E passzusban a cikkszerző beszélgetőpartnere, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója kitér az újragondolt magyarországi kormányzati támogatáspolitika több, a magyarországi olvasó számára kevésbé ismert vonatkozására is.   

„2014 után, pont mikortól nagyságrendileg is megnőtt a Fidesz-kormány határon túli támogatása (becslések szerint tízszeresére a 2010 előttihez képest), egy antikorrupciós agenda uralta a román politikát. Ezzel pedig lecsökkent az RMDSZ mozgástere, mondja Kiss Tamás. „Kriminalizálták azt az informális alkurendszert, amelyen keresztül az RMDSZ becsatornázódott a román elitbe. Nem feltétlenül volt ez politikai korrupció, inkább partikuláris politikai erőforrás alkuk. Ez vált problematikussá 2014-től.”

Ebbe a helyzetbe lépett be a Fidesz pénze (ami persze a magyarországi adófizetőké), de ekkor már az RMDSZ volt a Fidesz partnere. „Ugyanakkor már az RMDSZ-nek sincs meg a Fidesz felé az erőforrás-monopolizáló képessége, sokkal fontosabb szereplő lett az erdélyi református egyház.” Más kutatók szerint is Erdélyben a legfontosabb és legtöbb támogatást kapó/újraosztó magyar szereplő már Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület vezetője.

„Ráadásul több fideszes politikusnak van saját klienteláris hálózata” – teszi hozzá a kutató. Orbán Viktor minden téren köztudottan szereti versenyeztetni az egyes szereplőket, megduplázza a hatásköröket „intézményi szinten is, lásd például a Nemzetpolitikai és a Nemzetstratégiai Intézetet” – mondja Kiss Tamás.

De a határon túli ügyekkel foglalkozó politikai szereplők között is van egyfajta lojalitási verseny. Kövér László kapcsolata Szász Jenővel közismert, de Semjén Zsoltnak, vagy bukásáig Lázár Jánosnak is volt „kint” patronázs-rendszere. Alulról, az erdélyi magyar elit felől nézve ez egy decentralizált rendszer. Attól függően tud pénzt behozni valaki, hogy ebben a klienterális hálózatban hogyan helyezkedik el.”

A Szabad Európa-munkatárs írásának következő két fejezete, a Városi mesék és Az antikorrupciós történet mozgósít a legnagyobb fegyvertény, a marosvásárhelyi magyar múzeumigazgató sikerének titkát igyekszik megfejteni. Előbb abba a kutatásba pillanthatunk be, melyet kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet célzottan végzett Soós Zoltánra figyelve a frontvárosnak számító Marosvásárhelyen a polgármesteri tisztség elnyerésért folyó választási kampány idején.

„Míg a tömbmagyar Székelyföldön helyi és kisvárosi szinten nincsenek működő román pártok, a vegyes városokban igen. Marosvásárhelyen vagy Szatmárnémetiben már ott vannak a román pártok is, de nem úgy, mint Románia más területein, hanem lokális szereplőként, mint akik a helyi románság érdekeit képviselik. Ahogy az RMDSZ a magyarokét.

Kiss Tamásék végig követték kutatásaikkal Soós Zoltán kampányát. „Úgy néz ki, hogy az intézményes megosztottság ellenére (Marosvásárhelyen nemrég még nagyjából fele-fele volt a román-magyar arány, és a városban véres etnikai zavargások voltak 1990-ben - KGY), Soós tudott efölé egy interetnikus sztorit állítani. Mint aki megszólítja a köztes szavazókat, például a vegyes házasságban élőket és a saját tábor ingadozóit is. Olyan az üzenet, hogy elhiszik róla, hogy nem csak a magyar közösséget képviseli, hanem az egészet.”

Egyébként a korábbi román polgármester, Dorin Florea is interetnikus sztorit vitt. „Ő egy fejlődés-narratívát épített fel, amelyben az etnikai szavazás a múlt része, azon múlté, ami, ha marad, akkor nincs fejlődés. 2012-ig jól is vitte ezt: magyar kihívóiról mindenki azt gondolta, hogy csak a magyarok ügyét fogják képviselni.”

Hogy mennyire volt mozgósító hatása a Maros parti városban az antikorrupciós narratívának, arról kapunk képet a Kerényi cikk másik, az előbbiekben már beharangozott részében. Íme, a nem csak Marosvásárhelyre, hanem másfelé is tekintő cikkszerző eszmefutatásának vonatkozó része, melyet jól egészít ki a társadalomkutató szakmai érvelése:

„A korrupciós narratíva Romániában évek óta tarol, sokkal jobban mobilizálja a városi középosztályt, mint Magyarországon. (Ez egyébként Szlovákiában is így van, ahol az idei parlamenti választásokon már a magyarok 30 %-a nem etnikai alapon, hanem a korrupció terén változást ígérő szlovák pártokra szavazott.) Az antikorrupciós narratíváknak ráadásul megvan az a tulajdonsága is, hogy elfedi a valós fejlődési narratíva, jövőkép hiányát: vagyis ha megküzdünk vele, és a pénzt végre nem lopják el, úgyis elindul majd a fejlődés. „Soós korrupciós narratívájának kettős jelentése volt. Egyrészt a nemzetközileg is erős antikorrupció=fejlődés üzenetet vitte, másrészt, bár ez etnikailag nem jelölt narratíva, a magyarokban mégis mozgósította azt, hogy ez egy román korrupció. Azt gondolták, hogy – a románok vezette - Marosvásárhely korruptabb, ezért kevésbé fejlődő város, mint más települések a környéken” – mondja a szociológus.

Egy kutatás egyébként kimutatta a vásárhelyi állami cégek, intézmények esetében, hogy a vezetői pozícióknak csak 12 %-ában voltak magyarok – miközben a lakosságarányuk több, mint 40%.

Az antikorrupciós narratíva, ami népi tiltakozási mozgalomként kormányváltásokat tudott okozni, Soós és még néhány politikus mostani sikere dacára leült Romániában. A különleges ügyészség (Laura Codruța Kövesi lett tavaly az Európai Ügyészség főügyésze) politikai eszközként működött. Leginkább a szociáldemokraták kárára, de Băsescu volt elnök is belebukott abba, hogy látszott, csak a szocdemeket üti vele, miközben az ő környezete is tele volt korrupciós ügyekkel.

„2017 után aztán ennek az alulról jövő narratívának az ellenőrzését visszavették az intézményes szereplők, főleg Iohannis államfő. Most úgy működik, hogy bármikor elővehető”- folytatja Kiss Tamás.”

Az etnikai történet címmel közreadott utolsóelőtti cikkfejezet bemutatását megelőzően, hadd tegyünk egy minden bizonnyal nem fölösleges kitérőt, és vegyük szemügyre a marosvásárhelyi választási adatokat, főleg annak fényében, hogy a Kerényi írás e tételében a következő meghökkentő passzusra is rábukkantunk: „Az utolsó választásokon a romániai magyaroknak kevesebb, mint 5 százaléka szavazott nem magyar pártokra. A tegnapiról még nincs adat, hiszen még végleges eredmény sincs. Mind a nyertes marosvásárhelyi polgármester, mind az RMDSZ úgy kommunikálja Soós Zoltán győzelmét, mintha románok is átszavaztak volna rá, de Kiss Tamás szerint erről nincs szó: a magyarokat mobilizálta sikeresen, a román választók pedig szétszavaztak.”

Elhamarkodottnak, sőt igazságtalannak véljük a fentebb hangoztatott ex-katedra kijelentést, annál is inkább, mert már a Szabad Európa cikkének megjelenése napján hivatalosan is megerősítést nyert a joggal feltételezett átszavazási szándék a Soóssal szimpatizáló vásárhelyi román választópolgárok részéről. Számításaink szerint ugyanis – és ez egy olyan üzenetértékű vonatkozás, melynek jelentőségét nem lehet eléggé nagyra értékelni – több mint kétezer román szavazatot is kapott a városban a Maros megyei Történeti Múzeum magyar igazgatója.

Nézzük a közel véglegesnek számító előzetes választási adatokat:

Az imponáló mozgósító kampánynak köszönhetően sikerült a magyar pártok által támogatott független Soós Zoltánnak 28 211 szavazatot begyűjtenie az összesen leadott 55 820 érvényes szavazatból. Ezt a számot összevetve egy más adatsorral könnyen az is kikövetkeztethető, hogy vélhetően körülbelül 2 100 román nemzetiségű választópolgár voksolt Soósra.

A vásárhelyi Népújság számolt be arról, még a múlt hétfői napon, hogy a prezenta.roaep.ro honlap adatai szerint a marosvásárhelyi helyi tanácsra leadott szavazatok száma csaknem százszázalékos feldolgozottság mellett 55 824 volt, ebből az RMDSZ listájára 24 885-an, az EMNP listájára pedig 1 358-an voksoltak, a többi 27 609 szavazat pedig tíz román párt és egy független jelölt között oszlott meg. Ezek szerint a két magyar tömörülés jelöltjeinek a jövőbeni városi tanácsban mindösszesen 26 213-an szavaztak bizalmat. Mivel, mint fentebb láttuk, Soós szavazatainak száma 28 211 volt, így a kettő közötti különbség adta 2 098-as szám jelentheti a magyar jelöltre leadott román szavazatok számát.

Hogy ez a Soós Zoltánra leadott szavazatok 7,43 százalékát jelentő 2 098 voks sok-e vagy kevés, az minden bizonnyal alaposabb elemzések tárgyát is képezheti, nem utolsósorban azért is, mert itt például gondolni érdemes a vegyes házasságban élők esetleges eltérő választási opcióira. Viszont abban aligha tévedhetünk nagyot, amikor azt feltételezzük jellemzőnek, hogy még az a román nemzetiségű állampolgár, aki valamilyen megfontolásból a magyar jelölt nevét ikszelte be a városi tanács listáján minden bizonnyal az egyik román pártot választotta. A két megközelítően azonos voksszám a Soósra leadott 55 820, illetve a tanácsosi listákra leadott 55 824 is ezt tűnik igazolni, hiszen a két lista közötti különbség mindössze 4 voks.

A magunk részérő történelmi jelentőségű előrelépésnek véljük azt, hogy több mint kétezer román városlakót tudott sikerrel megszólítani a magyar polgármester-jelölt céltudatos kampányának Marosvásárhelyen és ebben aligha tévedünk. Nem szabad ennek a jelentőségét alábecsülni még akkor sem, ha ez a csaknem 7 és fél százalékos arány nem jelent ugyan éppen földrengésszerű áttörést, de mindenképpen felér egy kisebb csodával.

Ezért is lepődtünk meg azon a szakértői kijelentésen, melyet az előbbiekben idéztünk, s mely helyet kapott az alábbiakban teljes terjedelmében közreadandó, már említett Az etnikai történet címet viselő, nagyobb lélegzető cikkrészletben:     

Az RMDSZ a klasszikus, indulásától egyetlen történetét hirdeti, az etnikait: kell magyar képviselet, ott kell lenni, különben kevesebbet kapunk. Ezzel párhuzamosan pedig előrehaladt állapotban van a románnal párhuzamos magyar társadalomépítés. A szavazástól az iskoláig, a délutáni aerobicórától a nyugdíjasklubokig, sőt a „házassági piacig” (a párválasztás színteréig) épül a „magyar világ”, vagyis az élet egyre több területe élhető magyarok között. Ezzel párhuzamosan pedig marad az etnikai szavazás.

Az utolsó választásokon a romániai magyaroknak kevesebb, mint 5 százaléka szavazott nem magyar pártokra. A tegnapiról még nincs adat, hiszen még végleges eredmény sincs. Mind a nyertes marosvásárhelyi polgármester, mind az RMDSZ úgy kommunikálja Soós Zoltán győzelmét, mintha románok is átszavaztak volna rá, de Kiss Tamás szerint erről nincs szó: a magyarokat mobilizálta sikeresen, a román választók pedig szétszavaztak.

Kis Tamás az erdélyi magyarok etnikai tömbszavazását így jellemzi: „a választás valójában egy népszámlálás”. Még a határ menti Partiumban sem jellemző az átszavazás. „Korábban az erdélyi Momentum, az USR, sikeresen mozgósított a városi magyar középosztály körében a nem etnikus, hanem fejlődési narratívájával. Vonzó volt a magyaroknak, mégsem lett belőle átszavazás” – mondja a szociológus. Sőt, szerinte a mostaninál volt az eddigi önkormányzati választások közül a leggyengébb. Még nagyvárosokban, Kolozsváron, Nagyváradon is több szavazatot vitt el a Nemzeti Liberális Párt, mint az USR a magyaroktól, akiknek kb. 10 %-a oda szavazott.”

A zárszó, a Rekord alacsony részvétel nemcsak azt a három fő okot veszi górcső alá, ami akár előre is látható volt, ami végül elvezetett oda, hogy néhány kivételtől eltekintve a romániai helyhatósági választásokon a voksolásra jogosultak kevesebb mint a fele kereste fel az urnákat, a magyarok választói hajlandóság számos helyen még ennél is mérsékeltebb volt. Hogy mivel magyarázza még ezt a cseppet sem örvendetes jelenséget a szakértő és mindezek ellenére miért véli a cikkíró, úgy, hogy a vitathatatlan sikerei ellenére miért maradt megint egyedül a legnagyobb lélekszámú határon túli magyarság képviselőjeként a romániai magyar érdekvédelmi szervezet az kiderül a Szabad Európa cikkének a fináléjából: 

„A részvétel rekord alacsony volt. Ennek okaként Kiss Tamás egyrészt az antikorrupciós diskurzus kifáradását, másrészt a Romániában (is) beindult járványt, harmadrészt az országos tét hiányát említi. De az alacsonyabb részvételnek mélyebb okairól is beszél. Egy decentralizációs periódus után ugyanis a román önkormányzati rendszer is gyengül, ha nem is annyira, mint a magyarországi. „Térségi jelenség a recentralizáció, csak ez Romániában EU-komfortabb módon megy végbe, mint Magyarországon. A helyi hatalom jelentőségének csökkenése pedig kihat a települési választásokon való részvételi kedvre is.”

Ugyanakkor a záró passzus tartogat egy kellemetlen meglepetést is, ami bennünket kifejezetten meghökkentett. Nem kicsit, nagyon. Nem hittük volna, hogy egy olyan tapasztalt és profi budapesti újságíró, aki közel 30 éves újságírói pályája során hét médiumot alapított vagy vett részt azok indításában, volt főszerkesztő a Kossuth Rádiónál, és éveket dolgozott a szlovák közszolgálati média magyar adójánál, a Pátria Rádiónál, egy évtizedig pedig az ELTE médiatanszékén, úgy tesz egy már-már kinyilatkoztatásszerű megállapítást az erdélyi magyar médiahelyzetről, hogy előtte nem tájékozódik kellően. Mert, ha megtette volna, talán másképp fogalmazza meg utolsó sorait a Fidesznek, illetve Demeter Szilárdnak kiszolgáltatott erdélyi magyar médiáról.

Bármennyire is hihetetlennek tűnik egyesek számára még ma is a magyar fővárosban, de igaz: az erdélyi magyarok naponta nézhetik az Erdély TV-t, nézhetik a Román Televízió, az TVR Bukarestből sugárzott magyar adásait, a TVR kolozsvári, marosvásárhelyi és temesvári stúdióiból közvetített műsorait, hallgathatják az erdélyi médiavilág szerteágazó közszolgálati és kereskedelmi típusú, magyar nyelven sugárzó rádiók egész hálózatát. És nézik is, meg hallgatják is őket. Amúgy e téren segíthetett volna szerzőnknek egy, a Kárpát-medencei kollégáknak köszönhető”, a három évvel ezelőtt megjelent és a világhálón is elérhető „leltárba”, A határon túli magyar médiumok címűbe, bár felületesen beleolvasni.

Végeredményben tehát az RMDSZ megint egyedül maradt a legnagyobb lélekszámú határon túli magyarság képviselőjeként. Kiss Tamás szerint az eredménye még jobb is lesz, mint 2016-ban. Ez erősíti a magyar kormánynál, de azért nem örülhet: ki van szolgáltatva a Fidesz által megszerzett erdélyi magyar médiának (így Demeter Szilárdnak, aki nagymértékben kézben tartja ezt a médiát, és akinek nem RMDSZ-es beágyazottsága van, hiszen Tőkés László környezetéből jött), és annak, hogy nem saját politikusaik, hanem Orbán Viktor tudja már az erdélyi magyarokat is legjobban mozgósítani.”