Áprilistól késő októberig a siklóernyős pilóták Torockón töltenek csaknem valamennyi hétvégét. Ki barátokkal, ki a családjával, ki pedig magában, csak úgy kíváncsiságból mássza meg a Székelykővel szemközti dombot, hogy repülhessen. Itt találkoztunk először Olteanu Attila siklóernyős tandempilótával, aki a vele repülni vágyó utasokkal osztja meg hétről hétre a madarakkal, felhőkkel, széllel való társalgás örömét.

Egy teljes napot töltünk együtt a napsütötte dombon üldögélve a megfelelő szélre várva, a termik erejét ízlelgetve és a pilótákkal együtt kémleljük az erdő hangját, a lombok suhogását, ami jelzi a startoláshoz megfelelő pillanatot. Két repülés között az aránylag új kalandsportról beszélgettünk Attilával.

Extrémsport a siklóernyőzés?

Kalandsport vagy technikai sport, de nem extrém. Az extrémsportokban nincs második lehetőség, hanem kockázat van. A siklóernyőzésben nincs kockázat, hanem rengeteg edzés, gyakorlat áll a háttérben. Ha minden gyakorlat ellenére bajba kerül a pilóta, akkor van második, harmadik esély, tehát a biztonsági elemeknek nagyon nagy szerepe van a siklóernyőzésben. Például a bungee jumping az egy extrémsport, ott ha leugrottál, csak a kockázat van és semmi egyéb: menet közben hiába gondolod meg magad, nem tudod befolyásolni a történéseket, mivel nincs több lehetőséged. Míg itt a tudásoddal, tapasztalatoddal alakítod a történéseket. Még az akrobatikai siklóernyőzés sem minősül extrémsportnak, mivel két mentőernyő is a pilóta rendelkezésére áll.

Baleset is lehet?

Aki nem volt fán, az nem pilóta. Amúgy nagyon fontos, hogy a pilóta a felkészültségéhez adaptálja a terepet és a repülést, ne szaladjon bele egy olyan helyzetekbe, ami meghaladja a tudását és a felgyűlt tapasztalatát. Ráadásul a legtapasztaltabb pilótával is előfordul, hogy egy erősebb termik - levegőármalat - jön, vagy lyukas lesz a termik és akkor megráz az ernyő, vagy éppen összecsuklik félig, akár teljesen egészen. De ezekre az eshetőségekre is fel vagyunk készülve, nemcsak elméletben, gyakorlati órákon is. Sokat gyakorolunk víz fölött, valós helyzeteket szimulálva, hogy megtanuljuk, miként kell kezelni a balesetgyanús helyzeteket. Emellett a túrázásra érvényes balesetveszélyek érvényesek itt is, például ha sziklás helyen megbotlasz, eltörhet a lábad.

Tisztázzuk, mi a siklóernyőzés, és miben különbözik az ejtőernyőzéstől?

Az ejtőernyőnél szabadesés van, minél nagyobb sebesség elérése a cél. Az ejtőernyőnek nagyobb a sebessége, süllyedése és leszálláskor jobbára függőlegesen érjük a talajt, kevés a siklás benne. Ezzel szemben a siklóernyővel startolunk, majd repülünk, akár több tíz kilométeren is át. A siklóernyőzés a meleg levegőáramlatokat, úgynevezett termiket kihasználó repülés, kikapcsolódás vagy sport céljából.

A siklóernyőzés története a hatvanas évek végén- hetvenes évek elején kezdődött Franciaországban, akkor kezdték kifejleszteni egy ugróernyőből. A hegymászók akkoriban rendszeresen használták már az ugróernyőt a könnyebb és gyorsabb leszállásra a hegycsúcsokról, majd a szükség tette, hogy az ugróernyőből kifejlesszenek egy siklásra, repülésre is alkalmas szárnyat. A gyártók hamar rájöttek, hogy alapos mérnöki munka és kereskedelmi perspektíva van a kihívásban, ezért aránylag hamar sikerült kifejleszteni a siklóernyők ősét. 1979-ben vették fel először a függő- vitorlázósportok világbajnokságának jegyzékébe a siklóernyőzést, majd 10 évvel később meg is tartották Ausztriában az első siklóernyő világbajnokságot. A Cross Country néven ismertté vált megmérettetés az Alpok átszelését tűzi ki céljául Salzburgtól Monacóig, ebben csak gyalog vagy siklóernyővel engedélyezett a távolságok leküzdése.  A siklóernyőzés történelmében jegyeztek már 500 kilométeres távrepülést is. (forrás: www.pgtandem.com)

Mitől függ az, hogy a levegő felemelkedjék a talajtól?

A nappali felmelegedés folyamán a talaj és a levegő között keletkezik egy bizonyos hőmérsékletkülönbség, melegebbé válik a talaj, mint a környezetében lévő levegő, így ez a melegség elkezd tágulni és felszakad a talajról, majd felfelé halad – siklós szaknyelven ezt termiknek nevezzük. Márpedig ha föláramlik a meleg levegő, a környezetében lévő hideg levegő becsúszik ennek a helyébe. Nyomáskülönbség keletkezik, ami lehetővé teszi a légáramlás általi repülést.

Úgy kell elképzelni, hogy például egy aszfaltút közepén keletkezik egy termik, és közben átszalad az úton egy autó. Az autó mozgásának a hatására ez a termik megtörik, a belső áramlatok elkezdenek mozogni, a levegőáramlatok pedig fölfelé haladnak a magasba. Ez azt jelenti, hogy ha város felett történik a siklóernyőzés, akkor sokkal dinamikusabb a repülés a felszakadó meleg áramlatok miatt. Általában aszfalt és beton fölött melegebb a levegő és jobb termik alakul ki, viszont városok fölött nemigen szabad repülni, legalábbis Kolozsvár fölött nem, mivel a közelben van repülőtér. Ha nincs repülőtér, akkor korlátozások sincsenek, ilyen például Eger, vagy Budapest óbudai része. Csak ott megengedett a siklóernyőzés, ahol nincs irányított légtér.

Hol a legalkalmasabb a környezet a repüléshez?

Ez változó. Erdélyben egészen más a helyzet, mint például Magyarországon, ahol egy hatalmas síkság az egész ország. Itt nálunk a hegyek megvezetik az áramlatokat, főleg a szelet. Ha például északi szél fúj Kolozsváron és környékén, akkor itt Torockón nyugati az áramlás, mert megvezetik a hegyek. A völgyek lehűtik a levegőt, sok az erdő, és technikai szempontból is bonyolultabb a repülés, mint nyílt terepen. Nyílt terepen bárhol, bármikor le lehet szállni, és van infrastruktúra. Ha leszállsz, van település a közelben, közút, és mobiltelefon hálózat.

Sok jó repülőhely van Erdélyszerte, itt Kolozsváron Dezmér, Szászfenes és a Tordai hasadék a legközelebbiek. De a legtöbben Torockóra jönnek használni a starthelyet, legutóbb május elsején spontán találkozónk volt, mintegy kétszáz siklóernyőssel. Torockó egy völgy, ahol a semmiből emelkedik egy kopár sziklahegy, ennek megvan a sajátos szépsége, és a kialakuló termikek is nagyon kedvezőek a siklóernyőzéshez. Erdélyben, ha elkezdünk távrepülni, és például van előttünk egy 50 kilométeres erdő, azon kockázatos átrepülni. Elképzelhető, hogy még egy gyakorlott pilóta sem tudja átrepülni, mivel megváltozhat az idő, de a termikeket sem lehet kiszámítani. Ráadásul beköszönhet még a medve is, vaddisznó.

Volt már erre példa?

Persze. Nem bántják az embert, de nem is kellemes egy harminctagú vaddisznócsordával találkozni kényszerleszálláskor.

Hogyan kezdtél el siklóernyőzni?

Mint mindenki, én is mindig szerettem volna repülni. Leonardo is azt szerette volna, nem? Ám először életemben a hadseregben láttam közelről siklóernyőt. Egyik őrmesterem, aki manapság már siklóernyős kollegám, a hegyivadászoknál megmutatta egy nap, hogy milyen a siklóernyőzés. Sportszerűen, demonstratív repülést láthattunk egy szép landolással. Akkor született meg bennem, hogy ezt majd valamikor én is szeretném űzni, de a mindennapi élet fásultsága és a hajtás elfelejtette velem ezt az álmot. Aztán kimentem Magyarországra, 3-4 évig munka után hazafelé minden nap láttam a siklóernyősöket az óbudai hegyen. Nekem repülni kell – mondtam egy nap, és megkerestem a lehetőséget. Kevés félretett pénzem volt, de nem is az volt a lényeg, hanem az elhatározás: hogy ha akarsz valamit, annak érdekében mindent megteszel.

Szerencsém volt, hogy a legjobban szervezett és a legjobb oktatókkal rendelkező klubba iratkoztam be egy barátom tanácsára. Az alaptanfolyam 6 hónapot tart. Rossz időben teremben tanultunk elméletet, fizikát, aerodinamikát, repüléstechnikát meg számtalan olyan információt, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy gyakorlatban is megtanulhasson az ember siklóernyőzni. Napos időben pedig kint tanultunk a hegyen.

Milyen volt a legelső repülés-élményed?

Sosem felejtem el az első repülésemet. Megtanítják fölemelni az ernyőt, ez az első lépés. Addig nincs se domb, de repülés, amíg az ernyő emelésének technikáját nem sajátította el a pilóta. A lényeg, hogy a kisdomb startolás után jön az első alkalom, amikor elrugaszkodsz a talajtól. Hát az isteni. El sem lehet képzelni, se elmondani szavakkal.

Lenézel, és 3-5 méter magasról, föntről látod a világot, az hatalmas érzés. Aztán idővel, ahogy gyakorlatra tesz szert a pilóta, eljön annak is az ideje, amikor 2-3000 méter magasan röpül. Az pedig egészen más érzés.

Abban a magasságban nem jelentkeznek fizikai vagy lelki megpróbáltatások?

De igen. Számomra is eléggé idegen volt az elején, de nem is a magassággal volt a gond, mert miután megtanulod kezelni a szárnyakat, biztonságban vagy bármilyen magasságban. Ez olyan, mint az úszás: ha tudod uralni a vizet, nem számít az, hogy milyen mély alattad a víztömeg. Igazából az egyedüllét az, ami próbára tesz ott fenn. Nincs senki, akinek jelezz, akit köszönts és megkérdezd tőle: hogy van, mit csinál. Egyedül vagy a nagy csöndben, csak a madarakkal és a felhőkkel. Elbeszélgetsz a felhőkkel, vagy a termikkel, megkéred, hogy ne rázzon – mert azért az rázni is tud, ha úgynevezett lyukak keletkeznek benne. Megkéred a madarat, hogy mutassa az utat. Sassal, ölyvvel, héjával gyakran találkozom ott fenn.

És ők mit „szólnak”?

Hát, jobbak, mint mi. Mi tanulunk tőlük, az biztos. Eszméletlen érzés, amikor egy madárral tekerünk körbe-körbe, spirálban felfele. Kerültem már 20 méter közelbe madárhoz ott fenn.

Azt hallottam, létezik a siklóernyőzésben egy fejezet, amit parahawkingnak neveznek, és arról szól, hogy erre a célra idomított ragadozómadarakkal repülnek a pilóták. Te magad is idomítottál már ragadozómadarat röpülésre?

Nepálban találkoztam először madáridomítással, és miután hazajöttem, nemsokára hoztak hozzám egy sérült egerészölyvet, el volt törve a lába. Elvittem állatorvoshoz, meggyógyítottuk és közben elkezdtem tanítani. A madarak nem annyira intelligens állatok, mint ahogy mi képzeljük, de lehet őket tanítani. Eljutottunk egy bizonyos szintre, de szabadon engedtem, mert sajnos nem volt időm hosszasan foglalkozni vele.

Szocializálni kell a madarat, hogy ne féljen az embertől, az ernyőtől, és táplálékkal lehet szoktatni olyasmire, amit mi szeretnénk. Az alapja az idomításnak az étkezésen van. Scotty, a nepáli solymász pilóta gyerekkora óta madarakkal foglalkozik és idomítja őket, ő hozta össze a siklóernyőzést a madarakkal olyan formában, hogy tandem siklóernyőzés közben a karjára szálltak a madarak, a kezéből ettek. És ezt az utasok is nagyon szeretik. Szeretnék egy nap én is oda eljutni ahová Scotty, de ehhez idő és megfelelő madár kell.

Milyen a megfelelő madár?

Az idomításra, solymászatra legalkalmasabb madár a Harris ölyv vagy vörösszárnyú ölyv, amelynek természetes élőhelye az amerikai kontinens, de Európában is jelen van, különösen a solymászat miatt. Ez az egyetlen ragadozómadár, amely falkában szokott vadászni – amúgy a ragadozómadarakat a magányosság jellemzi. Mivel csoportban vadászó faj, könnyebben szocializálható, ezért alkalmas az idomításra. Amúgy másféle madarakat is lehet idomítani, különösen ha imprintek, vagyis fogságban született és nevelkedett, ember nevelte madarak. Az a madár, amelyik baleset folytán kerül az ember közelébe, miután felépül, legtöbbször elszáll, de az imprintek majdnem mindig visszatérnek.

2005-ben megkaptad a pilótaengedélyt. Rögtön ezután elkezdted a tandemet?

Nem, csak 3-4 évvel később jutottam erre a szintre. Sok tapasztalat kell hozzá, gyakorlás és még egy sajátos tanfolyam, mivel sokkal bonyolultabb, fizikailag nagyobb feladat a nagyobb ernyő irányítása márcsak a súly miatt is. Lomhább mint a szoló ernyő, az virgonc. Először ismerősökkel tanedemeztem, majd elkezdtem hirdetni is, mára már 700 óra körül van a gyakorlatom.

Hogyan mérik a tapasztalatot?

Órában. Egyedül Romániában nem veszik figyelembe az órákat, hanem azt, hogy mióta van jogosítványod, mivel nem tudják leellenőrizni a bevallott órák számát. A szabály értelmében 3-5 év után lehetsz tandem pilóta a felkészültséged függvényében, ennek megfelelően kaphatsz csak engedélyt. Az engedély nemzetközi érvényű, ha egyszer megszerezte valaki, az a világ bármely országában érvényes. A jogosítványt évről évre meg kell újítani, ezzel együtt az ernyő műszaki vizsgáját is.

Mennyi ideig szavatolt a felszerelés?

Repülési órában mérik az ernyő és a kötések biztonságát is, de fontos szerepe van annak, hogy milyen terepről startol a pilóta. Erdélyi viszonylatban füves terepen kibír 3-400 órát is egy felszerelés, viszont homokos terepen nagyon hamar amortizálódik, mivel a homokszemcsék kárt tesznek az anyagban. Az ernyő biztonságát porozitásmérővel állapítják meg az éves műszaki ellenőrzés alkalmával.

Mennyibe kerül egy felszerelés annak, aki szeretné elkezdeni ezt a sportot?

Biztonsági okokból csakis új felszerelést érdemes venni, még akkor is ha relatíve új sportágról beszélünk. Az ernyő ára 2200-3000 euróba kerül, persze márkafüggő. Ez viszont még nem minden. Beülőt kell vásárolni, 3-400 euróért, mentőernyőt, ami további 3-400 euró, variométer, sisakok, kamerák, együttesen 4-4500 eurónál kezdődik egy komplett felszerelés. A tandem egy kicsivel drágább, és ott speciális beülőt is kell biztosítani, valamint a mentőernyő is többe kerül, mivel nagyobb súlyt kell elbírnia szükség esetén.

Aki pedig csak utasként szeretne repülni, tandemben?

Az nem annyira költséges. Maga a repülés ingyenes, mivel egy olyan élményt ad az utasnak, amit önmagában, egyedül nem ismerhetne meg, viszont a biztonságos felszerelésbe fektetett anyagiak amortizálására elfogadunk adományt az utas részéről. Új dolog, amit még soha nem próbáltak ki az emberek, és többnyire rokonok, barátok szánják meglepetésként szeretteiknek. Eddig akik velem repültek, mind nagyon jól érezték magukat.Viszont az is megtörténhet, egy ember csak akkor jön rá, hogy valami gond van, amikor már felemelkedett a levegőbe. Ilyenkor a szervezet tiltakozik. 3-4 méter magasan már érzi az ember, hogy biztonságban van vagy nem. Van, aki szédül, vagy a gyomra háborog, feje fáj, de a többség jól érzi magát. A repülésről egy bátorsági oklevelet is kap az utas, valamint egy HD minőségű videofelvételt a kalandról, amit ő maga készít el a magasban.Természetesen, aki megismételné a repülést, annak további kedvezmény is jár. 

Milyen tandemes tervek vannak kilátásban az idei nyáron?

A repüléstervek között hamarosan sor kerül a kolozsvári napokon egy bemutatóra, azt követi majd a verespataki Szénafesztivál, majd a Félszigeten is jelen leszünk a Gorbó völgyében. Ezenközben hétvégeken Torockón repülünk. Egy szezonban körülbelül 100 utasom van, ha sikerülne mindenkivel félórát repülni, akkor néhány száz óra lenne, viszont az időjárás nem mindig kedvez. Az álmaim között szerepel egy repülés a francia dűnéken. Ott sárkányozni is lehet mezítláb.