Valószínúleg nem járt volna ilyen rosszul az FC Porto a labdarúgó Bajnokok Ligája negyeddöntőjének müncheni visszavágóján, ha két héttel ezelőtt „nem vette volna a bátorságot” arra, hogy 3-1-re legyőzze a Pep Guardiola vezette bajorokat. A büszkeségében sértett németek kedden este oktattak: 6-1-es eredménnyel és szemet gyönyörködtető első félidővel jutottak az elődöntőbe. A másik kedd esti összecsapáson Neymar két találatával az FC Barcelona legyőzte a PSG-t és 4-0-s összesítéssel ment tovább.

BAYERN MÜNCHEN–PORTO

Pedig az első nagy hazai helyzet még ki is maradt, Robert Lewandowski a kapufát találta el, amikor Thomas Müller lövése kipattant Fabiano kapusról. A Porto bő fél óra alatt a labdát is alig birtokolta (67–33 százalék a Bayern javára), futószalagon jöttek a müncheni akciók, a jobbnál jobb beadások és a gólok is. Thiago Alcántara (1–0), Jérome Boateng (2–0) és Robert Lewandowski is fejjel (3–0) volt eredményes (Boateng szöglet után). Tíz év után először szerzett három fejes gólt egy BL-meccsen a német gárda.

A bajorok azonban ezt követően sem álltak le. A szünetig Thomas Müller (4–0) megpattanó lövésből talált be, majd Lewandowski (5–0) lőtt a védők között jobbról a hosszú alsó sarokba. Müller a 27. BL-gólját szerezte, ezzel német rekorder lett, megelőzve a 26 gólos korábbi Bayern-csatárt, Mario Gomezt.

Így az első meccs után sokak által temetett, továbbra is tartalékos Bayern tulajdonképpen egy félidő alatt minden kérdésre választ adott. Guardiolának senkivel sem kellett összevesznie, csapata támadószekciója Robbenék nélkül is hengerelt, innen pedig tulajdonképpen már teljesen mindegy, lő-e gólt a Porto, mert még a két gól is kevés lenne a vendégeknek.

Ettől függetlenül azért még rendeztek egy második félidőt is... Az elsőről egyébként majd' mindent elmond a statisztikai lapon a Porto neve mellett szereplő sok nulla, na meg, hogy a vendégeknek mindössze 86 jó passzuk volt negyvenöt perc alatt (a Bayernnek 289).

A második félidő elejét jól jellemezte, hogy a közösségi portálokon nem a meccsről, hanem Pep Guardiola szakadt nadrágjáról szóltak a hírek.

Aztán egyszer csak elkezdett focizni a Porto. Jackson Martínez két helyzetéből egyet gólra is váltott (5–1). Többre már nem futotta a vendégek erejéből, ha csak Iván Marcano két sárgás piros lapját nem számoljuk ide.

A 6–1-es végeredményt Xabi Alonso állította be mesteri szabadrúgásból. A müncheniek ezzel ötgólos sikert arattak Guardiola 100. bayernes tétmeccsén, és 7–4-es összesítéssel jutottak a legjobb négy közé.

BARCELONA–PSG

Labdatartással és passzolgatással kezdett a Barcelona, bár ez a házigazdától várható volt. Annál meglepőbbnek tűnt, hogy amikor labdához jutott, hasonló felfogást láthattunk a PSG-től is, annak ellenére, hogy a vendégeket az idő és a kétgólos hátrány elméletben sürgette. A katalánok visszazártak a felezőig, egyedül Luis Suárez zavarta az akciók megindításában a franciákat. Ők viszont ettől olyannyira zavarba is jöttek, hogy gyakorlatilag a felezőt sem tudták átlépni. Döntően a PSG térfelére koncentrálódott a játék, a hazaiakat az sem nagyon zavarta, hogy nem jöttek futószalagon a helyzetek. Viszont rögtön az első helyzet elég is volt, hogy megszerezze a vezetést a Barcelona.

A 14. percben Iniesta kapta meg a labdát a hazai térfél közepén. Lefordult egy PSG-játékosról, lendületet véve elhúzott másik kettő mellett, és máris ott volt a vendégek térfelének a közepén. Ott nagyszerű ütemben tálalt Neymar elé, aki az átvétellel lépéselőnyhöz jutott David Luizzal szemben. A brazil eltolta a labdát a kifutó Sirigu mellett, majd az üres kapuba helyezett (1–0). A 18. percben Ibrahimovic is megzörgette a hálót, de mivel méteres lesről tette, nem változott az eredmény.

Gerard Piqué bődületes kiflivel adott némi önbizalmat a PSG-nek – Ter Stegennek kellett lehúznia a labdát –, de utána a Barca percei következtek. Messi kapásból bombázott a felső sarok mellé, Dani Alves távolról célozta meg a jobb felsőt. Utóbbinál Sirigu védett, majd a kipattanó után is, amelyet Neymar fejelt kapura. Elképesztően lazán játszva is mezőnyfölényben volt a Barcelona, pedig az ellenfél nem a La Liga egyik kiesőjelöltje volt, hanem Európa kevés milliomos alakulatainak egyike.

A PSG támadói abszolút játékon kívül voltak, középpályásai inkább védekeztek – Marco Verrattinak akadtak felvillanásai, meg egy remek szólója –, mert a támadások elindítására kevés esélyt kaptak a sokat és fegyelmezetten mozgó katalánoktól. A párizsi védők számára pedig egyenesen rémálommal ért fel a találkozó: Neymar, Messi és Iniesta alaposan megszínezte a játékot. Márpedig ahol ők hárman lendületbe jönnek és elkezdenek cselezni, ott jaj az ellenfélnek. Mindeközben Suárez elképesztő mezőnymunkát végzett, ütközött, becsúszott, blokkolt, nagyon motiváltan játszott.

A 34. percben aztán Neymar megduplázta góljainak a számát és a katalánok előnyét. Mármint a keddi meccsen… Mert összesítésben ekkor már négy lett közte. Dani Alves táncoltatta meg a jobb szélen Maxwellt, majd felnézett és középre emelt, ahol a nagy magányában álló Neymar a PSG-védők tökéletes asszisztálása mellett – David Luizék a közelében sem voltak – 10 méterről a kapu jobb oldalába fejelt (2–0).

Nem volt öldöklő az iram, elmaradtak a brusztok, a párharcok, bár erre az első mérkőzés után számítani lehetett. A hajrában Cavani zárt vissza és mentett nagyot Dani Alves beadásánál, amely így nem találta meg a gólszagú ütemben érező Messit. Az uruguayi támadó tette azért jól jellemezte, mennyire tartotta megbízhatónak védőtársait… Azt azért említsük meg, hogy az elpattanó, lecsorgó labdák is mindig Barca-játékosnál kötöttek ki, ami aztán még inkább elvette az amúgy sem túl nagy meggyőződéssel futkározó PSG-játékosok kedvét.

A szünet után Luis Enrique azt is megengedhette magának, hogy a rotáció jegyében a középpályás sorából lekapja Iniestát és a hozzá hasonlóan kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó Busquetset. A hazaiaknak bőven belefért mindez, mert a játék képe döntően nem változott. A PSG a második félidő elején kicsit agresszívabb stílusra váltott, ennek eredményeként közel járt a hazai kapuhoz is, de csupán lövésre futotta a vendégek erejéből. Bár egy fokkal higgadtabb megoldásokkal nagyobb zavart is kelthettek volna olykor. A közönség legnagyobb örömére azonban döntően hazai lábakon vándorolt a labda: futtatta ellenfelét és a perceket a Barcelona. A 73. percben egy PSG-kontra végén Ibrahimovic bombázott kapura – pedig mehetett volna még közelebb a kapuhoz, mert kettő az egyben vitték a labdát a vendégek –, de Ter Stegen gyors vetődéssel hárított.

A katalánok ritmusváltásokra rendezkedtek be: előbb a labdatartással altattak, majd csellel, passzal azonnal gyorsaságot csempésztek a támadásaikba. Ezzel aztán meg is elégedtek, mert ez a sebesség már nem volt elég ahhoz a mezőnyfölényhez, mint az első félidőben. A párizsi védelem így nem is jött zavarba, Sirigunak nem akadt dolga. A két tizenhatos között folyt a játék, ritkán jártak a felek gólveszélyes területen. Ekkorra sebességben már eltűnt a korábbi különbség a két együttes között. A végjátékban Ter Stegennek kellett figyelnie és együtt élnie a játékkal, aminek eleget is tett.