Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (január 25-31. )


-A A+

Sem a szülők, sem a pedagógusok véleménye nem számított, hiába kérték az MKP és a Híd országos vezetői, hogy ne tegyék – egy csallóközi városban a színmagyar képviselőtestület saját elhatározásából megszüntetett egy magyar iskolát

Megszólalt a héten a felvidéki Körkép hírportálon Komjáthy Petőcz Andrea és a Statisztikává degradált oktatásügy – Ez történt Gútán címmel megjelentette cikkében értékelte azt a két nappal ezelőtt megtartott gútai képviselőtestületi ülést, ahol a kizárólag magyarokból álló grémium a két városi fenntartású magyar iskola közül az egyik megszüntetéséről döntött. Az iskolaösszevonással járó helyi kezdeményezéssel szemben hiába léptek fel az MKP és a Híd országos politikusai, a két párt helyi képviselőinek döntő többségét, élükön az MKP-s polgármesterrel, ez nem érdekelte. Fittyet hányva az országos érdekekre, szembehelyezkedtek az egész felvidéki magyar közösség elvárásaival és érdekeivel. A döntés ellen sikertelenül tiltakozott számos helyi szülő és pedagógus, akiknek a transzparensein levő feliratai  – „Nekünk kellenek az iskolák!!!”, „Nálatok a hatalom, nálunk a jövő!”, „Mentsük meg a sulit!!!”, „Ne rombolj, ne pusztíts! hass, alkoss, gyarapíts!”, „El a kezekkel a gyermekeinktől!”, „Városházi ’pedagógusok’! Szégyelljétek magatokat” nem hatották meg a példátlan verdikt meghozóit.

„Az MKP számára minden magyar iskola fontos, különösen igaz ez olyan településeken, ahol az egyetlen magyar iskola bezárása egyben a magyar nyelvű oktatás megszűnését is jelenti. A gútai önkormányzati iskolák esete szerencsére nem ilyen. Az MKP számára elfogadhatatlan, hogy olyan városban is hasonló lépésre kényszerülnek – készülnek, ahol ez még gazdaságilag és létszámban sem indokolt … ezzel a precedenssel olyan lavina indulhat el, amely számos egyéb, különösen a peremvidéken vagy szórványban működő iskola sorsát is eldöntheti. Sok önkormányzat ugyanis erőn felüli kitartással és elszántsággal tart fenn kisiskolákat, ezek jövője nagyban a tömbben tanúsított magatartáson is múlik.”

„Önök a holnapi nap folyamán döntést kívánnak hozni arról, hogy összevonják a városban működő két, önkormányzati fenntartású alapiskolát, a Rákóczi Alapiskolát és a Corvin Mátyás Alapiskolát. Arra szeretném Önöket kérni, hogy ne tegyék ezt. Kérésemet két dologgal szeretném megindokolni. Először is minden józan számítás szerint két magyar iskola több mint egy. Akkor, amikor mindkét iskolának elegendő számú diákja van, akkor, amikor a Rákóczi Alapiskolába 230 gyermek jár, a Corvin Mátyás Alapiskolába pedig 400-nál is több, nem állja meg a helyét az az érv, hogy a kisebbik iskola nem fenntartható. A szlovákiai magyar alapiskolák nagy többsége 250 diák alatti, és nagyon sok olyan példát tudnék felsorolni, ahol a 250 létszám alatti iskola sikeresen, önkormányzati plusztámogatás nélkül működik.

A szülők, diákok, pedagógusok, a szakmai szervezetek és a politika évek óta vállvetve küzd azért, hogy sikerüljön megőrizni a kis létszámú iskoláinkat. Folyamatosan érvelünk a kisiskolák létjogosultsága és szükségessége mellett. Egy ilyen helyzetben megszüntetni egy nagy iskolát (hiszen a Rákóczi iskola nagy iskola) olyan precedenst teremtene, amely után joggal kérdezhetik majd tőlünk a parlamentben és minden fórumon: minek kardoskodtok az iskoláitok mellett, ha a saját önkormányzataitok önként, külső nyomásgyakorlás nélkül döntenek a megszüntetésükről?

Félreértés ne essék, senki sem kérdőjelezi meg az önkormányzat mint fenntartó jogát, hogy döntsön a fenntartásába tartozó iskolák sorsáról. De mindenkinek az lenne a jó, ha a város lakói úgy tekinthetnének vissza a mostani önkormányzati képviselőkre, mint akik harcoltak a magyar iskolákért és megtartották azokat a jövő gyermekeinek, nem pedig úgy, mint akik megszüntettek egy jól működő magyar iskolát. Bízom a józan ítélőképességükben és a jószándékukban.”

Kiss Beátának, a felvidéki Magyar Közösség Pártja (MKP) oktatáspolitikai alelnökének és Vörös Péternek a Híd parlamenti képviselőjének Csallóköz egyik legnagyobb, 77 százalékban magyaroklakta városa, Gúta vezetőihez intézett minapi nyílt leveleiből idéztünk fentebb.

Amit a két párt oktatási ügyekben illetékes szakpolitikusa kért a kizárólag magyarokból álló gútai városvezetéstől, az sajnos falra hányt borsónak bizonyult. Hiába bízott Vörös Péter a döntéshozók jószándékában és józan ítélőképességében, hiába figyelmeztette Kiss Beáta a kizárólag magyarokból álló képviselőtestület tagjait, hogy amennyiben önként megszüntetnek egy magyar alapiskolát (Szlovákiában így nevezik az általános iskolákat) ezzel precedenst teremtenek negatív folyamatok elburjánzásához – a kérlelésük nem hatott, ahogyan a gútai szülőknek és pedagógusoknak az önkormányzat ülésére szervezett tiltakozó megmozdulása sem gondolkozatta meg a kíméletlen iskolabezárókat.

Mielőtt az olvasóink közül bárki arra gondolna, hogy Gútán az önkormányzatnak olyan gondokkal kellet volna szembesülnie, amit a drámaian csökkenő tanulólétszám miatt Kolozsváron vagy Sepsiszentgyörgyön kényszerűségből sajnos meg kellett tapasztalnia az itt élő magyaroknak az elmúlt napokban, hadd szögezzük le, hogy a két politikus felelős döntéshozatalt szorgalmazó nyílt levelében maradéktalanul igazat állított. Nem aktuális létszámgondok indokolják a tervezett iskolaösszevonást, aminek kérdést napirendre tűzték január 30-án. És persze, nem is az önkormányzat költségvetésének drámai helyzete kényszerített ki egy ilyen el nem kerülhető döntést. Mert, ha így lett volna, mindenki széttárja a kezét… Egészen másról volt itt szó, melynek lényegét a Körkép egy szintén eheti hírmagyarázatában fogalmazta meg a főszerkesztő, Király Zsolt: „Az ügy magán hordozza a felvidéki magyar közösség összes kórképét, egyúttal magyarázatot ad arra is, miért olyan nehéz visszaverekednie magát az MKP-nak a pozsonyi parlamentbe.”

Ennek a 12-4 arányban meghozott iskolabezárási képviselőtestületi döntésnek a hátterében az állítólagos bölcs előrelátás úgymond szakmai megalapozottságú érvei álltak, melyeket egy, az önkormányzat megrendelésre készített, „érdekes” utóéletű szakértői tanulmány tartalmazott. Ez előrevetített ugyan a következő évtizedre kedvezőtlen demográfiai mutatókat Gútán, viszont távolról sem csak ebben látta a mostani radikális lépés meghozatalának szükségességét. Amint azt a testületi ülésen, Madarász Róbert, az oktatási bizottság elnöke ki is fejtette: a prognosztizálható diáklétszám csökkenés „a problémák gyökere, de nem ez az igazi gond, hanem az egyes iskolákba jelentkezők aránya, a beiskolázott diákok etnikuma, szociális hátterének egyenlőtlensége, s a gyermekhiányból adódó feszültségek.”

Ez a sajátos érvelés, melyről a későbbiekben még lesz szó, a hétfői iskolamegszüntetési határozat elfogadása előtt hangzott el a testületi ülésen. Madarász ott arról is értekezett, hogy Gútán négy alapiskola között oszlik meg a valóban csökkenő tendenciát mutató diáklétszám (a városban jelenleg két magyar, egy szlovák és egy egyházi fenntartású magyar iskola működik), viszont számolni kell „az egyházi alapiskola 2018-ra időzíthető nagyobb térnyerésével is.” Utóbbiról érdemes tudni, hogy azt a magyar állam igen nagyvonalúan támogatja.

Itt nem fölösleges egy pillanatra megállni. Ezt a korántsem elhanyagolandó információt maga a polgármester, Horváth Árpád, az iskolafelszámolás élharcosa osztotta meg az ülésen megjelentekkel, elmondva, hogy „az egyházi iskola 1,8 millió eurós támogatást kapott, amiből új tantermek és tornaterem létesül előreláthatólag 2018-ig.” Ez a bejelentés késztette cikkírónkat arra, hogy ne habozzon és megnevezze a nevető harmadik kilétét, továbbá felvessen egy olyan megközelítést, mely nemcsak e csallóközi város döntéshozóit kellene, hogy elgondolkoztasson felelősségérzetről meg nemzetpolitikai szempontokról, hanem másokat is a Dunázó délre: „Tekintettel arra, hogy a jövőben akár a szülők egy komoly hányada ezt az iskolát fogja előnyben részesíteni, mindenképpen még érdekesebbé teszi az önkormányzat hozzáállását.”

Ha ehhez hozzátesszük, amit a Körkép egy korábbi cikkéből, a Gútai iskolabezárás: Helyi magyar dilettantizmusaink és az országos ambíciók címet viselőből tudhattunk meg, miszerint az összevonást szorgalmazó koncepció egyik kidolgozója, a gútai MKP-s oktatási bizottsági elnök egyben a komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont igazgatója, a nevető harmadikból, vállaljuk a képzavar ódiumát, rögtön kettő is beazonosíthatónak tűnik. Ugyanis a komáromi egyházi intézmény vezetőjeként ő lehet az összevonás másik kedvezményezettje. Mert az összevont mamutiskola létrehozásának az egyik várható következménye az lehet, hogy sok szülő a gyerekeit a jövőben vagy a magyarországi támogatásból jól felszerepelt gútai, vagy éppen a Madarász által vezetett komáromi egyházi iskolába fogja majd íratni. (Gúta és Komárom kb. 20 kilométer távolságra van egymástól.)

Hogy miért borítékolható ez a fordulat? Emlékezzünk csak a fentebb felemlegetett iskolaügyi illetékes, Madarász Róbert érvelésre az igazi gondokról, melyek úgymond szükségessé teszik a mihamarabbi iskolaösszevonást, amikor az iskolákba jelentkezők arányáról, a diákok etnikumáról, azok szociális hátterének egyenlőtlenségéről beszélt. A tudományoskodó körülírást fordítsuk le hétköznapi nyelvre: ő konkrétan a gútai roma problémát írta körül e szavakkal, de ódzkodott, hogy azt nevén nevezze. Ezzel máris eljutunk az iskolamegszüntetés kulcskérdéséhez: az egyik gútai iskolának, a most megszüntetésre ítélt Rákóczinak túl azon, hogy nem volt túl jó vezetése, évek óta romlik az „ázsiója” mert sok roma gyereket is írattak ide. S ahogyan ez lenni szokott másutt is, a szülők közül sokan ’a cigányiskola’ helyett inkább egy másikat választottak, ami Gútán a Corvin Mátyás iskola volt.

De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk a Statisztikává degradált oktatásügy – Ez történt Gútán Komjáthy Petőcz Andrea-értékelés indítását, majd a cikk néhány általunk fontosabbnak ítélt mozzanatát.

„A gútai magyar tannyelvű alapiskolák összevonásáról szóló tegnapi önkormányzati ülésen aligha a józan észé volt a főszerep. A kívülálló szemével nézve is világos volt, hogy Horváth Árpád polgármesteren, az egyik iskola igazgatóján és a képviselőtestület többségén kívül senki sem akarta az iskolaösszevonást – legalábbis nem így.

Sem az ott megjelent szülők, sem Corvin Mátyás Alapiskola igazgatónője, sem a helyi Szülői Szövetség, és valószínűleg a gyermekek sem. A két iskola összevonásáról szóló önkormányzati ülés hátteréről a Körkép.sk már közölt írást. A kérdés csak az, hogy mi is történt valójában tegnap Gútán?”

A folytatásban számokról és emberekről esik szó, megkeseredett és józan észre apellálni próbálkozó szülőkről és pedagógusokról, akik tiltakozni próbáltak a Gútáért Polgári Társulás elnökének vezetésével. Halász, akinek nevéhez fűződik a helyi magyar és szlovák civil szervezetek évekkel ezelőtti közös nyilatkozatának tető alá hozása a sovinizmus ellen és annak a népszavazásnak a kezdeményezése is, mely a város történelmi nevének hivatalos visszaállítását kívánta elérni (a település neve 1268-tól egészen 1948-ig csak Gútaként tartotta számon mindenki, a kommunista hatalomátvétel után nevezték el Ján Kollár költőről szlovákul Kolárovonak), így értékelte a képviselőtestület gyalázatos döntését: „A ma délutáni döntés, fekete betűkkel fog bekerülni nemcsak Gúta, hanem az egész felvidéki magyarság történetébe. Nem láttam semmilyen ésszerű magyarázatot arra, hogy miért kell a két iskolát összevonni. Éppen akkor, amikor harcolunk a kisiskolák mellett, az összes magyar iskoláért. Ez a döntés szembe megy mindennel, amit én képviselek, de azzal is, amit a gútai magyarság nagy többsége gondol és érez.”

A tiltakozások, mint láthattuk, mit sem értek, az előre megírt forgatókönyvben kitüntetett szerepet kapott a hallgatóság figyelemelterelése és a kifárasztás mindenkor alkalmazható, jól bevált taktikája:

„Ahogy arról tegnap beszámoltunk, a gútai városi hivatal ülésterme megtelt szülőkkel, pedagógusokkal, újságírókkal és persze képviselőkkel. Jelen volt a két érintett iskola igazgatónője is. Az összevonás ellen tüntetők a fal mentén felsorakozva tartották transzparenseiket: „Városházi ’pedagógusok’, szégyelljétek magatokat”, „Az Iskola nem eladó”, „Mentsük meg a sulit”, „El a kezekkel a gyerekeinktől”.

Az iskolák ügyének órákig tartó megtárgyalása egy elemzés aprólékos bemutatásával kezdődött (szinte már-már szándékosnak tűnt, hogy a száraz statisztikai adatokkal elfárasszák, kedvét szegjék a tüntetőknek).

Az említett elemzés demográfiai és statisztikai adatokat vonultatott fel, amelyek szerint a következő 10 évben csökkenni fog a gútai elsősök száma – mintegy azt igazolandó, hogy szükséges az iskolaösszevonás, mert a csökkenő diáklétszámon három iskolának kell osztoznia: két városi fenntartásúnak és egy egyházinak – és a szlovák iskolát meg sem említették, ami a tegnapi döntés hatására néhány szülő szemében lehetőségként merült fel.”

A cikknek A saját iskoláját feladó igazgatónő címet viselő alfejezetében szólt Komjáthy Petőcz Andrea arról a központi kérdésről, amit szándékosan elhallgattak az iskolabezárás mellett érvelő felszólalók és természetesen „elfelejtett” róla szólni az ominózus stratégiai tanulmány, illetve az abban foglaltak megkérdőjelezhetetlensége mellett érvelő számos felszólaló:

„Beszédesebb volt azonban az, hogy mi mindenről nem esett szó. Sem a statisztika sem a képviselők nem beszéltek ugyanis a roma kérdésről, ami az egyik központi kérdése az ügynek, és a II. Rákóczi Ferenc Alapiskola igazgatónőjéről, aki a „minden cent számít” indoklással felszólalásában az összevonás mellett állt ki.

A dolog pikantériája, hogy Bagita Judit igazgatónővel az általunk megkérdezett szülők többsége nem szimpatizált, elmondásuk szerint ő a felelős az iskola színvonalának csökkenéséért (az INEKO ranglistáján a Corvin Mátyás Alapiskola 6,3 pontot szerzett, míg a II. Rákóczi Ferenc Alapiskola mindössze 3,1 pontot / Szlovákiában az INEKO oktatáskutató intézet minden évben rangsorolja szakmai szempontok alapján az ország iskoláit –n. n./).

A saját iskoláját feladó igazgatónő után még különösebb volt látni, ahogy a Corvin Mátyás Alapiskola igazgatónője, Csütörtöki Erzsébet könnyeivel küszködve kérleli a képviselőtestületet, hogy legalább gondolja át a lépést. „Lehet, hogy gazdaságilag alá tudják támasztani a majdnem szükségességét a lépésnek, viszont szerintem még nincs itt az ideje egy ilyen lépésnek.” – mondta a corvinos igazgatónő.

Arról az iskoláról van szó, ami népszerűbb a szülők körében. De jogosan merül fel az olvasóban a kérdés, hogy a diáklétszám után járó állami támogatás korában miért ő könnyezi meg a másik iskola elvesztését?

A választ az egyik szülőtől kaptuk meg, aki elmondta: ha összevonásra kerül sor, inkább kiveszi a gyermekét az iskolából, és átíratja az egyháziba. Kérdésünkre, hogy van-e olyan szülő, aki akár szlovák iskolába is hajlandó beíratni a gyermekét az összevonás miatt, azt a választ kaptuk, hogy nem is egy.”

Az iskolafelszámolók számára – persze ők óvakodtak a megszüntetés szó használatától és a mindenki számára egyedül üdvözítőnek beállított összevonásról voltak hajlandók csak beszélni – olyannyira sürgető volt a gyors döntéshozatal, hogy képesek voltak megtévesztő adatokkal is operálni. Nem véletlenül mutatott rá a cikk szerzője arra, hogy a képviselőtestületi ülésen kiderült: az átszervezésnek még anyagi szempontból is csak vesztese lehet a gútai magyarság:

„Szlovákiában a felvidéki magyarság már számos nehézséget élt meg racionalizáció, statisztikai adatok és pénzügyi érvek miatt. Eleve ezért kerültek veszélybe a kisiskolák. A gútai helyzet azonban nem ennyire egyértelmű.

Míg Lengyel István, a város pénzügyi bizottságának elnöke, teljes mellszélességgel kiállt az összevonás mellet, mondván, hogy az anyagilag is megtérül, addig Németh Iveta független képviselő, az ellenzők egyike arra hívta fel a figyelmet, hogy az összevonás után több mint 80 ezer euróval kevesebbet kap az egyesült iskola annál, mint amit a két oktatási intézmény külön-külön kapna.

„A kis létszámú alapiskolák magasabb fejkvótákkal vannak támogatva, és a Rákóczi iskola esete a 217-es létszámmal ide tartozik. Éppen ezért, bár kevesebb a diák, mint a tavalyi év folyamán, mégis magasabb összeget kapnak támogatásként. Viszont ha összevonjuk a két iskolát, akkor természetesen a fejkvóta csökkenni fog. Az átszámítások szerint – és ezt kimondottan csak azokból a táblázatokból számoltam át, amivel a hivatal is dolgozik – már a következő évben körülbelül 80 ezer euró hiányt fog mutatni.”– nyilatkozta kérdésünkre Németh Iveta független képviselő.

 A képviselőasszony ugyanezt a képviselőknek is elmondta az ülés folyamán.”

Tartozunk az igazságnak azzal, hogy elmondjuk: az iskolabezárást ellenző négy képviselő között a három független mellett ott volt egyfajta „kakukkfiókaként” az MKP-s Samu István, a Corvin iskola tanára és az MKP Országos Elnökségének tagja. Ő hasztalan próbálta, olykor már könyörgőre is fogva meggyőzni képviselőtársait arról, hogy miért meggondolatlan és felelőtlen, elsietett lépés az iskolaösszevonás és az elhamarkodott döntésnek milyen lélekromboló országos hatása lehet – szavai éppúgy nem értek célt, mint az MKP alelnök és a Híd parlamenti képviselő nyílt levele. Ő így sommázta véleményét a Körkép újságírójának: „Úgy gondolom, hogy amíg más vidékeken harcolnak az iskolákért – akár kettőért is, addig nekünk is harcolnunk kell.”

Több mint elszomorító és feketébb beszédes jelenségeket tudott sajnos prezentálni cikkének zárófejezetében a Körkép munkatársa, amikor arról számolt be, hogy miként győzedelmeskedett helyi pecsenyesütögetők akarata az észérveken és miért fog 2017. január 30.-a „fekete betűkkel fog bekerülni nemcsak Gúta, hanem az egész felvidéki magyarság történetébe.”

Olvassuk ezeket az észrevételeket és higgyünk a szemünknek, meg annak a főszerkesztői véleménynek, amit a már idézett Király Zsolt-publikáció fontosnak tartott kiemelni: amíg Gútán, az utolsó magyar tömbterületek egyikén egyesek az iskolaösszevonás luxusával érvelnek, addig a Menyhárt József vezette MKP országos szinten iskolamentési akciót folytat. Menti a kisiskolákat ahol tudja, összefog, megmozdulásokat szervez, Magyarországon, és ahol csak tud, minden létező követ megmozgat, hogy a még létező iskolák fenntartására pénzt szerezzen. Mert egyetlen magyar iskolát sem szeretne elveszteni.”

Gútán, ezelőtt két nappal 12 magyar képviselőnek mindez nem volt szempont. Számukra fontosabb volt a „jól lekövethető helyi érdekek és/vagy szűklátókörűség közepette” szembemenni Csallóköz és Gömör, Zoboralja és Mátyusföld minden magyarjának érdekével és reményével, felelős politizálásból pedig megbukni.

Következzen ezek után a már beharangozott Komjáthy Petőcz Andrea cikk fináléja:

„A két iskola összevonását a képviselők nem meglepő módon megszavazták. Azonban nem mehetünk el szótlanul néhány dolog mellett. Teljesen egyértelmű, hogy a testület úgy hozott döntést, hogy hiányzik a tényleges koncepció a hogyan továbbról. Jószerével csak nagyvonalakban tudták előadni, hogy miként fog szeptembertől működni a mamutiskola. Nem csak a képviselőket, de a polgármestert és a javaslatot előkészítőket is többször azon kaptuk az ülés folyamán, hogy alapvető információk hiányában siettetnek egy nagy horderejű döntést.

Mivel jelenleg még fogalmuk sincs, hogy a gyakorlatban miként fog működni az egyesített iskola, elhamarkodottnak tűnik Madarász Róbert kijelentése, miszerint egy pedagógusnak sem kell attól tartania, hogy elveszíti munkáját. Bár azt is hozzátette, hogy a „karcsúsítás” majd végbemegy folyamatosan azzal, hogy a nyugdíjba vonuló tanárok helyett nem vesznek fel újakat.

Szomorú, de tény, hogy a szülők és a pedagógusok véleménye nem számított a döntés meghozatalánál sem, pedig az ülésen felszólaló Fekete Szilvia elmondása szerint a szülők túlnyomó többsége nem támogatta az összevonást, jelentős hányaduk pedig nem tud állást foglalni az ügyben az információhiány miatt.

Érdekes adalék, hogy a javaslatról a két intézmény iskolatanácsa nem tárgyalt, nem foglaltak állást, a szakmai bizottságokban pedig nem kérték sem a szülők, sem a pedagógusok részvételét.”








EZT OLVASTA MÁR?

X