6-4-re nyert Székelyföld válogatottja Magyarország csapatával szemben csütörtök este a gyergyószentmiklósi hokigálán, ám az esemény ennél jóval többről szólt. A sportrendezvény bevételeit a Böjte Csaba által működtetett  Dévai Szent Ferenc Alapítvány kapta.

Harmadszor csütörtök este Gyergyószentmiklóson Székelyföld válogatottja Magyarország csapatával szemben egy hokigála keretében. Akár az első két mérkőzést, az ideit is örökre emlékezetébe véste mindenki, aki jelen volt az eseményen.

A műjégpálya parkolójában kétlábon sem lehetett szabad helyet találni, de a főút mellett is több kilométeren át parkoltak az autók, igazán gondolkodóba ejtve az erre vetődő, átutazó idegeneket: mi történik Gyergyószentmiklóson? A Székelyföld-Magyarország barátságos jégkorongmérkőzésen zsúfolásig megteltek a lelátók, és nem csak helyi, de magyarországi vendégek is szép számmal érkeztek az eseményre.

Tisztelegni a jégkorong előtt

Vargyas László szervező, Székelyföldről elszármazott jégkorongozó beváltotta ígéretét: a bemelegítőnek szánt első harmad után igazi minőségi mérkőzést láthattak a nézők. Bármelyik csapat lőtte a gólt, a közönség egy idő után ugyanúgy örvendett minden szép pillanatnak és tapssal jutalmazta a látványos mozdulatokat, hiszen a magyar válogatott keretében is akadt olyan játékos, aki Gyergyószentmiklóson született, míg a székelyek csapatát is erősítette olyan hokis, aki pályafutása során Magyarország számára jelent főnyereményt.

A mérkőzést a székely válogatott nyerte, ám a magyar csapat ennyire még nem örvendett vereségnek. Vargyas szerint a magyar fiúk is nagyon örvendenek, amikor itt játszhatnak. Sokak számára nagy élmény, hogy együtt lehetnek a jégen, hiszen a szervezés talán legnehezebb része összeállítani a két csapatot olyankor, amikor még a válogatottnak meg kell jelenni más bajnokságokon.

„Sokan csodálkoznak is, hogyan lehet összeszervezni egy ilyen csapatot, a barátaim azt mondták, sokszor sörözni sem tudnak elmenni négyen-ötön, mert mire összeszerveződnének, addigra valaki lemondja az estét” – poénkodott Vargyas.

Ünnepre hangolva

Míg Vargyas László a két csapat keretének összeállításán fáradozott, a gyergyói szervezők sem tétlenkedtek: ünnephez méltó hangulatot teremtettek a mérkőzés szüneteiben: a gyergyói fúvószenekar harsányan zengte a “hokibotot, sej-haj, korcsolyát melléje, ez illik-illik-illik a székely legénynek” dallamát, a Step Dance Sportklub alkalomhoz illő kedves jelenettel borzolta nemzetire a hangulatot.

Ezúttal a szurkolói összefogásból megvalósult világításrendszer ünnepélyes átadására is sort kerítettek, ugyanakkor a kis hokisok is jégre léptek és bizonyíthatták, hogy az utánpótlás miatt nem kell aggódnia a felnőtt csapatnak. Elismerésben részesült az Olaszországban, 26 csapat közül ezüstérmet szerző 12 évesek székely válogatottja.

Nemes cél a szeretet jegyében

Az esemény bevételét mindhárom alkalommal felajánlották egy nemes célra, idén Böjte Csaba gyerekei kapták az anyagi támogatást, egy januári beszélgetésnek köszönhetően, Csaba testvér és Vargyas László között. A jegyekből számrazó bevételek, a jégkorong relikviák licitén szerzett pénz, az összes többi adomány összesítése után közlik, hogy mekkora összeggel sikerült támogatni a Szent ferenc Alapítványt.

Számos beszéd is elhangzott a harmadik Székelyföld-Magyarország jégkorongmérkőzésen. Böjte Csaba ferences szerzetes a maga egyszerűségével ragadta magához a jelenlévők figyelmét. Gyerekkori, jégkoronggal kapcsolatos élményét mesélte el.

„Ültünk a kispadon, és a nagyok nem erőst engedtek fel játszani, minket hetedikeseket. Aztán addig nyafogtunk, amíg csak játszhattunk. Aztán jól meg is verték a csapatunkat. De emlékszem, megverve is, kék zöld foltokkal tele is, de játszani akkor is sokkal jobb volt mint a kispadon ülni. Megragadom az alkalmat, hogy biztassak mindenkit, merjen kimenni a pályára, mindenki a maga pályájára, bátorsággal és lendülettel. Én az oltárhoz kell kimenjek, a tanár az osztályba, az orvos a műtőbe, diák a táblához, mindenki a maga helyére, de nagyon fontos, hogy merjünk kimenni a pályára. Sokkal izgalmasabb játszani, ha nyerünk, ha nem nyerünk, mégiscsak jobb élni, küzdeni, mint ülni egy kispadon, s másokat kommentálni, fütyülni. Én arra kérem testvéreimet, gyermekeinket is, merjenek kimenni a pályára, lendülettel és bátorsággal, s hiszem, hogy megújul a népünk a Kárpát-medence, a mi világunk” – mondta a szerzetes.

Vargyas László elmondta, hogy számára mindenképpen megérte a fáradtságot a szervezéssel járó munka, és hogy dolgozik azon, legyen folytatás. „A legnagyobb kihívás talán az volt, hogy sikerüljön egy olyan csapatot összeállítani, amivel tisztelgünk a hoki minősége előtt. Ami csütörtök délután történt, azért érdemes élni. Szolgáljuk a nézőket és amihez a nevünket adjuk, az legyen tisztességes – ennyi volt az elvárásom csupán" - fogalmazott a jégkorong-legenda.

És ha van olyan esemény, amikor senkinek sem nyűg elénekelni egymás után a két himnuszt, akkor ez az volt. A szervezők és atöbbezres szurkolótábor is mostantól kezdve a negyedik Székelyföld-Magyarország barátságos jégkorong mérkőzést várja.