Felhívás az ukrán hadsereg magyar katonáihoz: „Magyarok! Ne legyetek eszköz a kijevi rezsim kezében.”

Megszólalt a héten Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke és az Indexben megjelent, Magyarul üzent Donyeck a kárpátaljaiaknak címmel közreadott cikkében elmondja véleményét az ukrán hadseregben szolgáló, Donyeck és Luganszk térségében harcoló magyar katonáknak címzett, interneten keringő magyar nyelvű szórólapról. Nem találja meglepőnek annak felbukkanását, bár arról nincs információja, hogy az a katonákhoz is eljutott. Kétli, hogy a „jó minőségű magyar szöveg” a kelet-ukrajnai szakadárok között készült volna, és azt sem tartja valószínűnek, hogy „amögött olyan kárpátaljai magyarok állnának, akik nyílt háborúellenességüket összekötötték Moszkva melletti kiállással, bár tavaly szeptemberben volt olyan kárpátaljai magyar ifjúsági politikus, aki így tett.”

A napokban, meg nem erősített hírek szerint négyre növekedett a kelet-ukrajnai konfliktus kárpátaljai magyar nemzetiségű áldozatainak száma. A beregszászi Tóth Sándor, a 128-as gépesített lövészdandár egyik páncélozott csapatszállító harci járművének parancsnoka a debalcevei kivonulás közben esett el, számolt be az újabb tragédiáról a beregovo.today internetes hírportál, egy önkéntes beszámolójára hivatkozva. Az is igaz, hogy mindeddig se a családot, sem pedig a város polgármesterét nem értesítették a hatóságok a szerződéses katona halálhíréről, ami akár amellett is szólhatna, hogy az információ pontatlan és esetleg Tóth Sándor mégis átvészelte az oroszbarát felkelők tüzérségi támadását.

Csakhogy a Kárpáti Igaz Szó legfrissebb számában olvasottak nem kecsegtetnek túl sok reménnyel ezügyben, hiszen Balogh Csabának a vezércikkében, a Hadügyi fejetlenség-ben arról olvashattunk: teljes a káosz a kárpátaljai hadkiegészítő parancsnokságon, az adatbázisok hiányosak és nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Az ottani zűrzavart jól jellemzi, hogy olykor a harci cselekményekben részvevő kárpátaljaiak sorsáról többet tudnak az újságírók, mint maguk a katonai hatóságok, sőt már az is előfordult, hogy sajtótól véletlenszerűen megkapott információkkal pontosították a hadba küldöttek katonai kartonjait.

Ezért is kell kezelni kellő fenntartással a mozgósításokról szóló hivatalos közléseket, köztük például azt a Kárpát-medencét bejáró hivatalos bejelentést is, mely szerint az újabb mozgósítás során mindössze négy magyar nemzetiségű kárpátaljai fiatalnak kellett katonai szolgálatra jelentkezni. Már csak azért is indokolt a bizalmatlanság, hiszen az haditikokra előszeretettel hivatkozó mindig titkolózó megyei egyenruhások, ha kérdezik őket, hallgatnak és „nem tudnak semmit”, de velük ellentétben, Kárpátalja megye vezetője például nemrég elszólta magát: csak a felkelők által bekerített területen 1700 kárpátaljai lehet.

„Elnézve a kárpátaljai hadkiegészítőben lévő zűrzavart, sokaknak nem kell tartani az újabb mozgósítástól. Maguk a parancsnokok is beismerik, nem teljes a sor- és hadkötelesek adatbázisa.” – osztotta meg olvasóival ennek a káosznak a „pozitív vonzatát” a Kárpáti Igaz Szó munkatársa, majd a hadügyi fejetlenséget igazoló példák hosszú sorát említve jut el a kínzó kérdésig: „az ország vezetői miért áltatják valótlanságokkal a lakosságot, miért nem vetnek véget az értelmetlen vérontásnak?”

Ahol, ezek szerint, a káosz, a fejetlenség, a közvélemény félrevezetése a napi rutin, ott ahol a hírek és rémhírek egyaránt hitelt érdemlőnek tűnnek és a teljes bizonytalanság ül tort, ott ahol anyák és apák gyűjtenek, hogy hadba küldött fiaiaknak golyóálló mellényt vásároljanak, ott ahol az egyház is kénytelen volt maga is „karitatív” gyűjtésbe fogni és az ebből vásárolt csizmákat, golyóálló mellényeket és más, személyi védelmet szolgáló eszközöket annak rendje-módja szerint a hadseregnek felajánlani, ez a terep ideális a bajkeverők, a zavarosban halászni akarók, a beépített emberek, és ne kerteljünk, mondjuk ki, a provokátorok számára. Az internet pedig nem kevésbé ideális „munkaeszközük”, élnek is a lehetőséggel.

Február eleje óta kering különböző közösségi oldalakon az alábbi, ékes magyar nyelven megírt szórólap, melynek címzettjei a Kelet-Ukrajnában szolgáló kárpátaljai magyar katonák:

„Magyarok! A hatalombitorló kijevi rezsim olyan háborúba küld titeket, amit az ukrán nacionalisták és oligarchák saját országuk népe ellen visel! Ez nem a ti háborútok. gondolkozzatok el azon, hogy érdemes e küzdeni a pénzes zsákok és hataloméhes őrültek érdekekeiért? Miközben titeket a Donyecki és Luganszk megyék lakossága ellen küldenek, nők és gyermekek ellen, egyetlen egy magát „szabadnak” és „demokratikusnak” nevező kijevi kormány sem volt hajlandó ratifikálni az 1991-es Népszavazás eredményeit, mikor is Kárpátalja letette szavazatát a nyelvi, kulturális, gazdasági és területi autonómia mellett. A Donyeckben és Luganszkban, Kramatorszkban és Szlavjanszkban harcoló népfelkelők egyben Kárpátalja szabadságáért is küzdenek! Magyarok! Ne legyetek eszköz a kijevi rezsim kezében! Ne harcoljatok a népfelkelők ellen! Délkelet lakossága nem ellensége a magyarságnak!

Arról, hogy a címzettekhez eljutott-e a röplap, arról egyelőre nincsenek adatok. Ami viszont tény: az bő három hete a világhálón kering, és gyaníthatóan nem marad hatás nélkül.

Az Index Nyilas Gergely révén annak próbált utánajárni, hogy miként értékelik Kárpátalján ezt a szóróanyagot és kinek/kiknek állhatott érdekében egy ilyen tartalmú felhívás elkészítése és népszerűsítése. A cikkében megszólaltatott Zubánics László, az Ukrajnai Magyarok Demokratikus Szövetsége (UMDSZ) elnöke jó választásnak bizonyult, hiszen a politikus-közéleti ember, szépíró és lapszerkesztő, aki múltév decemberében váltotta a nagyobbik kárpátaljai magyar szervezet élén Gajdos Istvánt, egyúttal történész is, Kárpátalja históriájának és azon belül a régió művelődéstörténetének egyik legavatottabb ismerője és népszerűsítője. Őt régóta közelebbről is ismerve nem hat túlzásnak, ha azt mondjuk: amiről Zubánics László Kárpátalján nem tud, az talán meg se történt. Róla még annyit, hogy a ma 44 esztendős Zubánics már 19 évesen tagja lett az ’90-ben még egységes Kárpátaljai Magyar Kulturális Szervezetnek, a KMKSZ-nek és a negyedszázados közéleti szerepvállalás nem gátolta abban, hogy folyamatosan publikáljon. Tanulmányai és cikkei több országban jelentek meg, továbbá nevéhez öt önálló és több gyűjteményes kötet fűződik. Ötödik éve az Ungvári Nemzeti Egyetem Humán-Természettudományi Magyar Kara magyar történelem és európai integráció tanszékének adjunktusa, a kar nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó dékánhelyettese.

Zubánics szerint „nem meglepő egy ilyen magyar nyelvű szórólap felbukkanása, – majd hozzáteszi – bár nem tudunk arról, hogy a katonákhoz is eljutott volna”. Kizártnak tartja, hogy a jó minőségű magyar szöveg Donyeck vagy Luganszk megye szakadárjainak műve lenne. Azt is kétli, hogy a szórólap mögött olyan kárpátaljai magyarok állnának, akik „nyílt háborúellenességüket összekötötték Moszkva melletti kiállással, bár – mint elmondja – tavaly szeptemberben volt olyan kárpátaljai magyar ifjúsági politikus, aki így tett.”

Zubánics elejtett megjegyzése okán nem fölösleges egy kitérőt tennünk. Érdemes felidézni, hogy múlt év szeptemberében az UMDSZ Ifjúsági Szervezetének akkori elnöke, Dupka Nándor a magyar szélsőjobbal együtt Budapesten akart tiltakozó megmozdulást szervezni előbb a Bem térre majd a Kossuth térre Kárpátalja autonómiájáért. Bizonyára merőben véletlenül, történetesen épp azzal egyidőben, hogy a moszkvai Izvesztyija terjedelmes interjút közölt Pjotr Geckoval, a ruszin nemzeti mozgalom vezetőjével, az ún. Kárpátaljai Rusz Köztársaság „miniszterelnökével”.

Az addig nem sok vizet zavaró, a feltételezések szerint az orosz kormánykörök támogatta szervezetnek az elnöke, a Парламент Венгрии просят поддержать автономию Подкарпатской Руси (A magyar parlament kérni fogja a Kárpátaljai Rusz Köztársaság autonómiájának támogatását) címmel szeptember 13-án közölt interjújában egyebek mellett azt is elmondta: hamarosan azzal a kéréssel fordulnak a budapesti Országgyűléshez, hogy ismerje el Kárpátalját, mint autonóm köztársaságot.

A súlytalan ruszin szervezetnek nem ez volt az első próbálkozása az autonómia követelésével, viszont aligha véletlen, hogy az kezdeményezéssel ily kitüntetett módon foglalkozott egy vezető orosz napilap. Egy, az időzítésében is érdekesnek tekinthető Izvesztyija-interjú kapcsán akkor született, a Mandineren is közreadott elemzés így értékelte a fejleményt: „a jelenlegi kiélezett ukrajnai helyzetben az orosz kormányhoz közel álló lapban megjelent interjúból az is következhet, hogy Moszkva Keleten és Nyugaton is nehézségeket okozhat az ukrán vezetésnek. Egyúttal nyílt állásfoglalásra kényszerítheti az Orbán-kormányt, s mindenkit, aki a témával kapcsolatban eddig csak szónokolt, és kínosan egyensúlyozott az ellenérdekelt felek között.”

Bizonyára az is csak a „véletlen” műve lehetett, hogy a tervezett budapesti szélsőjobboldali megmozdulás előtti napokban Kijev is hallatni akarta a hangját. Megszólalt Hennagyij Druzenko, a nemzetiségi és etnikai kérdések kijevi főmegbízottja és nyomatékosan kijelentette: az ukrajnai, azon belül a kárpátaljai magyarság veszélyt jelent az ukrán államra. A Kárpáti Igaz Szó ekképp idézte Druzenko szavait: „Ukrajnában a legproblematikusabb etnikumok közé tartoznak a magyarok, a cigányok, a románok és az oroszok. A romák alacsony iskolázottságuk és szocializálódásuk miatt okoznak problémát az államnak. A magyarokkal pedig az a gond, hogy erős nemzeti identitásukat felhasználva akadályozzák a mobilizációt. Ugyanez a románokra is igaz, állítja a politikus. A kárpátaljai magyarok szemére veti még, hogy autonómiatörekvéseikkel hozzájárulnak az ország destabilizálásához. Ebben ráadásul a Kremllel szoros kapcsolatot ápoló magyar kormány is aktív szerepet játszik, állítja Druzenko.”

Bár a tervezett budapesti tüntetés elmaradt (elmosta egy viharos eső) s közben az UMDSZ akkori megbízott elnöke, Zubánics egy elhatárolódó Álláspontban elítélte saját ifjúsági szervezete vezetőjének provokatív akcióját, a bajkeverők, nem is annyira váratlannak számító helyről segítséget kaptak: Patrubány Miklósék otthont adtak a szélsőjobboldal rendezvényének, ahol Dupka Nándor mellett Budaházy György és Gaudi-Nagy Tamás voltak a főszereplők. Az Indexben akkor Nyilas Gergely részletekre menően az Az orosz medve dönti le Trianont című cikkében be is számolt erről az obskúrus rendezvényről, melyre Magyarok Világszövetségének székházában került sor, ahol Budaházy György így tüzelte a kárpátaljai magyarokat: „Az orosz medve ledöntötte a kerítést, a magyaroknak csak be kell sétálniuk rajta”.

Túl sok szót a továbbiakban nem is vesztegetnénk erre a zavarkeltő epizódra, viszont a különös história utóéletének volt egy olyan érdekes „mozzanata”, ami akkoriban felkeltette az érdeklődésünket. A tüntetéskezdeményező Dupka Nándor a budapesti szereplése utáni napon a Facebookon a következő bejegyzést tette: „Dupka Nándor elutazott: irány Moscow, Russia (az indulás helye: Budapest Ferenc Liszt International Airport), majd rögtön magyarázkodott is a közösségi hálón: „Minden félre értést megelözve szeretném kijelenteni, hogy Oroszországban magyarként a magyar mezögasdasági termékek megszervezésse lesz a feladatom.” (Az eredeti helyesírást vettük át, a 2014. szeptember 13-i állapot szerint. A bejegyzés nem sokkal később törölték!)

Visszatérve Zubánics Lászlónak az eheti Indexes megszólalására és az ominózus provokatív szórólapra mindenekelőtt rögzítsük: a Moszkva barát szakadárok érdekeit szolgáló „felvilágosító” röpcédula szerzője/szerzői remek érzékkel építették a propagandaanyagba a kárpátaljai magyarok egyik legnagyobb sérelmét, nevezetesen azt, hogy Kijev majd negyedszázada alkotmányos mulasztásban van velük szemben. Mert való és igaz: hiába döntöttek 24 éve, 1991 december elsején az ottlakók népszavazással Kárpátalja különleges önkormányzatiságáról és a Beregszász központú Magyar Autonóm Körzet létrehozásáról, a népakaratot azóta se akarja tudomásul venni az ukrán hatalom.

Megalapozott sérelmek ide, alkotmányos mulasztás oda, az UMDSZ elnöke biztos abban, hogy helyben élő kárpátaljai magyarhoz nem köthető ez a magyarokhoz szóló felhívás.

„Most óvatosság jellemzi a kárpátaljai magyarokat, még a közösségi oldalakon is óvatosan kommentelnek a háborúval kapcsolatosan” – mondja el és úgy látja, hogy szülőföldjén „a magyar közösség visszatért a kilencvenes évekbe, amikor attól tartott, hogy megfigyelik és nyilvántartást készítenek róluk.” A félelem jogos, hisz a Korrespondent ukrán hírportál tegnap már arról cikkezett: börtön járhat azoknak, akik közösségi oldalakon szót emelnek a mozgósítás ellen és a jövőben minden olyan posztolóval szemben, aki negatívan viszonyul mozgósításhoz, 24 órán belül vizsgálatot indít az ukrán titkosszolgálat, az SZBU.

„Aki szembe megy, – mondja el az Index munkatársának – azt már könnyen érheti a szeparatizmus vádja, ezért mindenki igyekszik csöndben meghúzni magát. Ezért aztán a mozgósítással kapcsolatban sem szívesen nyilatkozik senki.”

Zubánics arról is beszámol, hogy az ukrán haderő feltöltése nagyon vontatottan halad, a mostani mozgósítási hullámban mindössze a behívottak 20-25 százaléka öltött egyenruhát. Ennek oka szerinte kettős: „ezt részben az okozza, hogy nagyon alacsony az egészségügyileg alkalmas potenciális katonák száma – a behívó 25-60 közötti, már korábban szolgált férfiakra vonatkozik –, másrészt, hogy a papírt nagyon kevesen veszik át. A kis közösségek igyekeznek értesíteni egymást, ha aktuális a behívók kézbesítése, de van, hogy erre sincs szükség: az érintett férfiak nagy része már eddig is külföldön dolgozott, így nem is tudná átvenni a papírt.”

Az utóbbiak számára jól jött a kedvezményezett honosítás meg a magyar útlevél és „ez nem csak a magyarlakta településekre, hanem az ukránokra is igaz. Kétségtelen azonban, hogy a kárpátaljai magyarok számára a külföldi munkavállalást megkönnyítette az egyszerűsített honosítási eljárás. A tapasztalat szerint azonban a kelet-ukrajnai háború újabb lendületet adott a magyar állampolgársági kérelmeknek. Ezután sokan már Ukrajnán kívül – bár nem feltétlenül Magyarországon – képzelik el jövőjüket.”

Az eddig elmondottak alapján az sem meglepő, hogy senkinek sincsenek megbízható adatai arra vonatkozóan: valójában hány magyar nemzetiségű részvevője lehet a keleti országrészben dúló harcoknak. Az UMDSZ elnöke is csak becsülni tudja a számukat, ő csak arra mer hagyatkozni, amiről konkrét információja is van. Az általa ismert 80-as szám már csak azért is alacsonynak tűnik, mert a vele interjút készítő újságíró nemrég Kelet-Ukrajnában járva (az Index munkatársainak többrészes, remek tényfeltáró riportsorozata ide kattintva érhető el) a katonai vonalakon lévő ukrán ellenőrzési pontokon nagyon gyakran, talán túlságosan is gyakran találkozott kárpátaljai magyar katonákkal. Arról viszont meg van győződve, és ezt külön hangsúlyozza is: a katonai behívók világában nincs nemzetiségi diszkrimináció, nem igazak azok a rémhírek melyek szerint magyarokat tömegesen szólítanak hadba.

Mindezekről bővebben is szó esik a Zubánicsot megszólaltató Index cikk záró mondataiban. Mielőtt ezeket közreadnánk, jegyezzük meg: az interjú készítése pillanatában még nem érkezett hír a beregszászi Tóth Sándor elestéről, ezért említ Nyilas Gergely beszélgetőpartnere négy helyett „csak” három kárpátaljai magyar hősi halottat:

„Zubánics szerint azonban a magyar szervezetek előtt nincsenek olyan adatok, amelyekből állítható, hogy Kárpátaljáról nagyobb arányban hívnának be katonákat, mint Ukrajna más részeiből. Kivéve persze Donyecket és Luganszkot: az innen eljött ukrán állampolgárokat nem érinti a behívó és az önkéntesek közé is visszafogottan veszik őket fel. Ez azt is mutatja, hogy Kijev nem bízik a terület civiljeiben, ami viszont gyengítheti Kijev esélyeit a számára megfelelő rendezésre. 

Ráadásul a többi területen ellenérzést szülhet, hogy a jó erőben lévő menekült donyecki apukának nem kell harcolnia az otthonáért, ahová viszont el kell mennie a távolban élő fiatalnak.

Zubánics körülbelül 80 kárpátaljai magyarról tud, aki szolgálatot teljesít a donyecki térségben. (Hogy szakadár oldalon vannak-e, nem tudni. Donyeck és Luganszk megyében 200-200 kárpátaljai magyar gyökerű személy él, elméletileg kerülhettek ki Donyeck-párt harcosok közülük is.) A harcoló kárpátaljaiak nagy része szerződéses katona lehet.

Sokan közülük a 128-as munkácsi hadosztályban vannak, amely épp a vonal legérzékenyebb pontján, Debalcevóban teljesített szolgálatot. A kivonás már folyamatban van, de egy részük még mindig a szakadár erők által több-kevésbé bekerített katlanban van. Eddig három kárpátaljai magyar katona esett el a harcokban, mindhárman szerződésesek voltak.”