A Juventus idegenben 3–0-ra legyőzte a Celticet a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének első mérkőzésén, ezzel gyakorlatilag formalitássá degradálta a torinói visszavágót.

A csoportkörben a Celtic a G jelű négyesben a Barcelona mögött másodikként végezve harcolta ki a továbbjutást, míg a Juventus a Sahtar Donecket és a címvédő Chelsea-t is megelőzve zárt az E-kvartett élén.

A hangulat már a mérkőzés elején fantasztikus volt – úgy tűnt azonban, hogy a tizenkettedik ember nem tudta segíteni a hazai együttest. A Juventus ugyanis hamar megszerezte a vezetést.

Alessandro Matri kapott remek indítást a 3. percben az elbambuló skót védők között. A Juve támadója elgurította a labdát a kimozduló Fraser Forster kapus alatt, a labda pedig a gólvonal mögé csorgott. Egy Celtic védő becsúszva – már a gólvonal mögül – mentett, de a kikanalazott labdát Marchisio ismét a kapuba rúgta. 0–1

Pedig a Celtic hatalmas elánnal kezdett, nyomást is gyakorolt az olaszokra. Victor Wanyamának és Kris Commonsnak is volt lehetősége, de egyikőjük sem élt vele. A Juve nem erőltette a támadásokat az első negyedórában, okosan futballozott.

Commons a 27. percben egyenlíthetett volna, igaz, ehhez nem kis bravúr kellett volna. A Celtic támadója tizenegy méterről ollózott nem sokkal a kapu mellé.

Közben a Juventus is némi levegőhöz jutott a játékrész közepén, a torinóiak többször is megérkeztek a skót tizenhatos környékére – igazi nagy helyzetük azonban nem volt. Óriási iram és óriási hangulat jellemezte a találkozót az első félidőben.

Ahogyan az előzetesen várható volt, a Celtic szögletei rendre veszélyt jelentettek – a skótok meg is tettek mindent, hogy oldalsó beívelésekhez jussanak. Többször is lefejelték ellenfelüket a Celtic játékosai, de a labda csak nem akart Gianluigi Buffon kapujában landolni.

Még az első félidő hajrájában is egyenlíthetett volna a hazai csapat, Forrest lövése után azonban Efe Ambrose nem tudta közelről a kapuba pörgetni a labdát. Sőt! Gyakorlatilag blokkolta csapattársa próbálkozását.

A Celtic egyértelmű fölényben játszott az első félidőben, de az olaszok korai vezetése nagyban befolyásolhatta a Juve játékát is. Ha azonban ezt az iramot tartani tudja a skót csapat, könnyedén gólt szerezhet a második félidőben. Erre szüksége is lenne Lennon együttesének, ellenkező esetben ugyanis gyakorlatilag elúszna a továbbjutás.

Valószínűleg Antonio Conte kérte a szünetben a játékosait, hogy ne futballozzanak ennyire kényelmesen. A második félidő választ ad majd arra, hogy jobban felpörögnek-e a Juve futballistái. Ami a próbálkozásokat illeti: az első 57 percben a Celtic 15-ször, a Juventus mindössze 5-ször próbálkozott.

De a játék képe nem sokat változott. Továbbra is a Celtic játszott fölényben, s a 62. percben könnyedén egyenlíthetett volna. Ehhez mindössze annyira lett volna szükség, hogy Ambrose az ötösről rendesen megfejelje a labdát. Nem sikerült, Buffon nagy örömére.

Viszont a második félidő közepére elkezdtek fáradni a Celtic játékosai. Legalábbis az olaszok több veszélyes kontrát is vezettek. Mirko Vucsinics a 66. percben gólt is lőhetett volna 15 méterről, de lövését blokkolták a hazai védők.

És a futball örök törvénye a kihagyott helyzetekről... A Juventus egy szép akció végén megszerezte a második gólját is a mérkőzésen, ami minden bizonnyal a továbbjutást is eldöntötte. Marchisio kapta a „figura” végén a labdát, s egy visszacselt követően a kapuba bombázott. Már másodszor a mérkőzésen, de ezúttal hivatalosan is ő a gólszerző. 0–2

A Celtic pedig teljesen összeomlott, nem sokkal később újra betalált a Juventus.

A 83. percben Mirko Vucsinics kapott labdát, s tíz méterről már nem hibázott. A Celtic nagyot küzdött ugyan, végül azonban nagy vereségbe szalad bele... 0–3

Újabb gól már nem született, így a Juventus továbbra is veretlen a Bajnokok Ligája mostani kiírásában. Ráadásul Conte csapata minimális erőbedobással hatalmas előnyre tett szert a visszavágóra, ami most már formalitásnak tűnik.

A PSG nyert Valenciában, de elvesztette a kiállított Ibrát

A két edző eget rengető nagy meglepetést nem okozott a kezdőcsapatok kijelölésével, bár Carlo Ancelotti azért húzott egy bátrat azzal, hogy a már a nyáron megvásárolt, ám a csapathoz csak a télen csatlakozott Lucas Mourának bizalmat szavazott Jérémy Ménez helyén, de a brazilban nyilván még ott van a meglepetésfaktor. David Beckham is ott van egyébként már a párizsiakkal Valenciában, ám természetesen egyelőre még nincs nevezve.

Az olasz Paolo Tagliavento sípszavára a fehér mezes hazaiak kezdték a találkozót. Lucas Moura számára egyébként nem indult jól a találkozó: ütközött Andrés Guardadóval, és rosszul fogott talajt, a bokáját fájlalta, de tudta folytatni az összecsapást. Azért Ancelotti arcára kiült egy pillanatra a „Nem mondod, hogy 45 millió euró kilencven másodperc játékért?” fájdalmas kérdése.

Az első percekben a Valencia uralta a középpályát, a vendégek a saját térfelükre húzódtak, és mintha meg is szeppentek volna, ám aztán gyorsan kiderült: lehet, hogy mindez még tudatos is, ugyanis már az első vendégtámadás gólszerzési lehetőséggel kecsegtetett, és Lucas Moura lövése után mindössze centik hiányoztak a gólhoz: a brazil távoli lövése után a jobb oldali kapufáról vágódott ki a labda!

A 10. percben aztán egy „argentin akció” után megszerezte a vezetést a PSG: Javier Pastore játszott Ezequiel Lavezzihez, aki ellenállhatatlanul tört be a büntetőterületen belülre, majd a jobb felsőbe bombázott. Hideg zuhany a „denevérekre”! 0–1

Rögtön a gól után Roberto Soldado terült el gyanús körülmények között a tizenhatoson belül, de Tagliavento nagyvonalúan szögletet ítélt. Ismét a saját térfelére szorult a párizsi csapat, ám akárcsak a gól előtt, veszélyes helyzetekkel nem társult a mezőnyfölény, a Valencia ereje kimerült a nem különösebben pontos beadásokban.

Húsz percet kellett várni az első helyzetnek nevezhető hazai lehetőségre, Éver Banega próbálkozását ráadásul újabb követte, ám az amúgy aktívnak mutatkozó Guardado lövése nem talált kaput. A túloldalon viszont Lucas Moura sokadszor hozta a frászt a hazai védőkre, még ha a társak lassú felzárkózása miatt az ígéretes megindulásból nem is lett semmi. Ancelotti bólogathatott magában: mégis jó helyre ment az a 45 millió....

Fél óra elteltével aztán új hevületet kapott a mérkőzés: miután Lavezzi elterült a földön, a hazaiak nem rúgták ki a labdát, lett is ebből perpatvar, amit Tagliavento úgy látott a legjobbnak megoldani, hogy kioszt Joao Pereirának és Marco Verrattinak egy sárgát. Az olasz honfitársa járt rosszabbul: ő biztosan kihagyja a figyelmeztetést követően a visszavágót.

A 38. percben folytatódott a meccs képére jellemző ARGENTIN TANGÓ! Ismét az amúgy egy-két megmozduláson kívül nem sok mindent csináló Pastore, Lavezzi páros hozott össze egy helyzetet, a mutatósabb fajtából: előbbi kevergetett, majd a lendületből érkező gólszerző elé tálalt, akinek lövése után azonban Vicente Guaita védett.

A 43. percben aztán jött az újabb párizsi villanás! Lucas Mourát nem lehetett eléggé dicsérni, és ebből az akcióból is alaposan kivette a részét: a brazil cselének következtében ezúttal Guardado ismerkedett meg testközelből a gyeppel, az előkészítés pedig kiváló volt: a centerezést Javier Pastore 13 méterről a túloldalra mozgó Guaita lábához lőve váltotta gólra. 0–2!

A PSG 170-nel kevesebbet passzolt az első félidőben, mint a Valencia, mégis simán vezetett. Ennél is többet mond azonban a mérkőzés képéről, hogy bár a vendégeknél volt az előny a szünetben, Ibrahimovic nevét eddig nem kellett, hogy leírjuk tudósításunkban... Ernesto Valverde két cserével adott hangot a szünetben elégedetlenségének: érkezett Sergio Canales és a csodacserének tartott Nelson Valdéz.

A paraguayi támadó első veszélyes megmozdulására az 53. percig kellett várni: a Dani Parejo szöglete után megfejelt labdát Sirigu csak nehézségek árán tudta kitolni a léc alól. Ancelotti is meghúzta első cseréjét, alighanem kényszerűségből is, mert Lucas Moura lehozását taktikailag kevés érvvel lehetett volna alátámasztani. 

A 61. percben Tino Costa indította Soldadót, aki nem a legjobban vette át a labdát, ám a lemaradó Alex elől így is jól fedezte azt, a védő pedig eltalálta a lábát. Tagliavento ezúttal is továbbot intett, pedig büntető járt volna.

Kinyílt a Valencia, ami viszont egyben azt is jelentette, hogy hátul szellősebbé vált a védelem, s ezt kihasználhatta volna a PSG, ám Lavezzi előbb Ibrahimovic lövése után nem tudott az üres kapuba pöckölni, majd két percre rá a kapussal szemben állva nem tudta megoldani a góllövés feladatát, így maradt a különbség.

A 71. percben újabb vitatható ítélet miatt kellett árgus szemekkel figyelni a lassítást, és a visszajátszások ezúttal sem Tagliavento döntése mellett szóltak, tudniillik amikor Marco Verratti a kapuba helyezte a labdát, valóban a leghátsó védő előtt állt, ám mivel az ellenféltől kapta a labdát, nem lehetett szó lesről. Verratti próbált is közös nyelvet találni az asszisztenssel, de ez mindössze grammatikai színtéren jött össze, szemantikailag nem jutottak közös nevezőre a felek.

Canales hiába adott lendületet a Valenciának a második félidőben, a „denevérek” csak nem tudtak hosszabb ideig nyomást gyakorolni Sirigu kapujára. A 76. percben ugyanakkor közel állt a szépítéshez a hazai csapat: Valdéz fordult le Alexről, és lövése után rezgett is a háló, de csak oldalról.

A 90. percben aztán siker koronázta a valenciai erőfeszítéseket: Adil Ramit nem hiába szerepeltette az ellenfél kapuja előtt Ernesto Valverde az utolsó negyedórában, egy szabadrúgást követően betalált. Tino Costa jobb oldali beadása után a francia védő tisztán érkezett a hosszú oldalon, és közelről a kapuba helyezett. 1–2

És ezzel még nem volt vége a mérkőzésnek: a hosszabbításban Ibrahimovic csúnyán elkésve odatartott Guardadónak, amiért Tagliavento azonnal kiállította. A PSG 2–1-re nyert, de a visszavágón legjobbja nélkül játszik!