Történelme 15. bajnoki címét szerezte meg a HSC Csíkszereda, amely az országos jégkorong bajnokság döntőjének ötödik mérkőzésén 6-4-re legyőzte a Brassói Corona csapatát és 4-1-es összesítéssel zsinorban hetedszer nyert bajnoki címet.

Közel telt ház és remek hangulat fogadta a HSC Csíkszereda és a Brassói Corona csapatait a román bajnoki döntő ötödik mérkőzésén. A HSC összesítésben a találkozó előtt 3–1-re vezetett, így bizakodva várhatta a mérkőzést.

A mérkőzés viszont nem úgy kezdődött, ahogy a hazai szurkolók, illetve hokisok eltervezték, hiszen a második percben már vezetett a brassói csapat Péter Róbert góljával. A gól után fölébredt a HSC és ő diktálta a tempót. A 12. percben pedig megvolt a lehetőség a szépítésre, de egy kettős emberelőnnyel nem tudtak élni. Ez pedig megbosszulta magát, miután a 18. percben Zsók növelte két egységnyire a vendégek előnyét.

A második harmad végképp rosszul kezdődött, hiszen Adorján kapott egy végleges büntetést. Az ötpercnyi emberhátrányt nem sikerült kivédekezni a hazaiaknak. Wehrs lőtte ki a vinklit egy pazar mozdulattal.

Innentől kezdve egy más mérkőzés kezdődött el. A 33. percben előbb Papp lőtte ki bődületes erővel a felső sarkat kettős emberelőnyben, majd három percre rá Molnár Zsolt keresztpasszát Fadrny vágta be Polc ketrecébe. Már csak egy gól volt a két csapat közti különbség. A hazai csapat bánatára azonban itt véget ért a második harmad.

A harmadik játékrész, a mérkőzés többi felével ellentétben, egy lüktető, iramos játékot hozott. Mindkét oldalon akadtak helyzetek és ezúttal látszott, hogy a főszereplők csak a játékkal foglalkoznak. Az 50. percben egy igen ritkán látható közjáték zavarta meg a mérkőzést. A brassói csapat vezetőedzőjét a német játékvezető végleges fegyelmi büntetéssel sújtotta, aki így kénytelen volt elhagyni a kispadot. A közjáték pedig a vendégeket zavarta meg jobban, hiszen az 53. percben Novak egyéni akció után egy pazar mozdulattal egyenlített. Fölrobbant a csarnok. A következő támadásban pedig Becze szerezhette volna meg a vezető találatot, de Polc óriási bravúrral hárította a ziccert.

Mondhatni, a szezon legizgalmasabb, legfordulatosabb meccsét játszottuk, hatalmas hátrányból kezdtünk: 3-0-ról. Ezt ledolgozni nagyon nagy lelkierő kell, nagyon meg kell dolgozni, a fejben rendnek kell lenni. Egyenesbe kerültünk, aztán megint hátrányba, amit aztán megint behoztunk. Úgy érzem megérdemelten nyertük meg a döntőt, az nem is vitás. Az első harmadban egy kis rövidzárlat történt nálunk, ami megszokott, amíg beindul a gépezet előfordul egy kis probléma, de ezt végül sikerült korrigálni és a végeredmény a lényeg, mert egy újabb bajnoki cím van a tarsolyunkban” - nyilatkozta a maszol.ro-nak Góga Attila, a HSC vezető góljának szerzője.

Az 56. percben a pokolban és a mennyben is érezhették magukat a szurkolók. Előbb Bonar vette vissza a vezetést a brassóiaknak, majd rögtön a gól után Góga egyenlített egy bődületesen hatalmas találattal.

A vendégek elkészültek erejükkel és az idegeikkel. Előbb Kmit és Tranca szórakozott el egy hatalmas akciót, de az 58. percben végül csak megszületett a hazai vezető gól. Sima emberelőnyben Novak lőtte ki a felső sarkat. Mindenki ugrált, zsebben a bajnoki cím, hiszen alig volt még egy perc hátra.

A vendégek kapuslehozatallal is megpróbálkoztak és Zsók előtt ott is volt a helyzet, de Kozuch nagyszerűen védet. Ellentámadásból pedig elmentek a csíki játékosok és Fadrny vágta be a hatodik és egyben a mérkőzés utolsó gólját.

A végén a csíki szurkolók magukon kívül ünnepelték csapatuk 15. bajnoki címét.

Mestermérleg: Gál Sándor a HSC Csíkszereda edzője: „Hogy milyen volt a mérkőzés? Olyan, hogy az első harmad után a vasárnapi brassói programot már megcsináltam. Őszintén mondom, hogy elkönyveltem azt, hogy Brassóba kell menjünk vasárnap is. Mikor belőttük az első két gólunkat, akkor nagyon bíztam, hiszen mikor egy csapat feljövőben van akkor nehéz megállítani. Nem mondom, hogy biztos voltam benne. A fiúk nagyon küzdöttek, bíztak az utolsó pillanatig. Ha ez nem lett volna meg, akkor győzelem sincs. Szerencsére a brassóiak is közrejátszottak, állítatták ki magukat. Annyira megsértődtek a végén, hogy még kezet sem akartak fogni. Meg szeretném köszönni a fiúknak, a csapatnak, a kollégáknak, a közönségnek, a szponzoroknak, azoknak, akik más városokból, külföldről nekünk drukkoltak, hogy kitartottak és támogattak, ki-ki a maga módján.”