Két magyar önkéntes dolgozik a phjongcshangi téli olimpia alatt, Édes Anna és Tor Tamás közül utóbbi a paralimpiára is marad.

„Több számot is hallottunk, de nagyjából 22 ezer önkéntest alkalmaznak az olimpián és a paralimpián együtt" - mondta az MTI érdeklődésére a 26 éves Édes Anna, aki január 28-án érkezett a Koreai Köztársaságba és éppen egy hónappal később indul majd haza.

A Magyar Jégkorong Szövetség alkalmazásában álló önkéntes elárulta, első körben nem választották ki, mert a szervezők szinte kizárólag dél-koreaiakat szerettek volna foglalkoztatni, végül tavaly nyáron tudta meg, hogy mégis kiutazhat a játékokra. Elmondása szerint az utazási költséget magának fizette, viszont - más sporteseményekkel ellentétben - a szállás és a napi háromszori étkezés ingyenes.

„Már hét éve járok sporteseményekre önkéntesnek otthon és külföldön egyaránt, a dél-koreaiak kifejezetten nagyvonalúak, mivel a legtöbb esetben a szálláshoz is szükséges hozzájárulás, illetve csak napi egy étkezés jár, itt viszont még a szabadnapokon is ugyanúgy ingyen ehetünk" - mesélte a sportszervezőként végzett Édes Anna, aki az áprilisban esedékes budapesti divízió I/A-s jégkorong-világbajnokság szervezésében is részt vesz, igaz ott nem önkéntesként.

Feladatát illetően úgy fogalmazott, hogy Tor Tamással együtt egyike azon hét önkéntesnek, akik a magyar csapat kíséretével és segítésével foglalkoznak. Hozzátette, hogy a másik öt dél-koreai közül az egyik tud magyarul, mivel a Debreceni Egyetemen tanult. Mint mondta, bemennek a csapatirodába és ott elsősorban a csapatvezető határozza meg a feladataikat. A csapatkísérő az egyik legkivételezettebb munkakör az önkéntesek között, mint Édes Anna mondta, nem is mindent vállalt volna el, de azt előre tudták, hogy milyen feladatra hívják őket. Sok önkéntesnek például az a dolga, hogy a dermesztő hidegben, akár mínusz húsz fokban órákat állva terelgeti az embereket és autókat. Ami mégis elsőként eszébe jut az embernek a dél-koreai játékokon tüsténkedő önkéntesekről, hogy úton útfélen széles mosollyal köszönnek rá az emberekre. Amikor pedig vége van egy versenyszámnak, akkor a távozó tömegnek jószerivel sorfalat állnak és integetve köszönnek el mindenkitől további szép napot kívánva.

„Szerencsések vagyunk, mert a Kvandong Jégkorong Központ mellett lakunk, ami 15 perces buszútra van a kangnungi olimpiai falutól. De vannak, akiknek napi másfél órát kell utazniuk az olimpia helyszíneire” – jelentette ki a szállásukról Édes Anna, aki a síugrók hétfői csapatversenyét követően arról is beszélt, hogy sok versenyre eljut, még az olyan nagy érdeklődésre számot tartó eseményekre is, mint a dél-koreaiaknál nemzeti sportnak számító rövidpályás gyorskorcsolya küzdelmei.

Édes Annának ez az első olimpiája, de volt már önkéntes EYOF-on, vagy éppen téli ifjúsági olimpián a norvégiai Lillehammerben, ahol megismerkedett itteni honfitárs kollégájával, Tor Tamással. Szerinte nincs nagy különbség a többi sportrendezvény és az olimpia között, az igazán nagy eltérést a nagy felhajtásban és az óriási médiaérdeklődésben látja sportszervezői szempontból.