Mit keres Vona Gábor Felvidéken?

Megszólalt a héten a Felvidék.mában Polgár Hajnalka és védelmébe vette a Jobbik elnökének, Vona Gábornak és nemzetpolitikai szárnysegédjének, Szávay Istvánnak szerdára, november 6-ára tervezett komáromi látogatását. Polgár Hajnalkát az késztette ingerült cikkének megírására, hogy előzőleg Nagy Richárd, az MKP-hoz közelálló Via Nova Ifjúsági Csoport Országos Ellenőrző és Etikai Bizottságának elnöke határozott hangon tette szóvá szintén a Felvidék.mában, illetve a Paraméterben: a Jobbik jelenléte Felvidéken, különösen a megyei választásokat megelőző napokban nem kívánatos, sőt felér egy provokációval.

A legváltozatosabb témakörökben publikáló Polgár Hajnalka nevet viselő felvidéki honhölgy, akinek nevére az évezred elején figyelhettünk fel először, amikor a dunaszerdahelyi IFI magazin munkatársaként a „fehér sasok titkát hordozó” királyhelmeci csodadoktorral, Varvainec Arnolddal, a „Fülöp-Szigeteki (sic) natural gyógyászat szlovákiai elnökével, „harminchárom féle természetes gyógymód tudományának birtokosával” készített, egy nagyon szuggesztív hatású és  később is népszerűsített interjút. Ebből akkor megtudhattuk a pszisebészet titkait, azt, hogy gyógyításhoz szükséges öt ősi jegy a föld, a tűz, a víz, a levegő és az éter sokkal fontosabb, mint sokesztendős egyetemjárás és a medicina tudományának elsajátítása.  Megtudhattuk ebből a kellő empátiával rögzített kérdezz-felelekből azt is, hogy miként lehet úgy csodatevő műtéteteket végezni, amikor „a beavatkozás nemcsak a fizikai testet érinti, hanem a láthatatlan testet - az éterikus, az asztrális, a mentális és a kauzális testet - is, amelyek a fizikai értelemben vett test alárendeltjei”.

Eheti megszólalásában Polgár Hajnalka már mást csodál, nem Rev. Varvainec Arnoldot, az alternatív gyógyászat „igazi gyógyító adottságokkal megáldott-megvert mesterét”. Csodálatának mostani tárgya a Jobbik, az a párt, melynek „vezetősége javarészt művelt, szakképzett, főiskolai végzettségű, kulturált hangnemben nyilatkozó fiatalember” és melynek prominensei, Vona Gábor és Szávay István célszerűnek gondolták, hogy egy nappal a XII. Magyar Állandó Értekezlet ülése és három nappal a szlovákiai megyei önkormányzati választások előtt „tiszteletüket tegyék” Felvidéken.

A Jobbik most sorra kerülő komáromi látogatásának, a sokatmondó, Pokol fantázianevű hotelben (lásd illusztrációnkat) tartandó tagtoborzó fórumának Polgár Hajnalka szerint kifejezetten nemes céljai vannak. A budapesti látogatók, akiknek tervezett vizitjét többen is bírálták, korántsem csak azért, mert arra épp Horthy Miklós 1938-as komáromi bevonulásának 75. évfordulóján kerül sor, a polemizáló cikkíró úgy véli, a szándékait csak elismerés és hála kell övezze, mert: „csupán a székelyföldi, félelem nélküli kiállás mintájára szeretné közösségünket gondolkodásra és tettekre buzdítani, vagy a béklyóba záró „merjünk kicsik lenni” és az „itt élünk” önfeladó magatartásából próbálja meg majd kimozdítani, valamint ismertetni velünk azokat a jogvédő ügyeket és azok jelenlegi állását, melyek éppen a mi közösségünk tagjait érintik.”

Nevezett budapesti képviselő uraknak – legalábbis a buzgó felvidéki honhölgy szavaiból erre lehet következtetni – vélhetően küldetésük is vagyon,  ugyanis a kitüntető látogatás célját értelmező, előbb ismertetett okfejtés után rögtön következik egy tökéletesen „ideillő” szónoki kérdés a Vona–látogatás „történelmi jelentőségét” nem felismerő Nagy Richárdhoz: „Vagy Ön még nem hallott Jézus Krisztusról, aki által Európa kereszténnyé lett, és aki számtalanszor intett minket, hogy „Ne féljetek!”

Polgár Hajnalka úgy csodálja ezeket a „javarészt művelt, szakképzett, főiskolai végzettségű, kulturált hangnemben nyilatkozó fiatalembereket” (arról, kik ők valójában, e szemlében már bővebben is írtunk) és akikről rögtön a Megváltó és az ő intelme, a „Ne féljetek!” jut eszébe, hogy amúgy politikai elkötelezettséggel ma nem rendelkezik. Egykor tagja volt ugyan a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomnak (MKDM), majd a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) is, de mindez már a múlté. Mint mondja: „Még mielőtt bárki kígyót-békát kiáltana személyemre, előrebocsájtom, hogy jelenleg nem vagyok semmilyen politikai párt tagja, sem elkötelezettje, bár 1996-tól, kislányom megszületéséig, azaz 2003-ig MKDM, majd a pártegyesítést követően MKP-tagként tevékenyen kivettem részem a közéleti tevékenységből. Munkám során Duray Miklóst tekintem a felvidéki mércének.”

Ha már a tiszteletre méltó, Vonáékat bibliai magaslatokba emelő honhölgy a nem elkötelezettségéről és politikai függetlenségéről értekezik, higgyünk is neki. Ahhoz viszont, hogy ezt megtehessük, előbb törüljük ki az emlékezetünkből az áprilisban, Dunaszerdahelyen megtartott, az „Áldást adj minden magyar szóra!" elnevezésű nemzeti rendezvénysorozatot. Itt ugyanis, a Felvidék.ma akkori beszámolója szerint: „a programok a Magyar Polgár Kör, a Szebb Jövőért szervezet és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom rendezésében, a helyi VMK társszervezésében valósultak meg.” és a „szervezők (nem a társszervezők ! – n. n.) részéről Laki László, Polgár Hajnalka és Patassy Sándor szóltak a résztvevőkhöz.”

A „politikailag nagyon nem elkötelezett” cikkírónk publikációjának indító mondata így szól: „Nagy Richárd 2013. 11. 3-án megjelent „Mit keres Vona Gábor Felvidéken?” című írására szeretnék a szabad véleménynyilvánítási jogom keretei közt reagálni.”

Mielőtt bármit is mondanánk e meggyőzően „független” felvidéki véleményformáló eheti megszólalásáról, lássuk, mi is váltotta ki a honhölgy haragját, hogyan vélekedett a felvidéki magyar ifjúsági vezető a tervezett Jobbikos látogatásról, miért is tekintette azt károsan veszélyesnek és provokatívnak?

Nagy Richárd miután a Facebookon értesítést kapott arról, hogy Vona Gábor politikai fórumot tart Felvidéken, Mit keres Vona Gábor Felvidéken? címmel közreadott cikkében kérdéseket fogalmazott meg önmaga és minden felelősen gondolkodó honfitársa számára: Miért pont most? Mi a célja a látogatásának? Miért keveri fel az állóvizet? Miért kell témát adni az SNS-nek?” (az SNS a Slovenská Národná Strana, a nemrég még Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt rövidítése –n. n.)

A Via Nova ICS egyik hangadója az okfejtését így folytatta: „Az volt az első gondolatom, hogy maradjon otthon, itt nincs rá szükség, hogy felkeverje az állóvizet. A Jobbik határontúli szereplései ezidáig csak konfliktusokat okoztak az adott térségben élő magyar kisebbségnek. A kocsmai szintű politizálás, amely nem kínál valós megoldásokat a problémákra, annak nincs helye az egységes európai politikában.

Azoknak a politikusoknak, akik cigánybűnözésről beszélnek, akik kollektíven bűnösnek tartják a romákat nincs helyük az európai politikában. Mitől jobbak ezek a politikusok azoknál a szlovák politikusoknál, akik kollektíven bűnösnek tartanak minket magyarokat? Szerintem nincs köztük különbség.”

Kételyeinek, jogos félelmeinek hangot adva rátér a furcsa vizit időzítésének kérdésére, amit szerinte nem lehet nem eléggé kárhoztatni:

„Miért pont most jönnek a megyei választások előtt?

Ezzel csak azt fogják elérni, hogy az SNS-nek (megj.: Slota féle Szlovák Nemzeti Párt) lesz témája, amivel a választási urnákhoz csalogathatja a szavazóit. Nem is érdemes említenem, hogy a Jobbik eddigi látogatásai során mindig csak problémát okozott nekünk, itt élő magyaroknak, amelyet az SNS ki is használt választási kampányai során. Idesorolhatom a gárdistáik masírozását, vagy a vállalhatatlan politikájukat, amellyel többször okoztak már gondot az MKP vezetésének is. „

Folytatva a töprengést Nagy Richárd a látogatás indítékait is megfejteni igyekszik, főleg annak ismeretében, amit írásában egy helyen kendőzetlenül majd ki is mond, és amely a szélsőjobbnak a fiatalok körében tapasztalható, tagadhatatlan sikere láttán aggodalommal tölti el: „A mai fiatalokból fognak kikerülni a jövő vezetői, politikusai és nem mindegy, hogy milyen nézeteket vallanak majd és merre vezetik a közösségünket.”

A Jobbik szándékait illetően sem Nagy Richárdnak, sem pedig egyetlen jóérzésű magyar embernek sem nem lehetnek kételyei. Senkit ne tévesszen meg a minapi imázsváltás, az, hogy Jobbik mostani választási klipjében már nem látunk sem bakancsban menetelő, feketébe öltözött gárdistákat, sem nemzeti zászlókat, sem pedig beszédeket a cigánybűnözésről. Helyettük réten szaladgáló kutyákat, önfeledten nevető kisgyerekeket, optimista családanyákat és Vonával kezező, reményt sugalló rokonszenves fiatalokat pillanthatunk meg,  a hívó szó pedig: „A jövőt nem lehet megállítani. A Jobbik a fiatalok körében már a legnépszerűbb.” A csupa derű és kacagás kliphez hasonlót már az idén láthattunk, igaz azt mások gyártották. Olvasóink talán még emlékeznek a Nemzeti összetartozás Dala címen elhíresült „taposódalra”, a Barackfa- „himnuszra”, melyben „Kezeink összeérnek, talpaink egymásra lépnek / Szemünkben a boldogság fénye ég." 

Nagy Richárd is azt érzi, azt látja a Jobbik színeváltozásában,  amit  a Liberation budapesti tudósítója, Florence La Bruyere fedezett fel, és akit szintén nem lehet megtéveszteni. Bő félévvel a választások előtt La Bruyere arról írt cikket a napokban a Liberationban Le loup hongrois endosse la peau de mouton (A magyar farkas báránybőrbe bújt) címmel, hogy ez az imázsváltás csak porhintés. A Jobbik tábora a felére esett vissza és Vonáéknak lépni kellett, hiszen: „Orbán Viktor miniszterelnök ultrakonzervatív és populista jobboldala átvette a szélsőjobboldali ideológia jelentős részét".

A Via Nova nevében megszólaló fiatal felvidéki honfitársunk számára is túl átlátszó Vonáék ez a komáromi kezdeményezése. Átlát a szitán, tudja, hogy miért vannak most „felfedezve”:

„Mi a céljuk? Azt a Facebook meghívóból is lehet tudni. Létrehozni egy szervezetet itt Felvidéken is, ahol Jobbikos kis katonákat nevelhetnek ki a fiatalok közül kisebb agymosás után. Ebben segíti őket Pallér Péter, a Felvidéki Jobbik szervezője.

Azt gondolom, hogy azzal nem érünk el célt, ha addig verjük a fejünket a falba, amíg be nem törik. Inkább kerüljük meg azt a falat. Vannak lehetőségek, amiket nem is mérlegelünk, mert nem érünk rá, mert épp a falba verjük a fejünket. Nem ártana néha gondolkozni és aztán cselekedni.

A XXI. században nem párbajhősökre van szükség, hanem megfontolt politikusokra. Nem megosztásra van szükség, hanem egyesítésre. Már így is annyira megosztottá vált a közösségünk, hogy nem hiányzik ide egy újabb párt vagy ahhoz hasonló.”

Érvelésében megfogalmazza azt, ami a felvidéki magyarság számára, de Erdélyben, Délvidéken és másutt bárhol, de mindenekelőtt az Ártánd és Hegyeshalom között élők számára is létérdek lenne:

„Nem tudom, mire lesz még szükség ahhoz, hogy ráébredjünk, hogy összefogás nélkül elveszünk. Én elítélem a Jobbik szélsőséges megnyilvánulásait. Ha lenne is jó ötletük, azt tönkrevágják a sok szélsőséges hülyeséggel. Nem ártana elgondolkodniuk azon, hogy változtassanak a módszereiken, meg a kocsma stílusú politizáláson.

A Pokol szállóban valószínűleg a hangulat is pokoli lesz a Jobbik szereplésével. Nem szabad a kis sikereket semmibe venni, semmisé tenni, mert a magyar kormány határon túli politikáját igenis érdemi sikerek kísérik, ha nem is teljes mértékben.”

Egy jó irányba haladó utat találtak a sikerekhez. Bár a végső célhoz még nagyon hosszú az út, de érezzük, hogy valami elkezdődött. Én magam a megfontolt politika híve vagyok, aki az európaiság erejét, az esélyegyenlőséget fontosnak tartom.

A civil kezdeményezésekben nagy jövőt látok, ahogy abban is, hogy nem egymás elleni politikát kell folytatni, hanem együtt kell működni a környező nemzetekkel. Abban látom a jövőnket, ha a fiatalok képesek lesznek az összefogásra politikától függetlenül, és nem lesznek közömbösek a közösségünket érintő ügyek iránt.”

Mindez, amit eddig Nagy Richárd kimondott és főképpen az ismertetett érvelését követő, határozottan megfogalmazott kérése tartalmaz – „Azt javaslom a polgároknak, hogy csak saját felelősségükre vegyenek részt a Jobbikos eseményen, ha agymosásra vágynak. Én nem leszek ott, az biztos.” – maga volt az istenkáromlás a „politikailag nem elkötelezett” felvidéki Polgár Hajnalka számára, és félő, hogy véleményével messze nincs egyedül Márai és Fábry Zoltán földjén, de attól délre sem. Láthattuk e héten, van ennél agasztóbb jel is másfelé, és minő fintora ez 2013 őszének, a kényszerűségből megtanulandó, riasztó újszülött neve: Magyar Hajnal.

Joggal kérdezhetné az olvasó: vajon indokolt-e ekkor figyelmet szentelnünk Polgár Hajnalka cikkének, hiszen úgymond szíve joga neki Felvidéken az, hogy kedvelje a báránybőrbe bújt importfarkasokat és sztárolva őket még a blaszfémiának számító bibliai párhuzamtól se riadjon vissza?

A válaszunk egyértelműen a határozott igen, mert szólni kell, amíg ne késő és túl sok az ő megszólalása kapcsán is az „érdekes” körülmény. Hisszük a manapság sajnos már-már mellőzöttnek tűnő Illyés Gyula felkiáltójelének örökérvényűségében: „Mert növeli, ki elfödi a bajt”.

Itt a sokat próbált felvidéki magyarság elleni merényletről van szó és ezügyben – a legnagyobb tisztelettel viseltetve kiállása miatt Nagy Richárd iránt – a nála „súlyosabb” felvidéki közvélemény-formálóknak is meg kellett volna, és időben meg kellett volna szólalnia.

Vajon csak indulatos bloggerek feladata lenne ilyenkor háborogni és a közt a tényekkel így szembesíteni:

„A Jobbik legújabb provokatív petárdáit Szlovákiában, Komáromban szeretné elpukkantani. Aki ne tudná, Magyarország északi szomszédjában jelenleg ezerrel dübörög a választási kampány, november 9-én megyei választások lesznek Szlovákiában. Aki nem emlékezne rá: a magyar nacionalisták másik projektje, a kormányzó Fidesz 2010-ben hasonló ostobaságot hozott össze, amikor a szlovák féllel nem egyeztetve, néhány nappal a szlovákiai parlamenti választások előtt bejelentette a kettős állampolgársági törvény megalkotását. Az egyoldalú aktussal alaposan jégre tette a szlovákiai magyar érdekképviselet parlamenti megjelenésének esélyeit.”

Meggyőződésünk, hogy a Polgár Hajnalka által  az árpádsávos „javarészt művelt, szakképzett, főiskolai végzettségű, kulturált hangnemben nyilatkozó fiatalembereknél” is többre becsült, akár az általa „mércének tartott, cikkében néven nevezett felvidéki közszereplőnek is lehetne némi mondanivalója, ha ezeket a sorokat olvassa:

„Tapasztalatból tudom, és idővel beigazolódott, hogy vészesen kevés volt közösségünkre nézve, az akkoriban a médiumokban főmumusként beállított "egy szem Duray Miklós", (és kevés volt az egyesített párton belül javarészt félreállított híve), akinek ésszerű javaslatait az ügyes lobbik által kialakított akkori MKP vezetősége vígan leszavazott, vagy az MKP akkori önkényes vezetője egyszerűen ignorált.  Már az akkori (az anyagiakért megalkuvó és közösségünk életösztönének felszámolásához asszisztáló) „pártvezetőink” is a „Miért pont most? Mi a célja? Miért keveri fel az állóvizet? Miért kell témát adni az SNS-nek?” típusú kérdésekkel érvelve tették tönkre a Duray Miklós és csapata által közösségünknek megálmodott egységet és az önkormányzati törekvéseket. Ők voltak azok, akik Duray és emberei ellenében nem kötelezték az elődpártok polgármestereit a magyar helységnévtáblák automatikus használatára, ahogyan személyneveink magyar használatának ösztönzése, és az érdeklődők segítése helyett elriasztották ettől közösségünk tagjait. Az ilyen típusú, az államhatalom irányába megfelelési kényszertől roskadozó személyek nehezítették, és rémmeséikkel gátolták a Magyar Igazolványok igénylését és elterjedését is.”

Talán azt a kérdést is érdemes lenne feltenni: szükség volt-e arra, hogy a Kárpát-medence egykor legtekintélyesebb, a nehéz időkben a legtöbbet vállalni képes történelmi személyiségéhez közelálló orgánum jó előre népszerűsítse ezt a gondosan kitervelt provokációt, amelynek messze nemcsak a felvidéki magyar közösség lesz a vesztese? Hogy még ki mindenki, azt aligha kell részleteznünk.

Vajon szükséges volt-e öles betűkkel a Felvidék.mában, néhány nappal a szlovákiai választások és a MÁÉRT értekezlet előtt toborzó plakáttal és ilyen lelkesítő, már-már a jövő magyar kormányfőjét láttató címmel – A Felvidékre jön Vona Gábor, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje – beharangozni azokat, akik délután jönnek, gyorsan nagyon nagyokat mondanak, majd estére már haza is mennek, utánuk pedig „jöhet a vízözön”? Egyszóval mi szükség volt a Duray Miklóshoz és a Magyar Közösség pártjához közelálló népszerű portálnak, a Felvidék.mának reklámozni a következő szöveget, nem utolsósorban azt sem elfelejtve, hogy a mostani, Pestról kiruccanók nemzetstratégiai dokumentumában ez áll: lapátra kell tenni a mostani „kiöregedett, jórészt alkalmatlan MKP-s vezetőket és egy új, nemzeti radikális pártot kell alapítani. Ez jelenleg még kérdéses, magunk segítjük és siettetjük ezt a folyamatot”?

„Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke november 6-án Komáromba látogat, találkozik a mozgalom felvidéki tagjaival, majd lakossági fórum keretében a további érdeklődőkkel is. Magyarországon 2014 tavaszán országgyűlési választásokat tartanak. A Jobbik elnökét a napokban miniszterelnök-jelöltté választotta a 10. évét is ünneplő Jobbik Magyarországért mozgalom kongresszusa. A felvidéki lakossági fórumra jövő héten szerdán este hat órától kerül sor a Pokol Szállóban. A találkozón Vona Gábor mellett Szávay István, a Jobbik országgyűlési képviselője és nemzetpolitikai kabinetjének vezetője, valamint Pallér Péter, a Jobbik felvidéki szervezője vesznek részt. A Jobbik 2010-től fogadja soraiba a határon túli magyarok jelentkezését. Szervezett keretek között tartanak fenn kapcsolatot az elszakított területeken élő magyarsággal. A Felvidéken 2012 novemberében kezdték a pártépítést.”

A héten megszólaló és a felvidéki ifjúsági vezetővel feleselő Polgár Hajnalka egyéb érveiből csak még egyet idéznénk. Nagy Richárd – mint olvashattuk már – egyik miértje így szólt a Komáromot „bevenni” készülő Jobbikhoz: „Miért keveri fel az állóvizet? Honhölgyünk „frappáns” válasza önmagáért beszél: „Mert pocsolyában dagonyázunk, mint a disznók, és bizony sárosak leszünk. Kedves Nagy Richárd úr, Ön a Rákóczi-seregektől, a márciusi ifjaktól, az 1956-os hősöktől, a bársonyos forradalom tömegeitől, vagy ne adj isten magától Jézustól is gyülekezési esetleg közterület foglalási engedélyt kért volna?

A hasonló érveléssel alátámasztott többi „megfellebbezhetetlen”, Nagy Richárdot „földbedöngölő” fordulatokat már nem is részleteznénk. Csupán egyet még a „gyöngyszemek” közül, mely békaperspektívára és felettébb szelektív szemléletmódra vallanak.

Polgár Hajnalka nemcsak „érvelni”, hanem ledorongolni is tud. Azt kérdezi Nagy Richárdtól:„Vajon miért nem tiltakozott, miért nem kondított vészharangot Gyurcsány Ferenc, vagy Bajnai Gordon felvidéki látogatása kapcsán?”

A Duna mindkét partján nem kevesek számára tetszetős lehet ez az okfejtés. Csakhogy a Felvidék.ma cikkírójának miértje álságos és megtévesztő. Emlékezni illene az általa „felvidéki mércének” tekintett Duray Miklós egykori szavaira, aki nemhogy vészharangot nem kondított egy Gyurcsány felvidéki látogatás okán, hanem épp ellenkezőleg, azt fejtette ki a budapesti országházban, hogy épp ő szorgalmazta Gyurcsány Ferenc szlovákiai látogatását: „Az MKP kezdeményezésére a magyar miniszterelnök felajánlotta a szlovák miniszterelnöknek a találkozó lehetőségét és így jött létre a megegyezés a szombati találkozóról. Mi ezt fontosnak tartjuk azért, mert így lehet, hogy a további feszültséget és a feszültség növekedését meg lehet akadályozni" - hangsúlyozta Duray Miklós 2008. november 12-én a budapesti parlamentben.

És még valami: aznap amikor Polgár Hajnalka Nagy Richárdnak válaszát megírta Budapesten egy párt, egy református gyülekezet és egy református pap egy szobrot avatott. Annak a Horthy Miklósnak állítottak szobrot, akinek történelmi szerepéről, érdemekről és bűnökről el-el lehet vitatkozgatni, de országlásának szaldóját így rögzíti a történész:

„24 éves országlásának végén, az első világháború és a forradalmak után talpra állított ország nemzeti vagyonának 40%-a veszett el, amihez ugyanebben az értékben hozzáadódnak a németek és a nyilasok kiszállításai, a szovjet és román csapatok rekvirálásai, pusztításai. Politikájába az ország lakosságának kb. 6,5%-a halt bele: 350 ezer katona, 90 ezer polgári személy, félmillió zsidó. Fogságba közel egymillió magyar került, közülük mintegy 90 ezer ott pusztult. Az ország területe 62 négyzetkilométerrel tovább csökkent. És a mérlegnek nincs másik serpenyője.

A főméltóságú úr történelmi teljesítményét nem a szoborállítók vágyai határozzák meg, hanem a tények. De ha tényleg kellenek a Horthy-mementók, akkor installálják köréjük a lerombolt és kifosztott országot is.”

Ez a szobrot állító gyülekezet és papja nemrégen intést kapott (azóta egy újabb, fegyelmivel fenyegető intésről is már van tudomásunk) az egyházi főhatóságától, mert lelkésze, egy bizonyos ifj. Hegedüs Lóránt évek óta szóban és cselekedetben „helyzetbe hozza” nemcsak a Magyarországi Református Egyházat, hanem lejáratja az egész országot. Figyelmeztető kellene legyen és elrettentésül kellene szolgáljon a Polgár Hajnalkák nézeteit osztóknak és a Vona Gáborokat most talán lelkesen váró felvidéki magyaroknak, de a bárhol élő nemzettársainknak az a hozzáállás, ahogyan a most szoborállító gyülekezet kikérte magának a dorgálást és így felelt a Magyarországi Református Egyház legfőbb tanácskozó testületének feddésére:

„A gyülekezet elvárja azoktól, akik megfogalmazták „A világ zűrzavara és Isten rendje” című, a legszélesebb egyházi és világi nyilvánosság előtt közzé tett inkriminált, egyházukhoz, hitvallásaikhoz és az evangéliumhoz méltatlan hangvételű nyilatkozatrészt, hogy kövessék meg lelkészüket és az egész gyülekezetet.

Felhívjuk továbbá egyházunk vezetőinek szíves figyelmét arra, hogy a Zsidó Világszövetség elnöke, Ronald S. Lauder, valamint a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, Feldmájer Péter otromba, történelmünket durván meghamisító aljas támadást intézett református magyarságunk kiemelkedő nagyságú államférfija, főméltóságú Horthy Miklós kormányzó úr igaz emlékezete ellen.

Ha van társadalmi zűrzavarkeltés, mely sírrongáláshoz hasonlítható, akkor az éppen ez a legnagyobb magyar- és zsidómentő személyiséget ért kegyeletsértő gyalázkodás. Várjuk egyházunk elöljáróinak főpásztori útmutatását: tűrjünk „keresztyéni alázattal” tovább, hallgassuk el többek között Horthy kormányzó egyházépítő munkásságát (is), vagy szóljunk hitvalló bátorsággal hitünk múlt- és jelenbeli hősei védelmében?"