Egy arany-, egy ezüst- és egy bronzéremmel tért haza az Abu Dhabiban és Dubajban megrendezett Speciális Olimpiai Játékokról Veress Erna, a 31 éves Down-szindrómás úszó. Ernát és édesanyját, Anikót a Pro-Down Alapítvány székelyudvarhelyi nappali foglalkoztató műhelyében kerestük fel.

Derű, kitartás, büszkeség

Hosszú az út Abu Dhabiba. Egy Down-szindrómás úszó számára különösen az lehet, és nem csupán a kilométerben mért távolság, hanem a világversenyt megelőző munkával teli évek tekintetében is. Erna bevallja: végig izgult a versenyek ideje alatt. Nem akart hibázni, nem akart rontani, például a váltóversenyben, ahol a társai jó eredménye is múlik az ő versenyzésén.

Erna heti három edzéssel készült a Speciális Olimpiai Játékokra, amelyet az 1968-as, Chicagóban megrendezett premier óta négyévente szerveznek meg kifejezetten értelmi fogyatékossággal, vagy halmozottan fogyatékos, értelmi fogyatékossággal is élő emberek részére.Székelyudvarhelyen nincs uszoda, ezért a helyi Septimia Spa medencéje biztosít helyszínt az Erna által csak Stefinek nevezett Stefán András vezette tréningeknek. A felkészülés során Buti László és Andrei Anutoiu edzők is sokat segítettek Ernának.

Nem könnyű így felvenni a versenyt olyanokkal, akik gyakorlatilag versenykörülmények között készülhetnek. Erna azonban nem az a fajta, aki könnyen feladná álmait: „Nehéz munkával jutottam el az olimpiáig” – fogalmazott. Ahhoz, hogy eljusson a világversenyre, különböző országos megmérettetéseken kellett részt vennie. Ezt már Erna édesanyja meséli, aki a kezdetektől támogatja, egyengeti lánya sportolói pályafutását is. Anikót az is büszkeséggel tölti el hogy a román olimpiai csapatban lánya szerepelt egyedüli magyarként, úszó csapattársai Ploiești-ről, Aradról, Nagybányáról érkeztek.

Erna 2011-ben kezdett úszni. Kérdésünkre, hogy ki ajánlotta számára az úszást, mosolyogva válaszol: „Hát, nem tettek ajánlatot, de Stefi bevállalt minket, hogy megtanít úszni.” Így vehetett részt a Pro-Down Alapítvány által szervezett első úszótanfolyamon. A lány korábban kipróbálta a sízést, de ahogy mondja „a téli sportág kicsit életveszélyes” műfajnak tűnt számára, ezért úgy érezte: „inkább az úszás felé megy az utam”. Nézőként szereti a focit, külföldön a Barcelona, itthon a Kolozsvári CFR a kedvenc csapata.

Letett az asztalra valamit

Erna boldogan élte meg az olimpiai aranyérmet, de ahogy mondja, a második helynek is örült: „Legalább az is dobogós. Én, ami tőlem telt, azt megtettem. Az edzőm is ezt kérte, hogy amit magamból ki tudok hozni, azt tegyem meg, és úgy érzem, ez sikerült is.” A lány úgy gondolja, az olimpián szerzett aranyérem a csúcs az eddigi úszópályafutásában. Ettől a sikertől újabb erővel vág neki a további megmérettetéseknek is: Brassóban, Magyarországon, Szardínián készül idén versenyezni, de az úszás kapcsán járt már Koszovóban és Párizsban is.

Többször elhangzott a beszélgetés során, hogy Erna úgy érzi: „letett valamit az asztalra”. A kezdetektől sokat jelent számára családja támogatása, úgy érzi, a családtagok is örülnek a sikereinek. Ugyanakkor úgy érzi, bizonyítania kell, hogy „érdemes velem foglalkozni.”Ernát édesanyja elkísérhette a Speciális Olimpiai Játékokra, rendkívül fontos volt lánya számára, hogy így ő is részese lehetett annak a folyamatnak, amelynek a végén az olimpiai érmek csillogtak. Anikó ugyanakkor azt tartja legfontosabbnak, hogy Erna örömmel úszik és a sport által fejlődik: „Azt mondtam neki, hogy rendben, megtanultad, támogatlak, de nem noszogatlak”. „Hát, ha noszogatna, akkor nem mennék. Ez úgy van, hogy szépen kell engedni a part mentén” – jegyzi meg Erna.

A Down-szindrómás olimpiai bajnoknak határozott céljai vannak: negyven éves koráig versenyezne, két Speciális Olimpián szeretne még részt venni, a versenyzés után pedig edzőként nevelne új olimpiai bajnokokat. Tudja, ehhez még hosszú utat kell megtennie, legalább olyan hosszút, mint amilyet eddig megtett; ahogy mondja: „Stefi mellett még csak inas vagyok”.

Anikó elmondta: országosan sokat kell még fejlődnie a fogyatékkal élők sportolási, versenyzési lehetőségeinek. 2013 óta tevékenykedik a Special Olympics Romania alapítvány, amely évente több alkalommal szervez sportversenyeket. Ezeken a versenyeken az atlétika alapvetően kötelező minden résztvevő számára, azon túl vannak a választott sportágak. Hargita megyéből Székelyudvarhelyen kívül csak Gyergyószentmiklósról szoktak versenyzők indulni ezeken a belföldi versenyeken, illetve Sepsiszentgyörgyön működik még atlétika- és úszócsapat. A székely régióból ez a három város szokott benevezni a versenyekre. Gondot jelent, hogy kevés a szakképzett edző, akik a speciális szaktudást igénylő edzéseket felvállalnák – teszi hozzá Veress Anikó. A hiányosságok ellenére Erna és édesanyja optimisták: ahonnan elindultak, ahhoz képest nagy előrelépések történtek.

A Pro-Down-nál kötelező a sport

Anikó büszkén meséli, hogy az alapítvány tudatosan építi be tevékenységébe a testmozgást. Rendszeresen jár hozzájuk gyógytornász, ping-pongoznak, lovagolnak, úsznak; ahogy az idő engedi, fitness-parkba mennek. Erna édesanyja a Pro-Down Alapítvány vezetőjeként is büszke a sportban elért eredményekre, örömmel tölti el, hogy jópáran megtanultak általuk úszni, de akiknek ez nem sikerült, azok is megbarátkoztak a vízzel, nem félnek. Anikó nevetve eleveníti fel, milyen volt, amikor először megjelentek a csoporttal a strandon. Azóta ez természetessé vált, az Egészségügyi Technikum önkéntes diákjaival rendszeresen járhatnak fürödni és az úszásoktatásnak hála, biztonságosan tehetik.