Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (január 22-28.)
Pásztor István: „Nekünk nem kell senki, aki eljön Magyarországról, tüzet szít, odaveti a magyar gyerekeket, aztán pedig hazamegy.”
2013 márciusának elején a magyarországi sajtóban, majd a külhoni magyar médiában is „nemzetpolitikai szenzációjává” nőtte ki magát A Hetek című hetilap leleplező cikke, mely ismertetett egy jobbikos, belső használatra készített munkaanyagot. A dokumentumot még egy évvel korábban, 2012 júniusában vetette papírra Szávay István a Jobbik alapító tagja és országgyűlési képviselője, a párt Nemzetpolitikai Kabinetjének elnöke. Abban a szerző helyzetértékelést adott a Jobbik határon túli pozícióiról és konkrét javaslatokat tett a pártvezetésnek a 2014-es magyar parlamenti választási eredmény optimalizálása érdekében.
A párt nemzetstratégiai elképzeléseit részletekre menően is összegző dokumentumot akkoriban, néhány háttér-információval kiegészítve mi is ismertettük, és szóltunk arról is, hogy a Kárpát-medence egyes régióiban élő magyar közösségekben miként értékeli népszerűségüket a párt „magyarságfelelőse”, továbbá arról is, hogy országokra lebontva, milyen konkrét teendőket lát kívánatosnak annak érdekében, hogy a szélsőjobboldal magyarországi pártja minél sikeresebben szerepeljen a 2014-es választásokon.
Most, 70 nappal az áprilisi 6-i nagy megmérettetés előtt, amikor elérhető közelségbe került a nagy-nagy magyar oda-vissza levelezés pillanata is, és az újonnan honosított magyar állampolgárok számára megadatott a beleszólás lehetősége arra, hogy milyen legyen a következő budapesti parlament összetétele, érdemes felidéznünk, hogy miként látta a Stratégiai Tervező a két évvel ezelőtt a vajdasági helyzetet.
„A legkönnyebb dolguk Délvidéken van, mivel ott a Magyar Remény Mozgalom (MRM) a Jobbik testvérpárja, ezért támogatásuk egyértelmű prioritás kell legyen” – állapította meg Szávay, aki dolgozatának egy másik helyén a párt Nemzetpolitikai Kabinetjének koordinációjával és vele szoros együttműködésben dolgozó külhoni szervezeteket és külhoni tagokat is vizionált. Majd emlékeztetett arra, lévén ő egy pragmatikus nemzetféltő és nemzetegyesítő: mivel a Jobbik 2012 májusában sokat segített a vajdasági Magyar Remény Mozgalmának a kampányában, 2014-ben hasonló támogatásra számíthat tőlük. Megállapította azt is, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség teljesen elzárkózik a Jobbiktól, de volt egy jó híre is a pártvezetőség számára: „folyamatban van egy délvidéki radikáljobbos hírportál beindítása.”
A „Pistának jó lesz” szállóigévé vált mondat kapcsán elhíresült Szávay, már a
nevének hallatára is sokakat mosolyra fakasztó, a HÖOK-os múltjában is hiperaktívként jellemzett és jó szervező- és kommunikációs készségűként számon tartott Börni ma elégedetten dörzsölheti a tenyerét: a nagy tervek megvalósultak. Jelenleg Vajdaságban már erős a Jobbik-fiókszervezete, Facebookos profilja szerint azt jelen állás alapján 4526-on kedvelik. Sikeres volt a külföldi pártépítés is, szaporodtak a vajdasági jobbikos páttagok és 2013. március elején Szabadkán, Felvidék, Kárpátalja és Erdély után megalakult a Jobbik délvidéki csoportja. Előtte még, 2012 végén létrejött a nemzetstratégiai sorvezetőben megjósolt „délvidéki radikáljobbos hírportál”, a Délhír, melyet ezidőtájt 13 555 ember kedvel. Ennek kiadója az impresszuma szerint szabadkai Ösvény a Jövőbe fantázianevű és a Magyar Remény Mozgalomhoz köthető civil szervezet, de honlapjuk támogatói oldalán, – mily meglepő,– egyetlen adat sincs feltüntetve. (A titokzatos portálról annak 2012-es, decemberi indulásánál a szabadkai Pannon RTV szeretett volna többet megtudni, de azt, hogy ki működteti a portált, azt nem sikerült kinyomoznia. A megkeresettek ködösítettek, mellébeszéltek vagy tagadtak, és csupán ennyire futotta a kutakodásából: „a főszerkesztő egy valós személy, de a csapat többi tagja az, minden valószínűség szerint kitalált virtuális csapat, tehát nem létező személyek alkotják ezt a szerkesztőséget.”
Ilyen előzmények után következett az elmúlt héten a párt szabadkai irodájának nagy garral beharangozott ünnepélyes megnyitása, mely a jelek szerint az utolsó csepp volt a pohárban a magyarországi szélsőjobb egyre agresszívebb és agasztóbb vajdasági nyomulását tűrni tovább nem akarók számára. Magyarok és nem magyarok egyaránt, akik – mi tagadás joggal – már tovább nem tűrhető provokációként élték meg azt, hogy a Magyar Gárda-hozsannázók, a tiszaeszlározók, a zsidó származásúakról listát készíteni óhajtók és a Horthy szoboravatók pártja a városukban már eligazító központot is működtessen.
Az öt nappal ezelőtti irodanyitás viharos körülmények között zajlott. Kiss Ervin, a Jobbik szerb-magyar kettős állampolgárságú délvidéki vezetője nem lehetett ott a jó előre beharangozott ünnepélyes megnyitón, mert behívatták a rendőrségre és idegenrendészeti eljárás alá vonták. Az indok az volt, hogy magyar útlevelét használva lépte át a magyar–szerb határt, s ha már így érkezett Szerbiába, akkor rá is a magyarországi állampolgárokra vonatkozó bejelentkezési szabályok vonatkoznak, márpedig ő ennek nem tett eleget. (A külföldieknek több mint 24 órás itt tartózkodása esetén bejelentkezési kötelezettségük van a szerb hatóságoknál.)
A helyi rendőrség technikai okokra hivatkozva be akarta tiltani a sajtótájékoztatót és az ünnepélyes megnyitót, de a szervezők nem tettek eleget a végzésnek. A Budapestről frissen érkezett Szávay, látva, hogy a helyszínen levő három rendőr nem lép fel erőszakosan a helyszínen, a tiltó határozatot semmibe vevők ellen, úgy döntött: ő majd megmutatja milyen is a magyar virtus és megtartotta a sajtótájékoztatóját.
Kihasználva a magyar parlamenti mandátum biztosította sajátos helyzetét és híven pártelnökének jelmondatához (Attila unokái vagyunk! Nem félünk senkitől!) Szávay elmondta azt, ami egy konzuli iroda megnyitása esetén természetes lett volna egy magyar diplomatától hallani, de bárki mástól, egy másik állam területén és kizárólag pártpolitikusi minőségben aligha: „Az iroda nem valaki ellen, nem Szerbia ellen, hanem valakiért, a délvidéki magyarokért fog tevékenykedni. Az iroda elsődleges feladata a kapcsolattartás, az itt élő magyarok segítése és az itt élő magyar állampolgárok informálása”.
Ugyanakkor megtörtént az is, amire a Jobbik történetében még nem volt példa: Szávay „bezzegezett” egy kicsit, megdicsérve a román rendőrséget. Beszámolt arról, hogy „két héttel ezelőtt Székelyudvarhelyen nyitottak irodát, amelyet semmilyen román hatósági zaklatás nem kísért.”
Egy szó, mint száz: betelt a pohár és a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, aki egyben a vajdasági törvényhozás elnöke is, úgy érezte, most kell megálljt parancsolni a konkolyhintőknek és konfliktusgerjesztőknek, akik egy parlamenti képviselőség biztosította diplomata-útlevéllel hipp-hopp csak megérkeznek, „nem félnek senkitől”, „észt osztanak”, térülnek-fordulnak, majd gyorsan távoznak, s közben fölösleges indulatokat gerjesztenek. Arról nem is szólva, hogy saját pecsenyéjüket sütögetve a sokat próbáltakat még nehezebb helyzetbe hozzák. Pásztor múltév decemberében pert indított a Délhír portál főszerkesztője és egyben az Ösvény a jövőbe civil szervezet elnöke ellen, a portálon folytatólagosan elkövetett becsületsértés miatt, de most azzal szembesült, hogy ez már nem elég, ennél is határozottabb lépésre van szükség. Nem azért fogalmazott oly egyértelműen és talán másoknak is példát mutatva, mert már sejthető volt e megszólalása idején, hogy Szerbiában nemsokára előrehozott választások lesznek. Csak azért szólt, mert szólnia kellett, amíg nem lesz túl késő. Ez a megszólalása már címével is üzenni akart és szerintünk tudott is:
„A szélsőségek ellen – gyermekeink védelmében
Megdöbbenéssel figyeljük azokat az eseményeket, amelyeket a magyarországi parlamenti választások örve alatt a Jobbik visz véghez Vajdaságban. Nézeteit és eszmeiségét illetően a szélsőjobbhoz közel álló magyarországi párt hétvégi szabadkai irodanyitása olyan cselekedet, amely a vajdasági magyaroknak nagyon is ismerős a kilencvenes évekből, amikor mások, jelesül a szerb szélsőjobb kívánta a vajdasági magyarokat ágyútölteléknek használni, téves csatatérre küldeni, saját, önző, a kirekesztésre irányuló politikájának megvalósítása céljából.
A vajdasági magyarok sem a szerb nacionalizmus, sem a magyar nacionalizmus zászlóhordozói nem voltak soha és nem is lesznek – ezt üzeni a VMSZ a Jobbiknak és azoknak a vajdasági magyar pártoknak, amelyek politikai koncra várakozva felsorakoztak a Jobbik mögött.
Ugyanakkor a VMSZ mélyen elítéli a Jobbik vezetőségét, hogy alig húszéves fiatal embereket kihasználva próbálnak előre jutni Vajdaságban, próbálnak utat törni a választókhoz. Ők hazamennek, a gyerekeink ittmaradnak. Ne engedjük meg senkinek, sem a Jobbiknak, sem a Jobbik vajdasági szatelitpártjainak, hogy a vajdasági magyar gyerekek nemzeti érzelmeit felkorbácsolva és kihasználva kovácsolják saját politikai tőkéjüket.
A VMSZ a magyarországi parlamenti választások kapcsán minden olyan politikai párttal, amely a nemzeti összetartozás értékrendjét, a kisebbségben élő vajdasági magyarság sajátságos helyzetét tiszteletben tartja és nem kihasználja, kész találkozni, tárgyalni, azonban a kirekesztés politikájával nem kíván párbeszédet folytatni.
Nekünk együtt kell élnünk a szerbekkel, a többi őshonos kisebbséggel, a volt-Jugoszlávia, majd Koszovó területéről érkezett menekültekkel, a Nyugat-Európából visszatoloncolt koszovói romákkal, ami mindenképpen emberpróbáló feladat úgy a mindennapokban, mint a politikában.
Nekünk nem kell senki, aki eljön Magyarországról, tüzet szít, odaveti a magyar gyerekeket, aztán pedig hazamegy. Azok a vajdasági magyar pártok és ügyvédeik pedig, amelyek politikájukat erre, ezen keresztül pedig a magyarverésre és a visszájára fordított nemzeti érzésre alapozzák, nem képviselik, hanem kihasználják a nemzeti összetartozást, meggyalázzák a közjogi értelemben és a választójoggal egyesített magyarság fogalmát.
Pásztor István, a VMSZ elnöke”
Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője szerint „a romantikus jóra törekvések ideje lejárt”
„Akkor voltam Orbán Viktor házigazdája Székelyföldön, amikor ez még nem volt divat. Miniszterelnök úrhoz így nemcsak a húszéves ismeretség fűz, hanem azóta vagyok munkatársa a nemzetegyesítés ügyében” – fogalmazott négy hónappal ezelőtt a hvg.hu-nak adott interjújában a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) vezetője, de Szász Jenő akkor M. László Ferencnek nemcsak hencegni akart.
Elmondta, a lap munkatársának hogy „nem is olyan sok pénz az a 1,3 milliárd forint, amit a kormány a Nemzetstratégiai Kutatóintézetre betervezett”, hozzátéve: 45 munkatárs segíti a munkáját, a 100 fős csapata várhatóan az év végéig fog felállni. Beszámolt arról is: „az NSKI most arra törekszik, hogy a szinergia jegyében felfedje hol és milyen ismeretek vannak. Összegyűjtjük és integráljuk a már meglévő tudást.” Sok egyéb mellett kitért a „gyöngyhalászatra” is. Mondandójának lényege az volt: „megint Budapestről kell integrálni a külhoni magyarokat.” Kormányzati nemzetstratégiai főemberként úgy vélte: „Nem konkurensei, hanem partnerei vagyunk a tudományos műhelyeknek, mi valamennyiük munkáját előbbre fogjuk vinni azzal, hogy a közös eredményeket közvetlenül a döntéshozók asztalára tesszük.”
Bő egy esztendős ténykedés után eljött a mérlegkészítő interjú ideje – gondolta az Orbán-kormány kinevezett tudós-stratégája és hasznosnak találta, ha beszámol az általa vezetett intézményről, az ott folyó munkáról és teszi ezt garantáltan kevésbé kötözködő orgánumnak, ahol a főmunkatárs ősrégi cimbora
Bár ne tette volna.
Túl azon, hogy a mostani Magyar Hírlapos interjúból semmivel se tudtunk meg többet az NSKI a közvélemény előtt teljesen ismeretlen értelméről (na jó, nevezzük „küldetésnek” vagy „hivatásnak”) meg a tevékenységéről, csak a Szász korábbi megszólalásaiból jól ismert, mantraszerűen ismételt általánosságokat, ezúttal még a hvg.hu munkatársának „rázósabb” kérdéseivel se kellett szembesülnie az interjúalanynak. Így teret nyerhetett a terjengős politikai tartalmú rizsa, a mellébeszélés az unos-untig ismert kinyilatkoztatások ismétlése, melyek egyetlen célt szolgáltak: minél tovább halasztani azt az elkerülhetetlen kormányzati beismerést, hogy a „király meztelen.”
Mostani, a Magyar Hírlapban közzétett eszmefutatásait olvasva csak az amúgy konzervatív szemléletű Mandiner egykori, a Szász stallumba emelése idején értékelésének figyelmeztető mondatai jutnak eszünkbe:
„A hír hallatán nemzetpolitizáló ismerőseink első reakciói a habzó száj és a letargikus beletörődés között ingadoztak…. Nem újdonság persze, hogy egy-egy elfáradt harcostársnak stallumot kreál a kellő hatalommal rendelkező politikai erő; de mégis, a városi és regionális léptékben stratégiai antitalentumát bizonyított Szász mégis mire lesz képes az összmagyarság szintjén? Ja, hogy a létrehozandó intézmény, különösen annak leendő vezetője csak papucs orrán pamutbojt lesz? Ez viszont azt mutatja, hogy a nemzetpolitikát – sokat hangoztatva – szívén viselő kormányzat, ha kell, hát igencsak leereszti igényszintjét az elhasználódott bajtárs brancsban tartása érdekében.”
Szász az őt kérdező Őry Mariannak sokadjára megismétli azt, amit már egy esztendeje a Hírhatár online-nek elmondott: „a NATO- és az EU-integráció után eljött a nemzeti integráció ideje is.” Akkor így fogalmazott: „ezt az intézetet valamennyiünknek üdvözölnünk kellene, merthogy eljött annak az ideje, hogy a NATO és EU-s integráció után nemzeti integrációról is tudjunk beszélni.”
Most arról is beszélt, hogy „konkrét célokkal, feladatokkal elkészült az a munkaterv is, amely alapján az elkövetkező időszakban az intézetünknek haladnia kell. Összefüggő Kárpát-medencei rendszereket akarunk építeni az élet valamennyi területén, így nem csak 93 ezer négyzetkilométerben gondolkodunk. A nemzet határokon átívelő újraegyesítése jegyében új tartalmat és dimenziót kell adnunk a haza fogalmának.”
Ez tavaly január végén nála még így hangzott: „És éljünk bár Budapesten, Székelyudvarhelyen, Dunaszerdahelyen, Szabadkán vagy éppen Kárpátalján, ugyanazon nemzethez tartozunk, és ennek megfelelően a Kárpát-medencét is úgy kellene definiálni, mint egy összefüggő rendszerekből álló, a magyar nemzetnek otthont adó régiót.”
S mert Brüsszelben is fontos volt a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetőjének a bemutatkozása, múltév novemberében magyar újságíróknak ekképpen tudott „eredeti” lenni, sőt „újdonsággal” is szolgálni: „Fontos, hogy a meglévő magyar szervezeteket hálózatba szedjük, közös koordináció jöjjön létre, közös tervezés, cselekvés annak érdekében, hogy valamennyi nemzeti közösségünk gyarapodjon." Ott a brüsszeli megfuttatáson konkrétum is elhangzott az NSKI-ban folyó munka mibenlétéről. Osszuk meg ezt az olvasóval, úgy ahogyan az MTI akkor hírül adta: „Az általa vezetett miniszterelnökségi kutatóintézet fő szempontjának azt nevezte, hogy megoldásokat kell keresniük a külhoni magyar közösségek számára. „Ha a gödör ott tátong az úton, akkor azt be kell tömni."
Decemberben Székelyudvarhelyen már ennél is „eredetibbnek” bizonyult a retorikai „újdonságokkal” előrukkoló, sok-sok tan- és szakkönyvvel odaérkező Szász: „A nemzeti integráció azt jelenti, hogy összefüggő Kárpát-medencei hálózatokat építünk az oktatás, kultúra, egészségügy, szociális háló és a gazdaság területén. Az egész nemzetben gondolkodó, biztató jövőt csak Budapestről lehet megtervezni, és NSKI-nek az a dolga, hogy ezt a tervezést tegye közös cselekedetté minden Magyarországon dolgozó szakember számára."
A mostani interjú készítője elköveti azt a botorságot, hogy rákérdez az intézetvezetőre: „Mivel foglalkozik a Nemzetstratégiai Kutatóintézet? A válasz „kimerítő” és „eloszlat” minden eddigi kételyt. Szász nemcsak „felelősségteljes munkát” irányít, hanem vállalkozik arra is, hogy beavassa a Magyar Hírlap olvasóit a stratégiai műhelymunka részleteibe is. Hogy miként tesz ezt, az sokat-, helyesebben semmitmondó.
„A 21. század különleges kihívást tartogat a Kárpát-medencében élő magyarság számára. Majd’ százévnyi beidegződést kell legyőznünk úgy, hogy kevés külső támogatást remélhetünk. Összes baja ellenére ebben az egységes Európa szellemisége segíthet, mert a NATO- és az EU-integráció után eljött a nemzeti integráció ideje is. Egy olyan világé, amelyben a nemzeti összetartozás a hétköznapok részévé válhat minden magyar számára. Intézetünknek az a feladata, hogy a külhoni magyarság sokasodó bajaira receptet kínáljon, konkrét javaslatokat fogalmazzon meg a kormánynak.”
Természetesen nem volt megkerülhető az interjúban az a kérdés sem, amire hihető választ komolyan vehető illetékes magyar kormányzati szereplő még soha nem adott: „Miben más a Nemzetstratégiai Kutatóintézet és a Nemzetpolitikai Államtitkárság tevékenysége?”
A válaszból rögtön kiderül, hogy miért is óvakodtak eddig a legnagyobb magyar ejtőernyős havi 997 ezer forinttal kibélelt vízgereblyézéséről nyilatkozni az Orbán-kormány hivatásos nemzetpolitikusai, miért hallgat NSKI ügyben Semjén, Répás, miért nem kívánt ezügyben megszólalni soha Németh Zsolt: „Az államtitkárság a napi nemzetpolitikai feladatokat végzi, mi a kormány háttérintézményeként a közép- és hosszú távú megoldásokra koncentrálunk. Magyarország szerencsére most jó kezekben van, a külhoni magyarságnak viszont nincs biztató perspektívája. Belgrád, Bukarest, Kijev és Pozsony ellenérdekeltek abban, hogy segítsék őket. Erdélyben, a Felvidéken, a Kárpátalján és a Délvidéken is oly mértékben fogy a magyar közösség, oly mértékű a kulturális, oktatási, gazdasági és esetenként a fizikai ellehetetlenülés is, hogy a romantikus jóra törekvések ideje lejárt. Határozottabb segítséget kell adnunk a külhoni magyaroknak, mint az elmúlt évtizedekben. A huszadik század szétszórta a magyarságot. Határokat húzott közénk, családokat, közösségeket szakított szét, jól működő infrastrukturális, gazdasági és társadalmi hálózatokat rombolt le. De amit szétvert a 20. század, azt a 21. század modern eszközeivel korrigálhatjuk.”
Eltöprenghetnénk, hogy vajon miként is értelmezhető „a romantikus jóra törekvések ideje lejárt” Szász Jenő olvasatában meg azon is, hogy aki a választás szabadságát oly hitelesen hirdette Székelyhonban, az – mi tagadás – valóban jól választott.
De ne töprengjünk, és ne fárasszuk az olvasóinkat egyéb, a Polgári Jenő Hivatal (copyright Mandiner blog) vezetőjének virtigli stratégiai tudós koponyához méltó, igényes színvonalú fejtegetéseivel. Csupán megjegyezzük: akit érdekel az arra az újságírói kérdésre adott Szász Jenő-i válasz, mit szól a magyarságpolitika főkormányzati kinevezettje ahhoz a felvetéshez, hogy „A magyar politika láthatóan nem tudja eldönteni, hogy mi a jobb, támogatni egy olyan határon túli magyar pártot, mint az RMDSZ, amelyik nem megfelelően képviseli a magyar érdekeket, vagy erősíteni a kisebbeket, kockáztatva ezzel a megosztottságot”, az, ide kattintva elolvashat egy, két, három vagy négy évvel ezelőtti, MPP-s kampánybeszéd tömörített változatát.
Viszont azt nem tehetjük meg, hogy ne szóljunk arról, hogy az interjúból az is kiderül, hiába a nagy fizetés, a Nemzetstratégiai Kutatóintézetben még mindig sok az üres állás. A szeptemberben megjósolt létszámfeltöltés csak nem akar összejönni, ma az állomány még mindig csak 70 fő. Talán segíthet a közmunkaprogram, hogy a centum meglegyen és akkor végre a most beígért intézeti honlap is elkészülhet. Mert nagyon ideje lenne már – erre külön kitérve, rá is kérdezett az interjúkészítő.
Tartunk viszont attól, hogy ami egy bűvészkellékeket, lufikat és türelemjátékokat forgalmazó kisiparosnak a bolt beindításánál természetes és nem kérdés, hogy néhány óra alatt kell egy honlap, ahol látható lesz az interneten is termékkínálata, ez sokkal nehezebb lesz az NSKI számára. Mert a boltosnak van terméke és azt meg akarja és meg is tudja mutatni. De az kevés, már-már kínos lenne, ha egy honlapon csak arról olvashatnánk, hogy folyton-folyvást tervezünk és bemutatkozunk, Magyarországon fölöslegessé vált tan- és szakkönyveket szállítunk Felvidékre,Kárpátaljára,Erdélybe és Délvidékre és ha jól választjuk meg az időpontot, akár a Mikulást is eljátszhatjuk Beregszászban.
- 34232 órája
NBA: Stephen Curryt nézni egy sima edzésen is élmény (VIDEÓ) - 34234 órája
Kiváltságokkal jár majd a koronavírus elleni oltás beadatása? - 34234 órája
Férfi kézi BL: vesztes finálék után végre győzni szeretne a Telekom Veszprém - 34235 órája
Megkéselte a szomszédja, mert túl hangosan horkolt - 34237 órája
Ilyen igazolást kapunk a koronavírus elleni oltás után - 34237 órája
„Imádkozz, és törekedj a jóságra” – így nevelte fel hét gyermekét a 101 éves, székelyföldi Marcsa néni