„Mindig szeretek hazajönni Csíkszeredába” – Miklós Edittel beszélgettünk


-A A+

Miklós Edit több mint egy országra ijesztett rá az alpesi sízők ausztriai világkupa-futamán. A csíkszeredai származású, magyar színeket képviselő versenyző nagyon súlyos sérüléseket szenvedett a hivatalos edzésen, a műtét azonban jól sikerült, és néhány napja már a gyógytorna tölti ki a napjait. Utána jártunk, hogyan halad Edit felépülése.

„Sírni csak a győztesnek szabad” – ismerős a gondolat?

A sérülésem után beszélgettem a Magyar Sí Szövetség főtitkárával, ő említette ezt a könyvcímet, amely Székely Évától származik. Megtetszett az idézet: „Sírni csak a győztesnek szabad” – a közösségi oldalamon ezt kibővítettem a saját gondolatommal: az oda vezető utat mosolyogva kell végigcsinálni…

Ami megtörtént, az megtörtént, túl kell lépni rajta és nem szabad leragadni. A sérülés benne van a pakliban, tudtam, hogy egyszer valószínűleg velem is meg fog történni. Nem szabad csüggedni, tovább kell küzdenem. A könyvet amúgy még nem olvastam, de el fogom olvasni, most bőven lesz időm.

A napokban elhagytad Dr. Christian Schenk klinikáját, milyen érzés volt hazatérni Csíkszeredába?

Mindig szeretek hazajönni, jó érzés a barátaimmal találkozni, a családommal lenni, a kutyáimat látni. Most is épp látogatóim vannak.

Hogyan halad a rehabilitáció?

Vannak gyakorlatok, amiket szabad csinálni és vannak, amiket még nem lehet. A jobb lábamat kilencven fokig hajlíthatom, tíz fokig nyújthatom és tizenöt kilóval terhelhetek. A bal lábamat akármeddig hajlíthatom és terhelhetem. Ezek függvényében állítja össze a gyógytornászom a programot. A program mindig változik, olyan irányba, hogy mennyire haladunk, mennyire fáj. Nincs konkrét terv, ha egyik nap többet is tudok fejlődni, másnap fájdalmaim vannak, így nem tudunk haladni. Mindig a gyógytornásszal együtt döntjük el, hogy mennyire terheljük a lábaimat.

Ha minden jól megy, szeptemberben sízhetsz újra. Milyen szakaszai vannak a felépülésnek?

A következő három hétben itthon leszek, gyógytornászok, majd vissza kell mennem egy kontrollra. A doki megint megnézi a lábamat, készít egy mr-t, megvizsgálja belülről, hogy a szalagok mennyire gyógyultak össze. Utána megint kapok egy diagnózist, ami szerint tudunk tornászni. Ha már annyira jól van a lábam, akkor a kondiedzőmmel összeállítunk egy programot, hogy ne csak gyógytorna legyen, hanem erősítés is.

Tudsz erőt meríteni más sportolók példájából? Nemrég Lindsey Vonn tért vissza egy sérülésből.

Igen, jó látni, hogy sérülésből vissza lehet jönni, de igazából ez a folyamat számomra nagyon ismerős. Volt egy súlyosabb sérülésem 2006-ban, az előtt pedig 2004-ben szakadt el a térdszalagom. Lindsey Vonnak a felkarja tört el, s bár visszatért nyolc hét alatt – ami nagyon rövid idő – mégsem a térde sérült le, amit sízésben a leginkább kell használni. Ha már példákat említünk, az én sérülésemhez Anna Veith (régebb Anna Fenninger) áll közelebb. Ő is nagyon súlyos térdsérülést szenvedett, de visszatért és most egyre jobb eredményeket ér el.

Vannak pozitívumai a kényszerpihenőnek?

Még nem döntöttem el, hogy miért történt mindez velem, lehet sosem fogom megtudni. Valamiért így kellett történnie, s ezt teljesen elfogadom. Lehet pozitívum az, hogy itthon vagyok és több időt tölthetek a családommal, de úgy érzem, itt sokkal többről szól a Miért.

A közelgő svájci világbajnokságon nem versenyezhetsz, az olimpiát viszont komoly célkitűzéssel várod: aranyérmes szeretnél lenni lesiklásban.

Sajnos a sérülés miatt ki kell hagynom a februári világbajnokságot, ott is az éremszerzés lett volna a célom. Ha az olimpia vagy a világbajnokság között választani kellene, akkor talán az olimpiát választanám, inkább utóbbin vennék részt. Az olimpiára már korábban kvalifikáltam, most csak annyi dolgom van, hogy a következő szezonra felépüljek és versenyezni tudjak.








EZT OLVASTA MÁR?

X