Nyújthat-e örök életre megmaradó pozitív élményt egy elveszített sakkparti? Igen, ha az ellenfél Polgár Judit, aki a sakktáblánál vérszomjas ragadozó, emberként azonban elbűvölő személyiség. Legalábbis ezt tapasztalta portálunk munkatársa a Kolozsvári Erkel Ferenc Sakk-napok pénteki nyitórendezvényein.

Korán elvérzett a Maszol munkatársa a Kolozsváron első ízben megszervezett Erkel Ferenc Sakk-napok pénteki szimultánján. A 26. lépésénél kapitulált, mégis vigyorogva távozott a rendezvény helyszínéről, a János Zsigmond Unitárius Kollégiumból, mert ellenfele a világ legjobb sakkozónője volt. Munkatársunk mellett további 24 szimultán játékost leckéztetett meg Polgár Judit, aki előtte, a zsúfolásig telt Dávid Ferenc aulában sikerei titkát osztotta meg a hallgatósággal.

Többek között azt is, hogy agresszív támadójáték híve, amellyel nem egyszer férfi világbajnokokat, például Garij Kaszparovot is megizzasztotta. Lélekben ezért munkatársunk sem számított kíméletességre, amikor a szimultánon asztalhoz ült, mégis kirázta a hideg, amikor túl korai sáncolására – mielőbb fedezékbe! – Polgár Juditnak b5 volt a válasza. A gyalogot olyan szenvtelen arccal tolta előre, mint amikor profi bérgyilkos áldozata halántékát veszi célba.

A sakktáblánál Polgár Judit vérszomjas ragadozó volt, ám amikor az aulában, mikrofonnal a kezében Nagy Elek üzletember kérdéséire válaszolt, a kolozsváriak egy szelíd, elbűvölő embert, bájos nőt ismerhettek meg. A nemzetközi nagymester gyermekkoráról, karrierje íveléséről, emlékezetes játszmáiról, a játék pszichológiájáról, híres sakkozókról (kislányként Bobby Fischert is ismerte, ám soha nem játszott ellene), a számítógép és a sakk viszonyáról, és természetesen arról is beszélt hallgatóságának, hogy miként fogadta az erősebbik nem, amikor még gyermekként megtörte a sportág férdidominanciáját.

Így például megtudhattuk, hogy akadt olyan férfi ellenfele, aki Polgár Judittól elszenvedett vereség után percekig verte a fejét a liftajtóba. Volt, aki felborította a sakktáblát, többen nem ráztak vele kezet a játszma után, de olyan is akadt, aki játék közben odasúgta egy közelben ácsorgó férfi kollegájának: „Nézd már, egy nővel sakkozom, mi lesz holnap? Egy kutyával kell majd sakkoznom?”

Ezek a hímsovén reakciók nem rendítették meg különösebben Polgár Juditot. „Inkább arra motivált, hogy a teljességében férfiak által dominált sport legjobbja legyek” – mondta hallgatóságának. Felidézte, hogy mielőtt meghívták volna a nagy sakkversenyekre, az eseményeknek helyet adó épületek női mosdóit is a férfiak használták. Így találkozhatott egyszer Kaszparovval a mellékhelységben, akinek azt mondta: ezentúl inkább használja a férfi mosdót, mert tervei szerint még sokáig fog nagy versenyek közben mosdókban megjelenni.

A beszélgetésen sok szó esett a családjáról, két, hasonlóan jó képességű nővéréről, édesapja nevelési módszerereiről. A nemzetközi nagymester (aki mára már maga is anyuka) elmondta, nem szült irigységet a testvérek között, hogy jobb volt sakkban a nála hét évvel idősebb Zsuzsánál. Hozzátette, a családjukat ért támadásokra reagálva összezárta a nővérek. „Saját erőnket egymásénak éreztük” – idézte fel.

Polgár Judit elismerte, hogy lemondásokkal teli gyerekkora volt: még iskolába sem járt, csak az edzőpartnerei révén tartotta a kapcsolatot a külvilággal, a sakk volt mindig az elsődleges. Mindezért azonban nem haragszik az édesapjára, Polgár Lászlóra. „Összehasonlíthatatlanul sokkal több jó dolog történt velem, mint rossz” – fogalmazott. Azért sem szenvedett, mert a sakkot már kislány korában nagyon megszerette. A rengeteg edzéshez pedig megvolt a motivációja. „Kisgyerekként felnőtteket vertem meg sakkban. El tudják képzelni, hogy ez egy gyereket mennyire motiválhatott” – árulta el hallgatóságának.

Beszélt sikere titkáról is. Elsődlegesnek a sok edzést nevezte, de nagyon fontosnak érzi önbizalom megőrzését a kritikus pillanatokban, a félelem legyűrését a játszmák közben adódó éles helyzetekben. Azt mondta: számára többet ér egy vereség és egy győzelem, mint két döntetlen. „Kudarc esetén is történnek dolgok, az is számít, hogy veszít az ember" – magyarázta.

A mindvégig rutinosan kérdező Nagy Elek (egyébként Bukarest korábbi sakkbajnoka) a beszélgetés végén a számítógép és a sakk viszonyára terelte a szót. Ez alkalmat adott Polgár Juditnak arra, hogy humorát is megcsillogtassa. „Nincs annál megalázóbb, mint amikor a számítógép megveri az embert. Nem hálás dolog a gép ellen játszani, szerencsére a kalapács még mindig az én kezemben van” – jelentette ki.