Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (április 26.-május 2.)


-A A+

Hogyan látják egymást és az országot a kárpátaljai magyarok és ukránok? – elkészült az első átfogó jellegű kárpátaljai szociológiai felmérés

Megszólalt a héten a Kárpátalja című online hetilapban Badó Zsolt és beszámolt arról a hat kutatóműhely együttműködésének jóvoltából elkészített, Tandem 2016 névre elkeresztelt kárpátaljai szociológiai felmérés eredményeinek minapi nyilvános bemutatójáról. A most végleges formáját elnyert és Beregszászban nyilvánosság elé tárt tudományos vállalkozás előzménytelen és hiánypótló volt; ezzel a kutatást végző intézetek szakértői egyedülálló fegyvertényt hajtottak végre: egyszerre és azonos szempontok alapján vizsgálták Kárpátalja magyar és ukrán felnőtt népességét.

Tavaly novemberben Budapesten, a Magyarság Házában, a Kántor Zoltán vezette Nemzetpolitikai Kutatóintézetben (NPKI) mutatták be annak a 2016 nyarán készített nagyszabású kérdőíves szociológiai felmérésnek az előzetes eredményeit, melyet az NPKI, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontja és Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Intézete, valamint a Momentum Doctorandus Társadalmi Szervezet közösen végzett együttműködésben az Ungvári Nemzeti Egyetem Szociológiai és Szociális Munka Tanszékével, valamint a Kárpáti Közvélemény-kutató Központtal. Utóbbi két intézmény az ukrán lakosság körében végzett terepmunkával járult hozzá a sokszereplős vállalkozás sikerre viteléhez.

Az akkori rendezvény résztvevőjeként arról értesülhettünk a számos jelenlévő érdeklődővel együtt a kutatást kezdeményező Grezsa István kormánybiztostól, illetve a felmérésben résztvevő intézmények jelen lévő képviselőitől, hogy a felmérés hiánypótló jellegű, a vizsgálatot pedig több tényező is indokolttá tette. Egyrészt azért tartották szükségesnek, mert Ukrajnában 2001 óta nem tartottak népszámlálást, a megannyi ukrajnai szociológiai vizsgálatban Kárpátalja csupán ritkán, legfeljebb esetlegesen jelent meg, hiszen ez a régió az ország területének mindössze 2,1 százaléka, az itt élők pedig (az első és mindeddig egyetlen ukrajnai népszámlálás adatai alapján) az ország összlakosságának alig 2,6 százalékát teszik ki. Ez volt az oka annak, hogy az országos kutatások gyakorlatilag soha szinte semmit sem mondtak el erről a tájegységről, illetve Kárpátalja lakóinak a jellemzőiről. Másrészt pedig – s ez külön hangsúlyt kapott az előzetes eredmény-bemutatón – végre egy tudományos felmérésben szempont lehetett a kárpátaljai magyarokra történő fokozott odafigyelés. Már csak azért is érdemes volt tudományos módszerekkel kutakodni hisz mindeddig az összlakosságnak mindössze 0,3 százalékát kitevő itteni magyarok éppen a csekély létszám okán "láthatatlan szereplői" voltak az országos szociológiai vizsgálatoknak. Ezért is minősítették a fél évvel ezelőtti prezentáció közreműködői mérföldkőnek a Tandem 2016 felmérést, mert a régió kutatástörténetében egyedülálló fegyvertényt hajtottak végre: egyszerre és azonos szempontok alapján vizsgálták Kárpátalja magyar és ukrán felnőtt népességét.

A Tandem 2016 felmérés kérdőíveinek adatközlői révén – tudtuk meg már akkor – hiteles képet lehetett alkotni a kárpátaljai lakosok általános helyzetéről, identitástudatáról, nyelvhasználati szokásairól, értékrendjéről, társadalmi közérzetéről, migrációs tapasztalataikról és esetleges elvándorlási szándékairól. Ugyanakkor – s ennek révén is egyedülállónak bizonyult a Grezsa Istvánnak köszönhető vállalkozás – a felmérés külön is kitért Magyarország Kárpátalja-politikájának értékelésére is. Konkrétan a kérdőívekben nyolc nagyobb kérdéscsoportra fókuszáltak s az ezekre adott válaszokból lehetett – többek között – arra is következtetni, hogy melyek a kárpátaljai magyarok és ukránok önazonosságtudatának meghatározó ismérvei, milyenek az interetnikus viszonyok, milyen a magyarok ukránságképe, illetve az ukránok magyarságképe. Ezek mellett a kutatásnak köszönhetően első ízben sikerült tudományos módszerrel felmérni Kárpátalja lakosságának vallási kötődéseit és politikai szimpátiáit is. Végül, de nem utolsósorban Budapest Kárpátalja-politikájának minősítése révén pedig az adatszolgáltatók arról is elmondhatták véleményüket, hogy miként viszonyulnak a Magyarország által Kárpátalján folytatott támogatási programokhoz és az egyszerűsített honosítás kérdéséhez.

A kutatás során összesen 1212, 18–64 éves, azaz a munkaképes korosztály képviselőiből származó adatközlőt kérdeztek meg. Közülük 398-an magyar, 814-en ukrán nyelven töltötték ki a kérdőívet. A lekérdezés 74 kutatóponton folyt (magyarul 44 településen, ukránul 55 településen), ezek közül 24 településen párhuzamosan, magyar és ukrán nyelven egyaránt történt a kérdőívezés. Az adatfelvételben 97 kérdezőbiztos vett részt, a megkérdezettek 60 százaléka ukrán, 38 százaléka magyar volt, a fennmaradó 4 százaléknyi válaszadó pedig az itt élő más nemzetiségűek közül került ki.

Csaknem félév elteltével a hat kutatóműhely együttműködésének köszönhető felmérés végeredményéről az intézeti szakemberek a beregszászi Rákóczi-főiskolán számoltak be április 26-án.

Badó Zsoltnak a Kárpátalja online hetilapban három nappal ezelőtt közreadott, Szociológiai kutatás Kárpátalján – Tandem 2016 címet viselő helyszíni tudósításából mindenekelőtt arról értesülhettünk, hogy melyek voltak azok a szempontok, melyek alapján sikerült gondosan, a tudomány elvárásainak szellemében megtervezni a kérdőíveket. Minderről Molnár József, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Földtudományi és Turizmus Tanszékének vezetője tájékoztatta a bemutató-konferencia hallgatóságát. Mint elmondta: számukra alapvető követelmény volt, hogy „a kiválasztottak reprezentatív módon tükrözzék megyénk teljes lakosságának összetételét.”

Ferenc Viktória, PhD nyelvész, szociolingvista, aki diplomáját a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola angol nyelv és történelem szakán szerezte, majd a külhoni magyar nyelvű felsőoktatás nyelvpolitikai kihívásairól szóló doktori disszertációját a Pécsi Tudományegyetemen védte meg, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársaként vett részt a kutatásban. Ő arról számolt be, hogy „az adatközlők szerint helyi szinten kevésbé, inkább megyei és legfőképpen országos szinten érzékelnek konfliktust magyarok és ukránok között a megkérdezettek, és közülük a magyar nemzetiségűek sokkal inkább konfliktusosnak érzik a két nép viszonyát.” Mint elmondta: „A kutatás rávilágított arra, hogy Kárpátalján az ukránok körében is egy erősödő, pozitív Magyarországkép van kialakulóban.” Külön kitért Grezsa szerepére is rámutatva, hogy „mivel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének összehangolt fejlesztési feladatainak kormányzati koordinációjáért felelős kormánybiztos rendelte meg a kutatást, felmérték az ő munkájának megítélését is a kárpátaljai magyarok és ukránok körében.”  Előadásában hangsúlyosan szólt a magyarországi támogatáspolitika kárpátaljai megítéléséről is, kiemelve: „rákérdeztek arra, hogy mit gondolnak az emberek a magyarul beszélő egészségügyi dolgozók, lelkészek jövedelem-kiegészítéséről, a magyar óvodáskorú gyermekek étkeztetésének támogatásáról, a magyar tannyelvű iskolák pedagógusainak jövedelem-kiegészítéséről, az oktatási és kulturális intézmények, valamint kulturális emlékhelyek magyar pénzen történő felújításáról, magyar intézmények létrehozásáról, a humanitárius segélyszállítmányokról és a magyarországi testvértelepülési támogatásokról, továbbá a magyar nyelvoktatás támogatásáról a nem magyar iskolákban és a kárpátaljai ukránok számára indított ingyenes magyar nyelvtanfolyamokról.”

Ferenc Viktória gondolatmenetét Rákóczi Krisztián, az NPKI felvidéki származású politológusa folytatta, aki – egyebek mellett – a következőket tartotta fontosnak elmondani: „a magyarországi támogatásoknak a megkérdezett magyarok és ukránok is örülnek, a magyarok körében nagyon pozitív annak a megítélése, hogy az ukránok tömegesen vesznek részt az ingyenes magyar nyelvtanfolyamokon. Az ukránok viszont nem érzik negatív diszkriminációnak azt, hogy például a magyar papoknak jutatott támogatásból az ő papjaik nem részesülnek. A kutatás azt igazolta, hogy a sajtó által sugallt, a két nép közötti konfliktusos viszony valójában nincs jelen a kárpátaljai társadalomban. Magyarország támogatási programjait kimondottan pozitívan látják a kárpátaljai ukránok is.”

Prezentációjában Rákóczi végül arra is rámutatott: „az ukránok közül mindössze 9 százaléknyian voltak olyanok, akik elítélik azokat, akik felvették a magyar állampolgárságot, 35 százalék közömbös ez iránt, és ugyanannyian az ukránok körében pozitívan viszonyulnak ahhoz, hogy egy magát magyarnak valló ukrán állampolgár igényli a magyar állampolgárságot is. 14%-uk ukrán létére, ha tehetné maga is élne ezzel a lehetőséggel. Egyértelműen bebizonyította a kutatás, hogy a magyarok többsége érzelmi okokból veszi fel a magyar állampolgárságot, míg az ukránok főleg a magyarországi, és más külföldi országban történő munkavállalás lehetősége, a magyarországi egészségügyi szolgáltatások igénybevétele, és a magyar szociális hálózat kihasználása miatt lenne szívesen magyar állampolgár.”

Az NPKI munkatársait követően a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont vezetője, Dr. Csernicskó István a kutatás nyelvi vonatkozású aspektusait vette górcső alá. Az általa elmondottak minden bizonnyal sokakban meglepetést keltettek s mindezek újólag is bizonyították: az előítéletekkel megterhelt magyar közbeszédben ennek a reprezentatív mintájú szociológiai felmérésnek az elkészítése s az eredmények közhírré tétele kijózaníthatóan hathat mindazokra, akiknek téves képzetei voltak, illetve vannak a kárpátaljai magyarok ukrán nyelvismeretéről. Lássuk, miként tükröződik mindez Badó Zsolt tudósításában:

„Dr. Csernicskó István, a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont vezetője elmondta, hogy a megkérdezett magyarok 85 százaléka mondta azt magáról, hogy ő tud ukránul. Csak 4 százalék volt azok aránya, akik azt közölték, hogy ők egyáltalán nem beszélik az ukránt. Az ukrán megkérdezettek 55 százaléka mondta magáról, hogy ő egyáltalán nem tud magyarul. Tehát 45 százalék valamilyen szintű magyar nyelvtudásról beszámolt. 23 százalék volt azok aránya, akik azt mondták, hogy értenek és beszélnek is magyarul. 22 százalék ért magyarul, de beszélni nem vagy nem nagyon tud. Meglepő, hogy a megkérdezett ukránok fele azt mondta, hogy szeretné javítani magyar nyelvtudását. A magyarok körében 41 százalék szeretne javítani ukrán nyelvtudásán. Tehát a kutatás alapján a következtetés az, hogy viszonylag nagy arányban beszéljük egymás nyelvét. Kiderült, hogy egyre többen választanának magyar iskolát gyermekük számára az ukránok közül, ha újra választaniuk kellene. A gyerekek boldogulása szempontjából mindkét etnikum a saját nyelvének tökéletes elsajátítását tartja, utána az angolt nevezték meg, majd harmadikként az ukránok a magyart említették, a magyarok pedig az ukránt.”

A Megszólalt a héten… rovat olvasói minden bizonnyal jól emlékeznek arra, hogy az elmúlt évek során, e helyen több alkalommal is szemléztünk olyan kárpátaljai cikket, interjúkat vagy értékelő-elemzéseket, melyek mind-mind az ottani magyarok és nem magyarok aggasztó demográfia mutatóiról szóltak. Természetesen kedvezőtlenül hatott itt is a magyarság számának alakulására a természetes szaporulatról szóló statisztikai adatsor, mely e tájon, akárcsak másutt a Kárpát-medencében huzamosan negatív előjelű volt. Rögtön ehhez hozzá kell tennünk, hogy itt nem volt annyira jellemző a többi magyaroklakta régiót mindenfelé sújtó asszimilációs veszteség. A folyamatos fogyáshoz viszont jelentősen hozzájárult a migrációs veszteség és ez legalább annyira égető gondként jelentkezik az ukránok körében, mint az ottani magyar honfitársaiknál. 

Hogy miként tükröződik mindez a Tandem 2016 szociológiai felmérés immár teljes körűen feldolgozott kérdőívei alapján arról a beregszászi magyar főiskolán tartott rendezvényen Szanyi F. Eleonóra számolt be. A kutatás elvándorlással és elvágyódással kapcsolatos eredményeiről szólva az oktatáskutató-szociológus elmondta: „leginkább a fiatal és jól képzett kárpátaljaiak szeretnék elhagyni szülőföldjüket, ez nemzetiségtől és az illető lakhelyétől függetlenül igaz. Ugyanakkor általában a magyarok migrációs potenciálja nagyobb, és többen gondolják úgy, hogy gyermekeik, ismerőseik már soha többé nem fognak visszatérni. A két nemzet között különbség van a potenciális kivándorlási célország között is. A magyaroknál ez egyértelműen Magyarország (több mint 80%), míg az ukránok többsége más harmadik országba menne szívesebben, de nagy arányban mennének Magyarországra ők is.”

A kutatás részletes eredményeiről még ebben a hónapban megjelenik egy nagyobb tanulmány a Kisebbségi Szemle című folyóiratban, a pont az i-re viszont várhatóan az év második felében kerül fel, amikor majd ukrán és magyar nyelven megjelenő önálló kötetekben is megismerhető lesz a felmérés minden egyes adata, köztük jó néhány olyan is, ami meglepetést fog kelteni s egyúttal le is fog számolni téves képzetekkel, felületes előítéletekkel. Hogy e könyv lapjait forgatva mi mindenről szerezhet még tudomást a majdani olvasó, arról már most elárultak néhány meghökkentő részletet a kötet szerkesztői. Ezekről így számolt be a Kárpátalja újságírója:

„Csernicskó István elmondta, hogy a megkérdezett magyarok 82 százalékának közép európai idő szerint járt az órája, ami nem meglepő, de az már igen, hogy a megkérdezett ukránok 42 százaléka is a helyi időt használja.

Ferenc Viktória érdekesnek nevezte, hogy a kárpátaljai magyarok számára a legfontosabb értékek: a békés világ, a család, a szerelem, a barátság és a megbecsülés, míg a pénz és megélhetés csak a 11-12. helyre szorul.

A felvidéki Rákóczi Krisztiánt az lepte meg a kutatás eredményei közül leginkább, hogy a magyarok kétszeresére becsülték (23%) Kárpátalja lakosságán belüli arányukat, és az ukránok is jelentősen túlbecsülték, több mint 18%-ra. Ugyanakkor a magyarok szerint a megye lakosságának csak a fele ukrán, a többi a ruszinok, oroszok és magyarok között oszlik meg. De az ukránok is túlbecsülik a ruszinok és oroszok arányát is.”








EZT OLVASTA MÁR?

X