Nehéz napok elé néznek az egyetemisták és az érettségizők is, hiszen hamarosan következik a vizsgaidőszak. Ilyenkor jönnek a mentőövszerű ötletek: az éberséget és agyteljesítményt növelő bogyók mellett a csodákat ígérő módszerek. Az egyik legrokonszenvesebb az alvás közbeni tanulás, vagy ahogy szakszerűen nevezik, az alvás-támogatott tanulás.

Egy egész üzletág épült erre, mely profi marketinggel kínálja a legkülönfélébb CD-ket és önsegítő könyveket, melyek az ismeretek alvás közbeni elsajátítását szolgálják, és „klinikai tesztek bizonyítják” a hatékonyságukat.

Az eljárás nem egyenlő a fej alá helyezett könyvvel, annál kidolgozottabb módszerről van szó, mely arra épül, hogy alvás közben sokkal befogadóbb az agyunk, így az ilyenkor hallott információk megragadnak az emlékezetünkben anélkül, hogy külön erőfeszítést tennénk a tanulás érdekében. Már-már túl szép, hogy igaz legyen, így jogosan merül fel a kérdés, hogy valóban működik-e a módszer.

Az egyik, ma már klasszikusnak számító kísérletet 1958-ban végezte Dement és Wolpert. Ebben bebizonyították, hogy ha alvó személyeket különféle ingerekkel stimulálnak, ezek az ingerek gyakran megjelennek az álmaikban. Az alanyok 10-50 százaléka álmában érzékelte a hatásokat, mint különböző hangok, fények, tapintás.

Ez persze nem bizonyítja, hogy például nyelvet vagy matektételeket is képesek vagyunk tanulni álmunkban, de sok kutatónak megmozgatták a fantáziáját az eredmények, és elkezdték azt tesztelni, hogy bonyolultabb információk esetén működik-e a módszer, illetve ami a legfontosabb, hogy az alanyok képesek-e később felidézni ezeket az információkat.

Az egyik vizsgálatban alvó tengerészeknek „tanítottak” morzekódokat. Sikeresnek is bizonyult az oktatás, ugyanis azok, akik alvás közben már kaptak ízelítőt a kódokból, három héttel hamarabb tanulták meg őket, mint azok a társaik, akik teljesen nulláról indultak. Más kísérletek is hasonló eredményeket hoztak, így mindenki elkezdett reménykedni, hogy ezzel a módszerrel kiváltható a fáradságos biflázás.

A kísérletekkel kapcsolatban viszont felmerült egy komoly módszertani probléma: senki sem ellenőrizte, hogy az alanyok valóban alszanak-e. Megtörténhetett ugyanis, hogy a külső ingerek felébresztették az alanyokat, így azok nem is alvás közben tanultak. Hogy megbízhatóbb eredményeket kapjanak, elvégezték a kísérleteket úgy is, hogy közben mérték a vizsgálati személyek agyhullámait, hogy ilyen módon megbizonyosodjanak róla, hogy valóban alszanak: az eredmények gyorsan lerombolták az alvás közbeni tanulás mítoszát, ugyanis hogyha valóban mélyen alszunk, hiába hallgatunk hangfelvételeket, nem fognak megragadni az agyunkban az információk. Úgy tűnik tehát, hogy egyelőre marad a hagyományos tanulás, aki pedig ragaszkodik a hangfelvételekhez, jobban teszi, ha ébren hallgatja azokat, mert úgy sokkal jobb eredményeket fog elérni.