A Real Madrid nyerte meg a spanyol Király-kupát – a klub története során 19. alkalommal –, miután a sorozat szerda esti, valenciai döntőjében 2–1-re múlta felül a Barcelonát. A madridiak korán vezetéshez jutottak, a katalánok a második felvonás közepén egyenlítettek, ám a hajrában Gareth Bale parádés szóló végén eldöntötte a mérkőzést.

Nem pazaroltak túl sok időt az ismerkedésre a felek. Az 5. percben Daniel Carvajal bravúrosan szerelte a madridi tizenhatoson belülre nagy lendülettel betörő Jordi Albát, a túloldalon Ángel di María iramodott meg szintén a bal szélen, majd lőtt keresztbe a kapu előtt. A 7. percben Gareth Bale fordult le nagyszerűen Javier Mascheranóról, de az argentin védő blokkal szögletre mentett. Őszinte, nyílt volt a találkozó, amelyben a Barca labdatartása nem tudott érvényre jutni. A saját térfelén határozott, fegyelmezett védőfalat alkotó, abból támadásba Cristiano Ronaldo hiányában is villámgyorsan átmenő Real Madrid a 11. perc elején kontrából szerzett vezetést. Di María lépett ki a jobb szélről érkezve, Jordi Alba hiába üldözte, és érte utol, az argentin szélső a balösszekötő helyéről laposan kilőtte a hosszú, bal alsót. José Manuel Pinto vetődött ugyan a jól meghelyezett labdára, de csak beleérni tudott, hárítani nem (0–1).

Próbált ritmust váltani a Barcelona, de a négy négy kettőben, szűk sávban keményen és zártan védekező Madridon nehezen talált fogást. A nagy rohanásban megvolt az első paprikás jelenet is: Neymar és Pepe sárgult be, miután a brazil kikezdett Coentraóval. Ennél sokkal fájdalmasabb lehetett a katalánok számára, hogy Lionel Messi a csúnyábbik arcát mutatta a kezdés után. Nem találkozott a labdával, abszolút semleges szemlélője volt a körülötte zajló eseményeknek. Többnyire sértődött, durcás kisfiúként sétált a gyepen, a visszatámadással például meg sem próbálkozott.

Szélről kapu elé belőtt, beadott labdákkal próbálkozott a Barcelona, de nagy veszélyt nem jelentett. Miként a Real sem, amelynek ekkor már nem volt annyira sürgős az előre játék. A madridi középpályán Isco dolgozott rengeteget, szinte két ember helyett robotolt, miközben a többiek sem lazsáltak. A szellős Barca-védelmet párszor átjátszotta a Real, ám a katalán védők közül mindig akadt valaki, aki többnyire az utolsó pillanatban blokkolni tudott. Messi a szünet előtti percekben megélénkült ugyan, de a játékvezető engedte a testjátékot, így a katalánok sokra nem mentek vele sem.

Bale szólója vezette fel a második félidőt, ám a walesi a nehezét megoldotta – két védőt cselezett ki –, a bejezést elrontotta, a rövid mellé durrantott. Sündisznófedezékét feladva bátor letámadással kezdett a Real, ennek eredményeként a Barca akciót sem nagyon tudott indítani. A 60. perc tájékán aztán már közelebb lopta támadásait a Barcelona a Real tizenhatosához, de a Madrid tökéletesen védekezett, Iker Casillasnak kevesebb dolga akadt, mint Pintónak, pedig utóbbi is döntően lábbal avatkozott csak játékba. Igaz, védői és csapata védekezése miatt ő kevésbé lehetett nyugodt. Gerardo Martino közben Jordi Alba sérülése miatt pályára küldte Adrianót, majd a magát a párharcokban könnyen megadó – mintha nem a PL-ben vált volna felnőtté – Cesc Fabregas helyett érkezett Pedro Rodríguez.

Az előrelopakodó Bartra gondolta úgy, hogy 18 m-ről teszteli Casillast, de ez abszolút partizánakció volt a katalánok részéről. A 68. percben aztán Xavi szögleténél Pepe számolta el magát csúnyán, és a fiatal Bartra kiegyenlített (1–1). Rögtön óvatosra váltott a Barcelona, a Real Madrid pedig már egyébként is az volt. Esett a mérkőzés irama, amely a katalánoknak kedvezett, sok apró lépésben szövögethették támadásaikat, de a kaput nem veszélyeztették mindenáron. Némi fáradtság is érződött a pályán lévőkön – főként a csere nélkül játszó madridiakon –, és mintha már a túlórára is tartalékoltak volna. Egyik sem gondolta úgy, hogy a hajrában nagy erőket mozgósít a 2–1-ért. Bale volt egyedül, aki érzett magában elég erőt és motivációt egy félpályás szólóhoz. A 85. percben a bal szélen elviharzott, lefutotta az őt majdnem a lelátóra leütköző Bartrát, és az ötös sarkáról Pinto mellett a kapuba spiccelt (1–2).

https://www.youtube.com/watch?v=LHx6BUp_itY

A 90. percben Neymar a kapufát lőtte telibe olyan helyzetből, amelyben már mindenki gólt látott, ennyi adatott meg a katalánoknak, nem több, illetve az, hogy gratuláljanak és asszisztáljanak a győztes Real Madridnak. A Barcelona legutóbb 2003-ban veszített el egymást követően három tétmeccset, a mai kupadöntő előtt kikapott Madridban az Atlético elleni BL-negyeddöntő visszavágón, majd a granadai bajnokin.