A modern labdarúgás az államhatalom egyik eszköze – állapította meg Péter László szociológus a sportág társadalmi hatásairól tartott pénteki kolozsvári beszélgetésen. A Történelem a pályán című tárlat záróestjének meghívottai úgy vélekedtek, a futball hatékonyan szolgálta a mindenkori román nemzetépítést.

Az Igen, tessék! mozgalom és a Max Weber Szakkollégium szervezésében megtartott, a román-magyar válogatott labdarúgó mérkőzések történetét bemutató eseményen a hét során nyolc előadás és kerekasztal értekezett a futballról. A román-magyar szurkolói diskurzust szelídítő ingyenes kiállítás a szervezett csoportok révén mintegy 300 diákot, továbbá a látogatók öt napnyi folyamatos érdeklődését vonzotta. A játékvezetők és az edzők után a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Kulturális Intézet kezdeményezte tárlaton a zárópénteki napon a szociológusoké volt a főszerep.

Péter László kijelentette: az első világháború utáni Romániában a futball egy szimbolikus harc keretein belül a nemzeti identitás kifejező eszköze lett. Mindez nemzetközi szinten és a klubmérkőzéseken is megnyilvánult. Az államhatalom szabályozta, hogy a csapatokban hány kisebbségi játszhatott. Amikor rájöttek,hogy emiatt a válogatott eredményei épp a nemzeti propaganda kárára csorbulhatnak, elkezdték inkább románosítani a neveket – mutatott rá Péter László.

Gábora Attila, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem szociológia tanszékének mesteris hallgatója kifejtette: a román nacionalizmus eszközéül használt sportélet nemhogy a kisebbségi csapatok mozgásterét csökkentette, de a magyar sportújságírók tevékenységét is korlátozta. „A magyar játékosok nevét átírták, a városokat pedig csak románul lehetett megjeleníteni: így olvashatunk olyan korabeli híradásokat, miszerint Timișoarán játszott a temesvári Ripensia” – mesélte Gábora Attila.

Péter László szerint a szemléletmódot a második világháborút követően is folytatták: ekkor szüntették meg a polgári osztály által létrehozott, „burzsujnak” nyilvánított klubokat. A folyamat során többnyire szakszervezeteknek rendelték alá a csapatokat, illetve a hatalom maga hozta létre őket: így alapították a hadsereghez tartozó Steauát vagy a belügyminisztériumi Dinamót. Az új egyesületek identitásukban és szimbolikájukban a kommunista ideológiát hordozták, amit többek között jól példáznak a Haladás, a Lendület, a Kitartás vagy a Törekvés-típusú klubnevek –tette hozzá Péter László.

A kerekasztalt moderáló Csata Zsombor szociológus a mindenkori klubokról megállapította: azok a kollektív identitást, illetve a csoportkohéziót alakító egyik legfontosabb intézmények. „A klubok a szurkolók számára meghatározzák, hogy kik ők a világban és hogyan tekintsenek magukra. A klubhoz tartozásnak saját szimbolikája van, értékeket társítanak hozzá és külön stílussal bírnak, így társadalmilag mélyen beágyazottá válnak” – sorolta Csata Zsombor, aki a fogyasztói társadalomba simuló egyesület-márkázás sajátosságaira is felhívta a figyelmet.

Péter László a hazai labdarúgás vezető testületeiről megállapította: azokat a „rendiség” jellemzi. Az önkényes döntések, az informalitás és a korrupció jellemezte rendiséget a szociológus szerint jól példázzák a sportvezetők nagy nyilvánosság előtt tett nyilatkozatai. Ezek a klubokkal való kapcsolatukat rendszerint a „hűség”, a „szeretet”vagy az „ígéretek” fogalmai mentén elemzik. Gábora Attila elmondta, a rendi állapotok már a húszas években tetten érhetőek voltak: a válogatott egyik szövetségi kapitánya, Adrian Suciu például egy nemzetközi turné alatt Velencében a jegybevételekkel „eltűnt”. A botrányt követően a válogatott kölcsönkért összegekből tért vissza Romániába, néhány hónapon belül Suciut mégis a labdarúgó szövetség egyik regionális vezetőjévé választották.

Péter László végezetül elmondta: míg a labdarúgást a modernitásban az államok használták ki hatalmi törekvéseikre, addig napjainkra a gazdasági logikák mentén lépő nemzetközi szövetségek számára az egyes országok és a nemzeti szövetségek is eszközökké váltak. A szakember a „globális aktorok” hatalmára példának a korábbi Európa Bajnokság szervezési hiányosságai miatt az UEFA lengyel és ukrán kormányokra gyakorolt nyomását, valamint a 2022-es katari világbajnokság odaítélése körüli ellentmondásokat említette. „Nagy a kockázat: az államok esetében egy diktátort el lehet kergetni, a miniszterelnököt le lehet váltani, de ezen aktorok ellen a lehetőségek korlátozottak, mert magánszervezetekről beszélünk” – összegzett Péter László.

Korábban Balázs Előd szociológus az Átigazolások az európai labdarúgásban, míg Szilágyi Andrea Réka szociológus a Szurkolói minták Kolozsváron címmel tartott előadást.