Egy éve hagyott fel az aktív játékkal Moldován Ervin jégkorongozó, a Csíkszeredai Sportklub legendás góllövője, aki két évtizeden át szolgálta hűen a kék-fehér színeket. A visszavonulása óta eltelt egy év tapasztalatairól, edzői karrierjéről beszélgettünk Csíkszereda népszerű „Erzsijével”.

A csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpálya melletti egykori gyorskorcsolyapályára beszéltünk meg találkozót. Nem volt könnyű időpontot egyeztetni, Moldován Ervin életét ma is kitölti szeretett sportága: beszélgetésünk másnapján a felvidéki Ógyallára utazott, ahol a Magyar Összetartozás Kupán vett részt amatőr csapatával. Elutazás előtt megtartotta tanítványainak az utolsó edzést, mielőtt kéthetes nyári szünetre küldte őket. „Megígértem nekik, hogy ma nagyot floorballozhatnak, de a bemelegítést akkor is meg kell csinálni” – fogadott a gyorskorcsolyapálya betoncsíkja között kialakított játéktéren Moldován Ervin, akit csak „tanárbácsinak” szólítanak a gondjaira bízott 10-12 éves hoki-reménységek. Vezényszavak pattogtak, a gyerekek pontosan tudták, mikor mit kell csinálni, néhányan mégis megpróbálták ellazsálni a gyakorlatokat, ilyenkor csattant a „tanárbácsi” hangja: utolsó edzés ide, vagy oda, nincs pardon, a tűző napsütésben is tisztességesen be kell melegíteni az izmokat. Jég híján augusztusig szárazedzések várnak a fiatalokra, akik türelmetlenül várták, hogy kézbe vehessék a pálya szélén várakozó ütőket. „Többen szoktak lenni, 38-an vannak ebben a csoportban” - magyarázta Moldován Ervin, miután elosztották a csapatokat és kezdetét vette a játék.

Sportolóból edző

Az edzői diplomával rendelkező egykori közönségkedvencet a profi pályafutás befejezéséről, az átállás nehézségeiről faggattam, hiszen minden profi sportoló életében jelentős mérföldkőnek számít, amikor szegre kell akasztani a korcsolyát (futballcipőt, úszósapkát, ütőt…).

„A profi sport egy életforma. Hosszú éveken át kialakul egy életritmus, berögzül a szervezetünkbe a korai kelés, a napi két-három edzés, az esti lefekvéskor már a másnapi gyakorlás, vagy meccs jár a fejedben. Amikor abbahagytam a jégkorongot, ezek a napi gondok leszálltak a vállamról, de a fejemben sokáig ott volt, hogy de jó lenne újra edzésre menni, mérkőzésre készülni” – meséli a játékos-pályafutása utolsó három évében már edzősködő Moldován.

Elmondta azt is, hogy a profi karrierje kezdetén már készült arra a pillanatra, amikor abba kell hagyni a játékot, ezért is végezte el még a pályafutása elején Bukarestben a sporttanári szakot. Játékosként csupán ebben az időszakban játszott Csíkszeredától távol: az egyetemi évek alatt a Sportul Studențesc csapatát erősítette. „Senki sem tudhatja, milyen hosszú lesz a karrierje játékosként, hiszen jöhetnek különböző sérülések. Én már akkor tudtam, hogy ebben a közegben fogok elhelyezkedni, mint tanár, vagy edző” – mesélte a tudatos életpálya-építéssel kapcsolatosan Moldován Ervin. Jelenleg a Csíkszeredai Sportiskola 12 évesei és a Székelyföldi Jégkorong Akadémia U12-es „A” válogatottja tartozik a kezei alá, utóbbiak a magyar bajnokság küzdelmeiben szerepeltek nagyon eredményesen. „Szeretnék majd nagyobb korosztályokkal is dolgozni, de edzőként is le kell tenni az alapokat, nem lehet a létrán hirtelen nagyot lépni. Szeretném fokozatosan felépíteni az edzői karrieremet is” – részletezte a volt szélsőjátékos.

Játékosként nehéz időszakban kezdte profi pályafutását: a ’90-es években az akkori sportvezetés egyszerűen nem engedte, hogy Csíkszeredába kerüljön a jégkorong bajnoki cím, vagy akár egy román kupa győzelem.

Amikor végre megtört a jég, sorra következtek a sikerek, bajnoki címek és kupagyőzelmek sorakoztak egymás után. Edzőként sosem a pillanatnyi eredményt nézi, azt szeretné elérni, hogy minél több gyermeket tudjon felnevelni, továbbadni a felnőtt csapat keretébe.

„Nincs hiányérzetem”

Arra a kérdésre, hogy van-e bármilyen hiányérzete a karrierjével kapcsolatban, Moldován határozott választ adott: „Nincs! Játékosként elhatároztam, hogy negyven éves koromig jégen leszek, ez megvalósult. Amit a jégkorongból ki lehetett hozni, azt én maximálisan kihoztam. Úgy érzem, ami tőlem telt, megtettem és most nyugodtan koncentrálhatok az edzői feladatokra”. Az egy éve a Székely-Magyar Jégkoronggála alkalmával elbúcsúztatott játékos hálás a sorsnak, hogy nagyobb sérülések nélkül ilyen hosszú karriert futhatott be. Büszke a Sportklub színeiben elért eredményeire, büszke arra, hogy a csíkszeredai sportot szolgálhatta, szintén büszkén gondol vissza a kék-fehér mezben elért fontos góljaira. Teljesnek érzi a 2018-ban lezárt profi karrierjét, amely során soha, egy percig sem hiányzott a megfelelő motiváció: az első sikerek után az ismétlések, az újabb és újabb címek hajtották előre.

Tudatosan kell készülni a profi sport abbahagyására

Nem mindenkinél megy könnyen a váltás, a leállás a profi sportot követően. Ez nem egy esetben vezetett félrecsúszott életekhez, sőt tragédiákhoz is. Az okokról is megkérdeztük Moldován Ervint, aki úgy fogalmazott: nem lehet az utolsó percre hagyni a döntést, tudatosan kell készülni a civil életre és még akkor is nagyon nehéz az átállás. „Én tudatosan készültem és így is megviselt a váltás. Az elmúlt szezonban például nem jártam ki a felnőttek meccseire. Nehéz feldolgozni a szakítást, nem is akartam látni a jégen az egykori csapattársakat, inkább a gyerekekre koncentráltam. Egész nap a pályán voltam, de már nem a nagycsapatot követtem” – mesélte az edző az első évről, amit nem játékosként töltött a Vákár Lajos Műjégpálya jegén.

A Sportklub a székelység legfontosabb csapata

Zárszóként az ifjú tehetségeknek üzent Moldován Ervin: „Nagyon keményen kell dolgozni ahhoz, hogy sikereket érjenek el és kiharcolják a helyet bármelyik csapatban. A Csíkszeredai Sportklub az egész székelység legfontosabb csapata, ahová nem könnyű bekerülni, és ha bekerül valaki, akkor is sokat kell dolgozni a helytállásért. Ami a legfontosabb és mindenkinek szívből tudom javasolni, hogy az egész sportolói karrier alatt gondolni kell a jövőre és tudatosan alakítani kell a pályafutás utáni életet”.

Hosszan néztük a gyerekeket, ahogy kipirult arccal játszottak a betonon. Vajon köztük van az, aki majd a „tanárbácsi”, Moldován Ervin nyomdokaiba lép?