A legalapvetőbb jogainkat nem tisztelik Horvátország több járásában – nyilatkozza Juhász Sándor, a zágrábi parlament magyar képviselője

Megszólalt a héten a Magyar Naplóban, két ízben is Juhász Sándor, a horvátországi Magyar Egyesületek Szervezetének (MESZ) elnöke, a zágrábi parlament, a Szábor egyetlen magyar képviselője. Egyrészt egy pélmonostori sajtótájékoztatóján szóvá tette, hogy az ország törvényeit semmibe véve a horvát közintézményekben, hivatalokban és önkormányzatokban megsértik a magyarok nyelvhasználati jogait, másrészt nyilatkozott az általa kezdeményezett és nemrég megtartott összkisebbségi találkozóról is. Utóbbiról elmondta: a zágrábi törvényhozás nyolc nem horvát képviselője nemcsak megismerkedett Dél-Baranyában azzal, hogy „hogyan működik a horvátországi magyarság”, hanem annak tudatában, hogy jelentős erőt képviselnek, átgondolták : „mi is lesz a szerepünk a következő évben.”    

Minden szempontból a legrosszabb év mögöttünk van – mondta el a zágrábi törvényhozás kisebbségi képviselők frakciójának elnöke a horvátországi Magyar Egyesületek Szervezetének (MESZ) hetilapja számára, amikor nemrég Juhász Sándor képviselőtársának, a MESZ elnökének meghívására a Szábor többi kisebbségi képviselőjével együtt, ellátogatott Pélmonostorra és felkereste a Magyar Napló szerkesztőségét is. A frakcióvezető, Nedžađ Hodžić a bosnyák, az albán, a montenegrói, a macedón és a szlovén kisebbségek közös képviselőjeként, egyebek mellett, arról számolt be az interjúban: hét képviselőtársával együtt nagyon remélik, hogy 2014-el „a legnehezebb évet magunk mögött hagytuk, és hogy innen már csak jó irányban fogunk haladni gazdasági, de a kisebbségi jogvédelem terén is.” Azt is hozzátette: „Szemtanúi voltunk számos olyan esetnek, ami a kisebbségi jogok megsértését idézte elő. A cirill írásmód használata, a romák kirekesztése láttán a társadalom általános negatív hozzáállását is tapasztaltuk, amikor a kisebbségekről beszélünk, illetve az emberi jogokról általában”.

Mindehhez végül, némi óvatos optimizmussal hozzáfűzte még: „Az új államelnökünk olyan környezetből jön, amely szerintünk nem éppen a kisebbségi témák felé fordítja őt, de remélhetőleg majd olyan integráló szereplője lesz ennek a helyzetnek, aki egy adott esetben pozitív szerepet vállalhat ebben a kérdéskörben. Gondolom, nem kellene megengednie azt, hogy a társadalmunk két részre osztódjon, mert egy országunk van, de két társadalmunk, amelyeknek az értékrendje nem egyforma.”

A horvátországi nemzeti kisebbségeknek a nemrég, a populista ígéreteinek köszönhetően, a mindössze fél százalékos előnnyel megválasztott jobboldali Kolinda Grabar-Kitarović iránti megelőlegezett bizalom mihamarabbi visszaigazolására most, minden korábbi időszaktól eltérően, sokkal nagyobb szükség mutatkozik. A gazdasági nehézségek sújtotta Horvátországban éppen ezekben a januári napokban kapott, rég nem tapasztalt erőre a válsághelyzetek törvényszerű kísérőjelensége, a „kelet európai kisállamok nyomorúsága”, az agresszív nemzeti türelmetlenség.

Mirela Holy ex-környezetvédelmi miniszter és ezidőtájt Horvátország legnépszerűbb politikusa (az általa vezetett ORaH /Fenntartható Fejlődés Pártja/ nevű zöld párt pedig közvélemény-kutatások szerint az ország harmadik legnépszerűbb pártja) hatalmas vitát gerjesztve, épp minap javasolta: csökkentsék nyolcról négyre a kisebbségi képviselőknek fenntartott mandátumot a horvát parlamentben, valamint korlátozzák szavazati jogukat is. (A 151 fős horvát parlamentben a szerbeknek három, a magyaroknak, az olaszoknak, a cseheknek és szlovákoknak egy-egy, a bosnyákoknak az albánokkal, macedónokkal, a montenegróiakkal és szlovénokkal együttesen szintén egy, míg az összes többi kisebbségnek /német, osztrák, ruszin, ukrán, zsidó, roma, bolgár, orosz, román, lengyel, vlah és török/ is van egy – közös – garantált mandátuma.)

Holy a kisebbségi finanszírozásában és az oktatásban is változásokat akar és harciasan kiáll amellett, hogy a kisebbségi oktatásban ne az elkülönített iskolai modell érvényesüljön, hanem a mindent és mindenkit összemosó, összevont formula. Amellett kardoskodik, hogy a kisebbségi jogok korlátozása terén ne lehessen a jövőben sem népszavazást kiírni és radikálisan átszervezné azt a Kisebbségi Tanácsot is, amely jelenleg a nemzetiségeknek szánt állami pénzek odaítélését és költését ellenőrzi, és annak, a kisebbségi képviselők valamennyien a tagjai. Az ORah (a horvát orah magyarul diót jelent) vezetője szerint „Horvátország sajnos nincs azon a szinten, mint más államok (sic!), ahol a kisebbségek kellőképpen integrálódtak a társadalomba. Ezért, ennek elérése érdekében mindenképpen más irányba kellene vinni a mai kisebbségi politikát.”

E javaslatok teljesülése esetén Horvátországban a kisebbségi képviselők szavazati joga mindössze a „kultúregyesületek működésére" terjedne ki. Rögtön hozzá kell tennünk azt is, nemcsak ellenzéki oldalról tapasztalható egyre több, konkrét kisebbségellenes megnyilvánulás és intoleranciát tükröző kezdeményezés. Tavaly nyáron például, mintegy igazolva azt, hogy az állam 1991-es függetlenedése óta a kisebbségek számára a 2014-es esztendő minden szempontból a legrosszabb év volt, Nedžad Hodžić bosnyák, Juhász Sándor magyar, Dragan Crnogorac szerb, Furio Radin olasz és Vladimir Bilek cseh parlamenti képviselő közös és nagyon  határozott fellépésére volt szükség ahhoz, hogy az oktatási miniszter visszavonja egy minden kisebbséget, de a magyar közösséget leginkább diszkrimináló határozatát, amely lehetetlenné tette volna a kisebbségi nyelven oktató intézményeknek a kisebb létszámú osztályok indítását és a diákok zavartalan középiskolai beiratkozását.

Ilyen légkörben mindennél fontosabbnak mutatkozott, hogy a korábban is mindig egységesen fellépő horvátországi kisebbségi parlamenti képviselők még szorosabbra fűzzék a baráti-szövetségesi viszonyt. Juhász Sándor kezdeményezésére már hónapokkal ezelőtt egyetértettek abban, hogy a törvényhozás téli szünetében összejöjjenek egy olyan eszmecserére, kötetlen beszélgetésre, amelynek célja: megismerkedni a magyarság helyzetével, a mindennapjaival, a reményekkel és tervekkel, az örömökkel éppúgy, mint a gondokkal és emellett egyeztessenek a hogyan továbbról. (Csak megjegyezzük: a kisebbségi képviselők nyolc szavazata akár a kormány sorsát is eldöntheti.)

E kettős céllal látogattak el nemrég a honatyák Dél-Baranyába, ahol a horvátországi magyarság legnagyobb része él. A Pélmonostoron a Magyar Házat, a Baranyai Júlia Népfőiskolát és az ottani Tájházat keresték fel, majd ezt követően Horvátország „legmagyarabb” járásában, a hercegszöllősiben vendégeskedtek, ahol Mile Horvát kollégájuk, a horvátországi szerbek másik parlamenti képviselője fogadta őket.

Mielőtt megadnánk a szót a kezdeményező házigazdának, Juhász Sándornak, illetve ismertetnénk az eheti MESZ-elnöki megszólalást, úgy hisszük, nem lesz érdektelen olvasóink számára, ha egy-egy kisebbségi képviselőnek a magyaroklakta területen szerzett benyomásaival és persze a közös tennivalókról alkotott véleményével is megismerkedhetnek.

A bosnyák Nedžad Hodžić, a kisebbségi képviselők frakciójának vezetője elégedett volt a kisebbségi képviselők együttműködésével és az elért eredményeikkel. Viszont rögtön hozzátette: hiába kielégítő a törvényi szabályozás, az ördög, mint mindig, most is a részletekben rejlik: „Ami azonban megkérdőjelezhető, az az egyes törvényi fejezetek alkalmazása. Míg a választási törvény, mondhatjuk, teljes mértékben be van tartva, a másik oldalról az államigazgatási hivatalokban betöltendő munkahelyek, a részarányos foglalkoztatás szemszögéből azonban a kisebbségiek csupán ötven százalékban vannak képviselve annak ellenére, hogy ezt alkotmánytörvény szavatolja.”

Veljko Kajtazi, az osztrákok, bolgárok, németek, lengyelek, romák, románok, ruszinok, oroszok, törökök, ukránok, vlahok és zsidók kisebbségi parlamenti képviselője első alkalommal járt a magyarok körében. Amit tapasztalt, az nagyon kellemesen lepte meg: „Első alkalommal vagyok itt, a Magyar Házban, és őszintén mondom, hogy egy kicsit sokkolt az, amit itt láttam, tapasztaltam. Ez egy olyan létesítmény, ahol a magyarok dolgoznak, tevékenykednek. Meglepett vagyok. Ha ezt valakitől hallom, nem hittem volna el, de most megtapasztalhattam mindazt a munkát, ami itt zajlik. Őszintén csak gratulálni tudok… Én biztos, hogy gazdagabb lettem minden szempontból, hiszen a magyar kultúra roppant gazdag, az itt zajló munka és a körülmények lenyűgöztek.”

Furio Radin, a horvátországi olaszok parlamenti képviselője is első alkalommal járt magyarok közt Dél-Baranyában. Mint nyilatkozta: „Egy nem formális, igazából baráti találkozóra jöttünk össze, ami minden esetben hozzájárul a frakciónk kohéziójához. Tudni illik, a kisebbségi képviselők mind elsősorban a saját kisebbségük érdekképviselői, és valamilyen szinten önállóak, de létezik egy egész sor közös érdekképviseleti kérdés is. Ezek ugyanolyan szinten érintenek minden kisebbséget. Én azt mondanám, hogy egyre több az a kritikus pont, probléma a kisebbségek életében, amely közös. Közös problémáink vannak. Vegyük csak a képviseletet, ami mellett szolidaritást vállaltunk, és közösen léptünk fel. Vagy vegyük a tanulók létszámának a problematikáját, amelyet az oktatási miniszterrel sikerült megoldanunk. Ez a gond egyből összerázott minket, közösen léptünk fel, mivel beláttuk, hogy ezt közösen kell, hogy megoldjuk… Nekünk nincs szükségünk arra, hogy bárki minket egységbe foglaljon a horvát politikában vagy társadalomban. Nekünk arra van szükségünk, hogy tiszteljék jogainkat és becsüljék kultúránkat, amely úgy fejlődik, mint a többségi kultúra. A külön jogok, a külön képviselet, a pozitív diszkrimináció olyasvalami, aminek léteznie kell, amennyiben tiszteletben tartjuk a kisebbségeket. Nem mondhatjuk, hogy ez tartani fog egy ideig, ami után mind egyformák leszünk. Mi nem azért vagyunk kisebbség, mert diszkriminálva vagyunk, hanem azért vagyunk kisebbségiek, mert más kultúrájú emberek vagyunk…. A magyar nyelv valamikor is egy nagy európai ország nyelve volt. Egy monarchia, az Osztrák-Magyar Monarchia nyelve volt egy európai nyelv. A magyaroknak meg kell mutatniuk, mennyire fontos tudni a magyar nyelvet. Én javasolnám mindenkinek, aki érintkezik a magyarokkal, aki a magyarokkal él, tanulja meg a magyar nyelvet, mint ahogy minden magyar tud horvátul” – fogalmazott a Magyar Napló számára az isztriai Furio Radin.

Mile Horvát szerb kisebbségi képviselő szerint hét aktív horvát parlamenti képviselő egy időben még nem tartózkodott Baranyában: „Arra hogy három-négy képviselő egy időben itt volt ezen a vidéken, már volt példa, de hogy heten, illetve nyolcan össze tudtunk jönni, erre szerintem még nem volt példa. Ez nagyon sokat jelent a kisebbségeknek is, de minden itt élő embernek egyaránt. Ez kölcsönös tiszteletet is jelent a kisebbségi képviselők körében, akik ugye, egy erős parlamenti frakciót is képeznek… Az év jórészt feszültségekkel lesz átszőve, mivel a választások hangulatában fog zajlani. Május végén a kisebbségi tanácsok és képviselők megválasztására kerül sor, amelyek mondhatjuk, a legfontosabb választások, majd az év vége felé a parlamenti választásokra is sor kerül. Az egész politikai élet valamilyen szinten megmérettetik, és függni is fog az említett választások eredményeitől. Mondhatjuk, hogy a kisebbségiek soraiban élénken zajlik majd ez az év. Mi egyébként is nagyon aktívak vagyunk, mint frakció, főleg mert az utolsó időkben a parlamenti többség is tőlünk függ. Aktívan részt veszünk a jelentősebb vitákban, a kulcsfontosságú dolgokat a frakción belül is megvitatjuk. Igyekszünk szolidárisak lenni egymás támogatásában.”

Dragan Crnogorac, szerb kisebbségi parlamenti képviselő szerint „felettébb hasznos és nagyon jó hogy ilyen formában is össze tudunk jönni beszélgetni – majd így folytatta: Amikor egy hivatalos vitában vagyunk, különféle ügyeket oldunk meg, közülünk mindannyian a saját kisebbségünk szempontjaira helyezkedünk, és akkor azt igyekszünk összehasonlítani más kisebbségekkel, más helyzetekkel. Azonban sokkal jobb az, amikor látjuk is azt, mivel szembesül egy adott kisebbség. Nagyon sok közös van bennünk, de vannak specifikus helyzetek és ügyek. A magyaroknak itt nincsenek biztosítva azok az anyagi eszközök, amelyek az úgynevezett fenntartási költségeket fedeznék, amelyek a projektek és programok megvalósításában felettébb szükségesek. Gondolok itt a Magyar Ház-projektre vagy az oktatási-nevelési, illetve hagyománymegőrző tevékenységekre. A kulturális örökségük, hagyatékuk, ahogy más kisebbségek esetében is, a horvát kulturális örökség része, amit a kisebbségek képviselnek. Erre a horvát államnak sokkal többet kell szánnia, sokkal többet kell adnia, sokkal konkrétabb kell, hogy legyen… Amit itt ma láttam, az az, hogy a magyarok tudják, milyen irányba haladnak, tudják, mit akarnak. Ebben azonban az állam nem vállal elegendő szerepet. Remélem, hogy mindenekelőtt a két ország közti viszony hozzájárul majd a helyzet megoldásához. Ugyanakkor van Kisebbségi Hivatal, vannak parlamenti képviselők, vannak állami szervek, és amikor majd mi, parlamenti képviselők vitatkozni fogunk különböző szinteken a magyar kisebbség problémáiról, azt sokkal jobban megértjük, hiszen most láttuk, tapasztaltuk tevékenységüket és ennek köszönhetően egy teljesen más képet is tudunk majd alkotni”.

Vladimir Bilek, a horvátországi csehek és szlovákok képviselője is nagyra értékelte az előzménytelen, magyar kezdeményezést, mivel – mint elmondta a Magyar Naplónak – a konzultáció keretében értékes tapasztalatcserére és helyzetelemzésre is lehetőség adódott. A kötetlen légkör és a barátságos közeg nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nyugodtabb, feszültségektől mentes hangulatban tudják megbeszélni a közös gondokat, a terveket és a tennivalókat. Mint fogalmazott: „a jelenlegi helyzetünket, a lehetséges választási törvény módosításait, mivel egyes pártvezetők elindítottak bizonyos folyamatokat a kisebbségi jogok megkurtítására célozva… A mai találkozónk rámutatott arra, hogy többször lenne szükség az ilyen találkozókra, eszmecserékre. Annak ellenére, hogy mindannyian más kisebbséget képviselünk, a közös jogainkat együtt képviseljük. Gondolok itt az iskoláztatásra, a kulturális autonómiára, a nyelv megőrzésére, és számunkra talán ez kell, hogy legyen az elsődleges feladatunk.”

Aleksandar Tolnauer a zágrábi Kisebbségi Tanács elnökeként csatlakozott a kisebbségi parlamenti képviselőkhöz. Ő is pozitívan értékelte a pélmonostori spontán „kisebbségi kerekasztalt”. Úgy vélte, a tanács és a kisebbségi képviselők – egymással szorosan együttműködve – az elmúlt év folyamán több felmerült problémát jól oldottak meg, de elégedettségre csak részben van ok: „Beszélnünk kell a kisebbségi problematikáról és persze a jó példáról is, amelyet tapasztalhatunk itt a magyar kisebbség soraiban. Vannak kezdeményezések a kisebbségi törvény módosításaira. Azonban tudni kell, hogy ez egy alkotmánytörvény, amelynek a megváltoztatása a szavazatok kétharmados többségét igényli. Kétirányúak ezek a módosítási kezdeményezések, mivel egy részük arra irányul, hogy a kisebbségi jogok növekedjenek, de vannak olyan kezdeményezések is, amelyekben mi azt véljük felfedezni, hogy jogainkat korlátozni szeretnék, ami nem tenne jót nekünk, kisebbségieknek, de Horvátországnak sem.”

A házigazda Juhász Sándor konklúziója szerint „problémáinkat vitattuk meg, a következő időszak, illetve ciklus közös fellépéseinek a lehetőségeit is górcső alá vettük, illetve a pártokat is. Ugyanis nekünk az érdekeket is figyelembe kell venni, hogy melyek azok, amelyeket képviselnünk kell. Ahogy már mondtam, jelentős erőt képviselünk, ami be is bizonyosodott, amikor a költségvetési viták zajlottak.

Büszke vagyok arra, hogy bemutathattuk a többi képviselőnek, hogyan működünk, a horvátországi magyarság, hogy lássák az eredményeinket, és hogy jobban megismerjenek minket. Amint említettem, át kell gondolnunk azt is, mi is lesz a szerepünk a következő évben. Azzal, hogy kezdeményeztem ezt a találkozót, és ide invitáltam képviselőtársaimat, az volt a célom, hogy bemutassuk, mivel is foglalkozik a magyar kisebbség. Egy fura folyamat közepén vagyunk. A többiek talán nem is igazán értik, mi az, amivel mi foglalkozunk. Gondolom, hogy nincs teljes mértékben betekintésük abba, mit is jelent a horvátországi kisebbségek soraiban a magyar kisebbség. A volt állam szétesését követően, mondhatjuk úgy, hogy új kisebbségek jöttek létre, de azok az autochton kisebbségek, amelyek itt élnek évszázadok óta, mint a magyar, a szlovák, az olasz vagy a szerb kisebbség, máshogy működnek, mint a többi kisebbség, mondjuk a bosnyák, az albán, vagy a roma. Ugyan többen vannak, mint mi, de nekünk megvannak az intézményeink, megvan az, amit elődeink megteremtettek. Mi arra építjük a munkánkat. Képviselőtársaim talán nem is érzékelik ezeket a dolgokat. Emiatt is nagyon örülök, hogy itt Baranyában, Pélmonostoron találkoztunk, és be tudjuk mutatni munkánkat, eredményeinket. Meg kell mondanom, nagyon meglepődtek a látottaktól és hallottaktól”.

Rátérve Juhász képviselőnek a pélmonostori Magyar Házban tartott sajtótájékoztatójára, melyről a Magyar Napló legfrissebb számában olvashattunk, a MESZ elnöke elmondta: azért fordul a sajtó révén a közvéleményhez, hogy figyelmeztessen és segítséget kérjen: „nem megfelelő számban dolgoznak magyarok a horvát közintézményekben, hivatalokban, önkormányzatokban.” Juhász állítását megdöbbentő konkrétumokkal támasztotta alá.

A magyaroklakta Dél-Baranyában és a Drávaszögben, ahol a kisebbségi nyelvhasználatot illetően a pozitív diszkrimináció elve alapján a törvény kötelezettségeket ró az államra: „az adatok azt mutatják, hogy a legalapvetőbb jogainkat, amelyek megilletnek bennünket a nemzeti kisebbségekről szóló törvény által, néhány járásban nem tisztelik. Baranyában körülbelül 5880 magyar él, ami, ha Baranyát nézzük, több mint 15 százaléka az összlakosságnak. Elemezve a helyzetet, meglepődve tapasztaltuk, hogy a Hercegszöllősi járáson kívül minden járásban és Pélmonostor városban aránytalan a magyarok foglalkoztatása a közigazgatási egységekben.”

A pélmonostori helyzetelemző politikus bármerre is tekint a szűkebb pátriájában, mindegyre csak a hatósági diszkriminációval szembesül: „A Bellyei járásban nincs egy magyarul tudó hivatalnok, egy személy vallja magát magyarnak, de ő sem beszéli nyelvünket. Ugyanez a helyzet a pélmonostori Városi Hivatalban, ahol a 17 dolgozó közül egyik dolgozó sem tartozik a magyar kisebbséghez. A Dárdai járásban és a Baranyaszentistváni járásban is sajnos ezt tapasztaltuk, a Darázsi járásban, amely a harmadik legmagyarabb járás Baranyában, egy hivatalnok vallotta magát magyarnak, aki tudomásunk szerint nem beszéli a magyar nyelvet. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a baranyai közigazgatási egységekben alacsony a magyarok foglalkoztatása, ez messze van attól az átlagtól, amelyet a törvény előír.”

Nem lehet attól sem eltekinteni, hogy a háttérben objektív nehézségek is meghúzódnak, hisz az uniós csatlakozás, 2013. július elseje után Horvátországot a fiatalok nagy számban hagyják el, a munkanélküliség pedig mindenütt nagymértékben van jelen, elsősorban Dél-Baranyában. Viszont mindez magyarázatképpen nem szolgálhat a jogfosztásra.

Éppen egy másik kisebbség, a horvátországi olaszok példája mutatja, hogy nem törvényszerű a diszkrimináció, amit természetesen nem mulaszt el megemlíteni a magyar képviselő: „Isztriában az olasz kisebbség az összlakosság 6 százalékát teszi ki, mégis elképzelhetetlen, hogy egy hivatalban nem tudnak olaszul beszélni, hogy nem használják az olasz nyelvet, vagy, hogy nincs olasz írás a városok, települések és a hivatalok tábláin. Nekünk is ezt a modellt kellene követnünk. Arra a következtetésre jutottunk, hogy ez nem is annyira a törvényen múlik, ez inkább egy demokratikus társadalom eredménye lehetne.”

A nemzettársait sújtó diszkrimináció érvényesülése túlmutat a magyar közösség jogos, és nem győzzük hangsúlyozni, a törvény által szavatolt elvárásain. Juhász külön kiemelte sajtónyilatkozatában, hogy e diszkrimináció kárvallottjai nemcsak a horvátországi magyarok, a következmények távolabb is mutatnak: „Az Európai Unióhoz való csatlakozás után a járások az EU-alapokból igyekeznek anyagi forrásokhoz jutni, ezeknek a járásoknak magyarországi partnereik vannak, ahogy a járásokban működő egyesületeknek is. Ennek ellenére a közigazgatási egységekben nem dolgoznak magyarok, így nem is várhatjuk el, hogy a magyarországi partnerekkel való együttműködés jobbá teheti a Baranyában élő emberek életét és Baranya gazdaságát.”