A statisztikák szerint a hódítás lehetséges helyszínei között a múzeumok előkelőbb helyet foglalnak el, mint az éjszakai szórakozóhelyek, ahol a megkérdezettek mindössze 18 százaléka számolt be erotikus kalandról. A képzőművészet szentélyeit csak a vonatok (22 százalék) és a strandok (43 százalék) előzik meg.

A jelentés közzététele rövid idő alatt heves reakciókat váltott ki. Az olasz Il Gazzettino című napilap újságírója a hír hallatán így fakadt ki: „Ki gondolta volna, hogy a firenzei Accademia Múzeumnak erősebb az erotikus atmoszférája, mint egy éjszakai lokálnak, hogy Botticelli Tavasza pajzán gondolatokat ébreszt és vad kalandokra buzdít; vagy hogy a velencei Guggenheim Múzeum termei legalább annyi életerőt adnak, mint a Viagra?"

A kutatók állítják: a Rubens-szindróma spontán reakció, melyet a művészi szépség vált ki bennünk. Nem azért kerülünk a hatása alá, mert amikor megváltottuk a múzeumi belépőt, már eleve a szexről ábrándoztunk, hanem sokkal inkább azért, mert a műalkotás csendes befogadása különös nyitottsággal ruházza fel a művészet rajongóját, aki úgyszólván arra van diszponálva, hogy bizonyos erotikus szuggesztió hatása alá kerüljön. (Talán nem meglepő, hogy a mitologikus istenek pajzán ábrázolása könnyebben kibillent valakit egyensúlyából, mint mondjuk egy absztrakt mű.)

Itália földjén a múzeumok ellenállhatatlan vonzerőt gyakorolnak a polgárokra. A Római Pszichológiai Intézet 2000 júniusában végzett vizsgálata szerint, amely 2000 múzeumlátogatóra terjedt ki, a múzeumba járók 20 százaléka kezdett „erotikus kalandba" valamely múzeumban. A vizsgálatnak azt is sikerült kimutatnia, hogy egy Caravaggio-festmény vagy egy görög szobor szexuális szempontból nagyobb hatást gyakorol a közönségre, mint mondjuk egy Tiepolo- vagy Veronese-mű. A szakértők összeállították azon olasz múzeumok listáját, amelyek a leginkább képesek látogatóikban felébreszteni a szunnyadó Éroszt. Ezt az emelkedett érzelmi állapotot Rubens-szindrómának keresztelték el a flamand mester érzéki, buja aktjai után.

„A művészet hatalma érzékeink felett az ókor óta közismert" - szögezi le Willy Pasini pszichológus. „A művészet mindig is képes volt heves erotikus késztetést kiváltani. Különben is, milyen művészet az, amely erre képtelen?!"

Serenella Salomoni szexológus szerint egyébként a Rubens-szindróma elsősorban a külföldieket fertőzte meg. A szexológusnő ezt azzal magyarázza, hogy az olaszok természettől fogva nyitottabbak, és kevésbé nyomják el vágyaikat. Az érzelmeik visszafogásához szokott külföldiekből egy gyönyörű festmény könnyebben kirobbantja az erőteljes szexuális vágyat.

A stimuláló múzeumok olaszországi listáján első helyen a génovai Palazzo Doria áll, amelyet a milánói Pinacoteca di Brera és a torinói Modern Művészeti Galéria követi, majd a firenzei Accademia, a varesei Villa Panza, a velencei Guggenheim Múzeum, de nem áll rosszul a nápolyi Capodimonte Múzeum sem.

Miért pont ezek a legkedveltebb múzeumok? Massimo Cicogna pszichológus szerint az ideális múzeum nem túlzsúfolt, így lehetőség nyílik, hogy kényelmesen megfigyeljük a látogatókat.

Természetesen Róma a nyertes város az erotikus művészeti „kegyhelyek" befutóján: az első tíz között szerepel a Galleria Borghese és a Vittoriano Múzeum. Külön említést érdemel a Capitoliumi Múzeum (Capitoline Museum) Herkules és a Haldokló gall szobraiért.

Az utóbbi helyen dolgozó egyik biztonsági őr mondta: „Gyakran látok heves, szenvedélyes gesztusokat ezekben a termekben; sőt ennél jóval többet is... De ez egyáltalán nem lep meg. Csak gondoljunk a Haldokló gall hihetetlen erotikájára. Könnyű megérteni, miért nem képesek az emberek közömbösek maradni."